„Vagy felszedik, vagy megeszik” – A nagy kutyapiszok-dilemma nyomában

Nemrégiben arról kérdeztünk titeket, hogy a környéketeken mennyire általános a kutyaürülék jelentette probléma. Sajnos nagyjából az a helyzet mindenhol, amire számítottunk, hiába próbálunk a kakis zacsik fontossága mellett kampányolni. Az érkezett válaszok a mai világban igen megdöbbentőek; ezeket gyűjtöttük most össze.

hirdetés

Kutyát tartani csodás dolog, azonban minden szempontból felelősséggel jár. És itt most persze nemcsak a napi sétáltatásra és etetésre gondolunk. A séták, a játék és ragaszkodás mellett van egy kevésbé romantikusabb része is a kutyatartásnak, mely sajnos sokaknak nem a szívügye, még annak ellenére sem, hogy elhanyagolása igen káros mind a kedvencek, mind a környezetre nézve. Amikor a séta közben egy négylábú „termékét” kell eltakarítani a fűből, járdáról, vagy a bokor alól, az a pont az, ahol elválik egymástól a felelős gazdi meg az „én csak sétálok itt, a kutyám meg majd elintézi”-típus.

A felelős kutyatartás részeként, vagy nevezzük szükséges rossznak, fel kell szednünk, amit kis barátunk oda piszkított / Fotó: welovedog.hu

A július 7-én feltett kérdésünkre, miszerint „A te környékeden mennyire jellemző, hogy nem szedik össze a kutya piszkot?”, érkezett válaszaitok egyszerre voltak tanulságosak és megdöbbentőek.

Nos, a kommentelők nem fogták vissza magukat, kaptunk hideget és meleget is. Igazi véleménycunami öntötte el a kommentszekciót, amiben volt humor, düh, lemondás és némi remény is. És hát sajnos amit kaptunk, az egyenesen egy kis magyar társadalomkép lett, kakis zacskóval és fásultsággal társulva.

„Sajnos nagyon sokan nem szedik össze! A futtatón is rengetegen otthagyják. Zacskókat szoktam a kerítésre tenni (hátha ösztönzőleg hat)”

Ahol már természetes: „Persze, hogy felszedik!”

Szerencsére sokan vannak azok, akiknél ez nem kérdés:

• „5. kerületben hálistennek összeszedi a többség.”
• „Nálunk nem ezzel van a baj, felszedik. A kakitároló kukákat benőtte a gaz, egyes helyeken nem tudjuk bedobni.”

Ezek a kommentek azt mutatják, hogy nincs lehetetlen! A civilizált kutyasétáltatáshoz csak egy kis odafigyelés, na meg egy zacsi tartó szükséges a póráz végén.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

De sajnos nem mindenhol ilyen rózsás a helyzet

Olvasóink a legtöbben arról számoltak be, hogy a saját példamutatásuk ellenére is állandó harcot vívnak mások felelőtlenségével.

• „Hiába szedi fel 10-ből 8 ember az ürüléket, a maradék kettőnek a napi többszöri (és ez nyilván hatványozódik a kutyák számának tekintetében) ürüléke mégis soknak fog tűnni.”
• „Én sokszor felszedem mások után is, mert félek, hogy egy kutyákat utaló megelégeli, és elkezd majd mérgezett ételeket kiszórni.”

És van, ahol már szinte filozófiai mélységű a lemondás:

• „Az én környékemen az emberi xart sem szedik össze.”

És ha ezt tovább gondoljuk, bármilyen ürülék nemcsak esztétikai, hanem egészségügyi kockázat is von maga után.

Sokan felszedik mások helyett is, hogy óvják a környezetet

A humor néha ironikus

A legemlékezetesebb komment talán ez volt:

• „Mifelénk két opció van, vagy felszedik vagy megeszik. Általában az elsőt választják.”

Elsőre talán nevetünk, azonban belegondolva, valószínűleg ez nem vicc, hanem a durva valóság.

Volt, aki így nyilatkozott:

Sajnos nagyon. A legrosszabb az, hogy emiatt sokszor belém állnak a frusztrált emberek. Pont a minap lett elegem és annyit mondtam egy pasinak, hogy gondolja át mennyire okos belekötni valakibe, akinek meleg sz@r van a kezében.

A „kakkerangyalok” és a civil kurázsi

Akadnak, akik mások helyett is megcsinálják:

• „Csinálom mások helyett is... Javarészt kakkerangyalnak érzem magam.”

Mások próbálják megnevelni a nemtörődöm gazdikat:

• „Én fel szoktam ajánlani mindig egy kakizacsit, ha látom, hogy el sem kezdi a mozdulatot, akkor általában annyira zavarba jönnek, hogy felszedik.”
• „Nálam már felszedik. Van egy jó vastag husángom.”

Ez persze talán vicc és bizony a közösségi nyomás sokszor többet ér, mint bármilyen tábla vagy kampány. De sajnos bizony a legszomorúbb történetek túlmutatnak a kutyakakin. Egyik hozzászólónk azt mesélte, hogy Mosonmagyaróváron gyógyszerrel töltött virslit szórtak szét, mert elegük lett a kiábrándító helyzetből. Ez sajnos már az a pont, amikor az egyéni felelőtlenségből kollektív düh lesz, és persze abból könnyen kialakuló tragédia is. Szóba került az is, hogy vajon kinek a dolga. És talán ez a legfontosabb kérdés, hisz egy apró mozdulat is sokat számít. Egy zacskó, egy lehajolás, és nemcsak a közterület lesz tisztább, hanem a társadalom is egy picit élhetőbb.

És a végére egy kis remény

Mert szerencsére egyre többen vagyunk, akik figyelünk:

• „Ha felszeded, van, ahol meg is köszönik.”

Összességében ez a cikk nem a panaszkodásról szól, hanem arról, hogy lehetne másképp. Hogy ha sokan tudnak figyelni, és már most is másképp csinálják, miért ne tehetné ezt mindenki. Mi vagyunk a gazdik, mutassunk példát mindenkinek, hogy egy kis cselekedet milyen nagy dolgokra hivatott. Szóval kakizacskót elő, lehajolni, és nem elsumákolni. A kutyád is megtenné érted, ha tudná.

hirdetés