Mi emberek az arcizmaink segítségével képesek vagyunk kifejezni érzelmeink teljes skáláját úgy, hogy ez embertársaink számára is befogadható és érthető legyen. A kutyák esetében a helyzet azonban egy kicsit bonyolultabb.

hirdetés

Igazság szerint sokkal bonyolultabb, ugyanis az arcizmaik nincsenek olyan mértékben kifejlődve, mint a mieink. Persze az Anyatermészetnek erre is volt egy ügyes válasza. A következőben arról fogunk beszélni, hogy a kutyák esetében az arckifejezés mire és hogyan használható.

A német boxer sötét pofája lehetővé teszi, hogy kiemelje a fehér fogait.

Az arckifejezés jelentősége a kutyák esetében

A mimikájukra kevésbé, de az arcuk számos jellegzetességére képesek támaszkodni a kutyák is, ha az érzelmeik kifejezéséről van szó. Az egyik ilyen a szem. Ugye, szinte mindenkinek egyből azok a hatalmas, kérlelő, bánatos kutyaszemek jutnak eszébe! De itt nem áll meg a tudományuk. Hunyoroghatnak, pisloghatnak, kacsinthatnak, figyelmesen nézhetnek, a pupillájuk mérete is változhat, a szemük feletti terület összeráncolódhat.

Aztán ott van a pofa. Felhúzhatják az ajkukat úgy, hogy kilátszódjanak a fogaik; szorosan összeszoríthatják de akár tátva is maradhat a szájuk. Aztán ott van még a nyelv, amivel nyalogathatják az ajkaikat, de akár ki is lóghat a szájukból. Biztosak vagyunk benne, hogy amiket most itt felsoroltunk, szinte azonnal tudtad társítani a saját kutyáddal és annak hangulataival ezekben az esetekben.

Ennél a kutyusnál is hangsúlyos a szemöldök rész, ami megkönnyíti a szemek lokalizálást.

A fejen lévő mintázatok nyomatékot adnak az érzelmeknek

Kiderült, hogy a kutyák fején lévő mintázat nem csak dekorációs elem. Hasonló az indiánok arcfestéséhez; náluk is szerepet játszottak ezek a minták a társadalmi megkülönböztetésre és kommunikációs szerepet is elláttak. Ezek a minták hangsúlyozhatják a mimikát, ami általában megtalálható a fejlett kommunikációs rendszerrel rendelkező társas állatoknál.

Sajnos egyelőre nem készült még sok kutatás a témában, de azok alapján, amit eddig tudunk, meglehet, hogy a jól látható arcmintázatokkal ellátott kutyák hatékonyabban képesek kommunikálni. Vegyük például a dobermannt, akinek a szemöldökén és pofáján is megjelennek a világosabb területek. Ez segíthet kiemelni esetükben a vicsorgást vagy a szemmozgást. Az olyan kutyáknál, mint a német boxerek, ahol a pofa rész sötétebb, az kiemelheti a fehér fogakat a vicsorgás közben. Míg a szamojédok esetében a teljesen fehér bundából remekül kitűnik a fekete orr és a feketével szegélyezett ajkak, szemek.

Azonban az is valószínű, hogy azok az ebeknek, akiknek nincsenek jellegzetes arcmintázataik, sem szenvednek hátrányt, ugyanis számos más eszköz segítségével is képesek az információ átadására. A személyes véleményünk szerint ezek a mintázatok az emberekkel való kommunikációt tehetik még könnyebbé számukra.

A szamojéd fehér bundájából azonnal kitűnik a fekete szem, orr, szájszél.

A tudomány jelenlegi állása szerint

Ahogy említettük is, nem sok tanulmány készült még a témában, ám van egy érdekes, amit mindenképpen szeretnénk megosztani. A Tokiói Technológiai Intézet és a Kiotói Egyetem munkatársa, Sayoko Ueda és csapata a vizsgálat során a kutyfélék családjának fajait 3 csoportra osztotta.

Az A csoportba olyan fajokat gyűjtöttek, amelyek íriszei világosabbak voltak, mint a pupilláik, és olyan mintázattal rendelkeztek, amelyek megkönnyítették a szemek lokalizálását. Ilyen volt például a szürke farkas, a prérifarkas vagy az aranysakál. A B csoportba olyan fajok kerültek, amelyeknél a pupilla nem volt látható, csak a pofa mintázata hívta fel a figyelmet a szemekre. Ilyen a sörényes farkas, a dingó és a kitróka. A C csoportba pedig olyan fajokat gyűjtöttek, ahol a pofa mintázata nem hívta fel a figyelmet a szemekre és a pupilla sem volt látható. Ide sorolták az erdei kutyát, a tanukit és az afrikai vadkutyát.

A tanulmány eredményei arra engedtek következtetni, hogy a könnyebben lokalizálható szemekkel rendelkező állatok olyan fajokhoz tartoznak, amelyek olyan csoportokban éltek és vadásztak, ahol a szem a kommunikáció hasznos és szükséges eleme volt a zsákmány elejtéséhez. Míg az olyan fajok, ahol a szemek nem voltak kiemelve, nagyobb valószínűséggel éltek magányosan. Így tehát megállapíthatjuk, hogy a jól látható szem döntő szerepet játszik az állatok szociális, csoportos életében.

hirdetés