A kangal az, ami a kutyán belül van
Közzétéve: 2025. 08. 02. 11:00 -
- Fotók: Bazsó Mihály • 4 perc olvasásKözzétéve: 2025. 08. 02. 11:00 -
- Fotók: Bazsó Mihály • 4 perc olvasás
Miben tér el egy kangal felnevelés más kutyákétól? Milyen e fajta egészsége? Miért mondanak ennyi kutyát kangalnak? Bazsó Mihály tenyésztővel beszélgettünk 3 évtized tapasztalatairól.
B. M.: Általában azok, akiknek a mindennapokhoz kell. Akik tanyákon élnek, akik állattartók, akiknek a megélhetése fontos, és azt szeretnék biztonságban tudni. Ez a kangalok természetes élettere. Sajnos ez a fajta az utóbbi időben divattá is vált sok tekintetben, de ennek részben az is az oka, hogy az emberek nem ismerik a valós igényeit, például az extra mértékű mozgásigényét, a szokásaikat és a habitusukat.
Én városba általában nem, vagy nagyon indokolt esetben adom a kutyáimat, de csak akkor, ha van elég rendelkezésükre álló tér és korábbi kutyás tapasztalat.
Nagyon sokan úgy keresnek meg, hogy most azonnal kell egy kangal és mennyibe kerül. Ők nem darabáruk, az ilyen érdeklődőket sajnos nem tudom és nem is akarom kiszolgálni. A kölykök vevői többségében külföldiek, Texasból, Oregon államból és újabban a brazil marhatenyésztők köréből.

B. M.: Igen, az én kutyáim felnevelése jelentősen eltér. Elsősorban azt tudom megmondani, hogy mi az, amit én nem csinálok: például nem oltom a szukát mindenféle oltással, hogy nehogy beteg legyen a kölyök. Nem határozom meg, és avatkozom bele a szuka esetében az ellési helyszín kiválasztásába, ha ő kiválasztott egy helyet, én azt elfogadom. Nem ülök mellette és égetek infra lámpát egész éjszaka, nem nézegetem, hogy mikor mi lesz, a szuka tudja a dolgát. A születés utáni első 4 hétben nem is megyek a kölykök közelébe, a szuka az, aki neveli őket, eteti őket és rendelkezik fölöttük.

Más tenyésztőknél sajnos azt látom, szinte büszkélkednek azzal, hogy a kiskutyák elletőládában születnek, éjszaka is világítanak nekik, még keleti pásztorkutyák esetében is. Ezek a kutyák a szülés előtt elvermelik magukat, és az első hetekben a kölyköket nem is hozzák elő, amit én nehogy hagyom, de szeretem, hogy így van, ez a természetes állapotuk. A szukának a szüléshez melatoninra van szüksége, ahhoz pedig sötétségre, ezért nem szabad világítani, vagy világos térbe tenni őket.
Ha a szuka már kihozta őket, és én is elkezdem etetni a kölyköket, túrót és darált húst kapnak, és nagyon sokat mozgatom őket: most itt kapnak enni, legközelebb 50–100 méterrel odébb, átkúsznak, átmásznak és már ilyenkor elkezdődik a szelekció. Így elég hamar kiderül, melyik kölyökből milyen képességű kutya válik majd.
Olyan alom nem létezik egyetlen tenyészetben sem, ahol minden kölyök képességes kutya, ezek általában hazugságok. Ha egy alomban van 6–8 kölyök, általában kettő nagyon jó, kettő nagyon „rossz”, a többi közöttük szóródik. Az, hogy mi legyen a nagyon rossz képességű kutyákkal, az a mi felelősségünk, általában ivartalanítjuk és elajándékozzuk őket, hiszen nem mindenki vágyik egy top teljesítőképességű munkakutyára. Így nyugodtak lehetünk, hogy a gyengébb képességűek is jó helyre kerülnek, de nem szaporodnak tovább.

B. M.: A kangal egy egészséges fajta. Nálam itt van most körülbelül 30 kutya, de nem emlékszem arra, hogy az utóbbi 15–20 évben lett volna beteg közöttük. Szerintem ennek két dologhoz van köze: a jó génállományhoz és az etetésüknek. Én természetesen nem vitatkozom azokkal, akik a jobbnál jobb prémium tápokat ajánlják; ha elkezdődik egy vita, én be is fejezem a beszélgetést. Mindig hússal etettem a kutyáimat, és most is azt teszem.

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Több száz képből álló válogatást állítottunk össze a helyszínen készült felvételekből!
Nézd meg és éld át újra a hangulatot!
A te kutyád is köztük van?
B. M.: Itthon sajnos nem minden kangal, amit annak mondanak. Ez a fajta nagyon jól örökít, ami egyrészt jó, másrészt egy csapda. Sokszor előfordul, hogy egy kölyök egyik szülője nem is kangal, de annak adják el, és ez nagyon nehezen észrevehető: az első generáció még kangalszerű, de a második generáció teljesen „szétesik”. Ez a fajta akkor jó és funkcionális, ha hosszú pofájú, könnyű lábú, légies derekú, szemben a masztiffos, robosztus, lógó pofájú, szigorú tekintetű keverékekkel, vagy malaklikkal például.
Volt olyan Törökországból importált kutyám, amelyik ott kint elszökött, és pár évig vadon élt. Végül befogták, hozzám került, nehezen, de sikerült kézhez szoktatni. Ez a szuka 15 kilóval könnyebb volt, mint egy hasonló, viszont annyi tűz volt benne, annyi energia és vitalitás, mint kevés másik kangalban.
Ezért is szoktam azt mondani: a kangal talán igazán az, ami a kutyán belül van.

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotify
Kapcsolódó cikkek