Kicsi, de rendkívül különleges: a pekingi palotakutya tele van meglepetésekkel. Egy legenda szerint például oroszlán és selyemmajom frigyéből született. Mutatjuk, mit érdemes tudni erről az ikonikus fajtáról!

hirdetés

A pekingi palotakutya, avagy palotapincsi egy igazán ismert fajta, ám sokan igencsak keveset tudnak róla. Reményeink szerint viszont az alábbi érdekességek alkalmasak lehetnek ennek orvoslására.

Az a bizonyos legenda

Ha már rögtön az első mondatok között megemlítettük, röviden elmesélnénk a pekingi palotakutya egyik legérdekesebb, és talán legromantikusabb teremtéslegendáját, amely szerint a fajta Buddha közreműködésével jött létre. A történet szerint az oroszlán beleszeretett a majomba, így megkérte Buddhát, hogy változtassa kisebbé, mindezt úgy, hogy oroszlánszíve és személyisége megmaradjon. Ez meg is történt, és a két állat szerelme beteljesült – így születtek meg a templomok és paloták őrzői, a Fo kutyák, akik egyes források szerint maguk a palotapincsik.

1.) A pekingi palotakutya ma már társasági kutya, ám valaha őrzőként tartották

Már ez a legenda is utal arra, hogy a pekingi palotakutyának komoly szerepe volt az arisztokrácia védelmében. Állítólag az ókori Kínában ezek a kutyák „miniatűr őrkutyákként” szolgáltak, akik a nemesek ingujjában is elfértek. Egyébként a fajta képviselői a mai napig hangot adnak nemtetszésüknek és jelzik, ha valami nincs rendben a porta körül.

A pekingi palotakutya észreveszi, ha valami nincs rendben a porta körül

2.) Kissé önfejű teremtések

A pekingi palotakutyák intelligens ebek, ám ezzel egy kis makacsság is jár – véleményüket és érzelmeiket nem rejtik véka alá és ha kell, hangot is adnak ezeknek. Ennek ellenére egy kis tanítással ennek elejét lehet venni, bár egy palotapincsiben élete végéig megmarad az a bizonyos „nemesi önfejűség”.

3.) A ringó járású palotapincsik

Az alacsony termetű ebeknek egészen különleges a járása: a teste enyhén oldalirányba mozog. Ez a mozgás anatómiai felépítéséből adódik: a mellkasa széles és mély, emellett a mellső lábai enyhén görbültek és rövidebbek, mint a hátsók. Ez okozza azt a jellegzetes, tengerészre emlékeztető billegést, ami miatt sosem fog „úgy" futni, mint egy agár, de ezt nem is várjuk el tőle.

A következő videón látható, hogy mi is az a ringó járás a fajta esetében:

4.) Kicsi a bors, és még nehéz is

A palotakutya méretéhez képest bizonyára erős is, ám sokkal említésre méltóbb meglepő súlya. Az FCI standardját idézve:

Az ideális testsúlya nem lépheti túl a kanoknál az 5 kg-ot, a szukáknál 5,4 kg-ot. A kutyáknak kicsinek kell tűnniük, de felemelve meglepően nehéznek kell lenniük.

5.) Nem olyan lusták, mint ahogyan azt sokan gondolják

A fenti videón a fajta két arcát is bemutatták: az egyik a párnán lustálkodó, előkelő eb, a másik pedig a réten keresztül rohanó, életvidám négylábú. Mérete és alkata miatt sokan alulbecsülik a pekingi palotakutya mozgásigényét, ám a közhiedelemmel ellentétben ez nem a nullánál konvergál. Bár lehet, hogy nem kell vele különböző kutyás sportokat végezni ahhoz, hogy boldog legyen, igenis élvezi, sőt, igényli is a hosszú, kellemes tempójú sétákat.

hirdetés