Több mint 18 000 kutya adatai azt mutatják, hogy a fajta nem minden, és csak meglepően alacsony százalékban van hatással az állat viselkedésére.

hirdetés

A kutyarajongók régóta azt feltételezik, hogy az eb fajtája alakítja temperamentumát. Ám egy átfogó tanulmány, amely több mint 18 000 kutya viselkedését és származását hasonlította össze, azt találta, hogy bár a származás befolyásolja a viselkedést, a fajtának sokkal kevésbé van köze a kutya személyiségéhez, mint azt általában feltételezik „Amikor a fajtája alapján fogadunk örökbe egy kutyát, olyan kutyát kapunk, aki bizonyos módon néz ki” – mondta Elinor Karlsson, a worcesteri Massachusetts Egyetem számítógépes biológusa. „De ami a viselkedést illeti, ez csak a szerencsén múlik."

Kutyafajták mint modern találmányok

Ez részben azért van, mert a fajták mondhatni modern találmányok. Az emberek alakítják a kutyák megjelenését és viselkedését azóta, hogy a házikutyák több mint 10 000 évvel ezelőtt először fejlődtek ki farkasból. De az idő nagy részében ezek az erőfeszítések a kutyák munkaképességére összpontosultak – például arra, hogy mennyire jól terelték az állatállományt, hogyan védekeztek a veszélyek ellen, vagy húztak szánt.

A fajták, ahogyan ma gondoljuk őket, az újabb evolúciós beavatkozások melléktermékei. Körülbelül 200 évvel ezelőtt a viktoriánus Angliában a kutyarajongók elkezdték kialakítani a fajtákat azáltal, hogy aktívan szelektálták azokat a kutyatulajdonságokat, amelyeket esztétikailag tetszetősnek találtak.

Ez a kísérlet hozta létre a mai fajtákat. A kortárs fajtatiszta kutyákat a megjelenésük határozza meg, de úgy gondolják, hogy a fajta is befolyásolja a temperamentumot. Az Amerikai Kennel Klub például a mopszokat „huncutnak”, a border collie-kat pedig „szeretetteljesnek” írja le.

De amint Karlsson rámutat, „bárki, akinek volt már nyolc kutyája ugyanabból a fajtából meg tudja mondani, hogy mennyire különböző a személyiségük”. Annak érdekében, hogy jobban megértsék, hogyan befolyásolja a fajta a viselkedést, Karlsson és kollégái több ezer kutyatulajdonost kérdeztek meg kedvenceik hátteréről és tevékenységeiről. Kezdve attól, hogy hajlamosak-e füvet enni, egészen a játékok menetéig. A kutatók ezután megszekvenálták a vizsgált kutyák egy alszakaszának DNS-ét, hogy kiderítsék, hogy a származás összefüggésbe hozható-e a viselkedéssel.

A fajta befolyásolja a viselkedést, de alacsony százalékban

A csapat megállapította, hogy bizonyos tulajdonságok bizonyos fajtákban gyakoribbak. Például egy véletlenszerű kutyához képest a németjuhászokat könnyebben irányították; a beagle-ket kevésbé. A szerzők genetikai vizsgálatai pedig felfedték, hogy a bizonyos felmenőkkel rendelkező keverék kutyák nagyobb valószínűséggel cselekedtek meghatározott módon. A bernáthegyi felmenőkkel rendelkezők például ragaszkodóbbak voltak, míg a Chesapeake Bay retrieverek leszármazottai hajlamosak voltak destruktív viselkedésre.

hirdetés

Átlagosan azonban a fajta csak körülbelül 9%-át magyarázza a kutya viselkedésében mutatkozó eltéréseknek, ez a szám „sokkal kisebb, mint amire a legtöbb ember, köztük én is számítottam volna” – mondja Karlsson. Különösen alacsony volt a kapcsolat a fajta és a kutya agresszív viselkedésének valószínűsége között, ami hatással lehet arra, hogy a társadalom hogyan kezeli a „veszélyes” kutyafajtákat – mondja Evan MacLean, a tucsoni Arizonai Egyetem összehasonlító pszichológusa.

„Úgy beszélünk a fajtákról, mintha kategorikusan különböznének egymástól” – mondja. – „De a valóságban nem ez a helyzet.”

A genetikai elemzés a genom 11 olyan régióját tárta fel, amelyek meghatározott viselkedésekhez kapcsolódnak. A vonyításra való hajlam például két olyan gén közelében lévő régióhoz kapcsolódik, amelyek emberi analógjai részt vesznek a beszédben. A legjelentősebb kapcsolat a genom azon régiója között volt, amely az emberben részt vesz a kognitív teljesítményben – de a kutyáknál megnőtt annak a valószínűsége, hogy tárgyak mögé ragadnak.

Ezek a genetikai tulajdonságok sokkal régebb óta léteznek, mint a fajták, mondja Kelsey Witt populációgenetikus. „Első pillantásra meglepőnek tűnik, hogy a fajta nem jó előrejelzője a viselkedésnek” – mondja. „De ha belegondolunk, milyen új fajok születtek, ez logikus."