A csernobili kutyák nem a sugárzás miatt egyedülállóak: meglepő dolog hatott rájuk

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a WeloveDogz!

Néhány évvel ezelőtt jó néhány tanulmány, majd cikk jelent meg, amelyek izgalmas teóriákat és sokszor tényként kezelt megállapításokat prezentáltak a csernobili sugárzás állatokra gyakorolt hatásáról. Akkora szenzáció volt a sugárzás okozta mutáció lehetősége, hogy a legtöbben nem is gondoltunk bele abba, hogy a tudomány valójában nem mutatta ki, hogy bármilyen genetikai különbséget a sugárzás okozott volna a ma élő négylábúaknál.

hirdetés

A csernobili radioaktív kutyák tulajdonképpen egy modern mítosz. Az utóbbi évek kutatásai alapján már jól látható, hogy a területen élő állatokra a legjelentősebb és legérdekesebb hatást valójában az emberek hiánya gyakorolta.

Csernobili kóborok a radioaktív zónában

A csernobili mutálódott kutyák mítoszának magyarázata

Jim Smith, a Portsmouthi Egyetem környezettudományi professzora a 90-es évek óta tanulmányozza a 30 km-es kitelepített zóna élővilágát. Miként a The Conversation című tudományos weboldalon megjelent írásában kifejti, meglepően nehéz egyértelmű tudományos bizonyítékot találni jelentős, hosszú távú sugárzási hatásokra.

„A kóbor csernobili kutyákról szóló kutatás, amely 2023-ban jelent meg a nagy presztízsű Science Advances folyóiratban, csak egy a sok példa közül. A zóna bármelyik ellenőrzőpontján áthaladva legalább néhány kutyát látni, amint az őröktől vagy látogatóktól várnak ételmaradékot. A tanulmány genetikai különbségeket talált az erőmű közelében élő kutyák és a távolabb élők között. A kizárási zónában élő kutyák elkülönült populációkat alkotnak, amelyek ritkán szaporodnak egymással. Maguk a szerzők sem állítják kifejezetten, hogy az általuk talált különbségeket sugárzás okozta volna. Az átlagolvasó számára azonban a tanulmányból és a hozzá kapcsolódó sajtóközleményből nehéz nem erre a következtetésre jutni.”

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

A média hatása tagadhatatlan ebben a helyzetben, ám Smith professzor nyomatékosítja, hogy a sajtóközleményben szándékosan hangsúlyozták túl a sugárzás szerepét olyan állításokkal, amelyeket valódi bizonyítékok sosem támasztottak alá. Kiemeli, hogy még tapasztalt tudományos újságíróknak is nehéz lett volna függetleníteniük magukat az ilyen típusú keretezésektől.

A tanulmány valójában ezt mondta

Az vitán felül áll, hogy a genetikai különbségek valódiak a területen élő állatoknál,

de tekintettel arra, hogy a zóna nagy részében viszonylag alacsony a sugárterhelés, sokkal valószínűbb magyarázat lehet a kutyák eredeti fajtáinak különbsége, illetve olyan tényezők, mint az élőhely, a táplálkozás vagy a betegségek. Mivel mindössze három populációt lehetett vizsgálni, rendkívül nehéz elkülöníteni az esetleges sugárzási hatást ezektől az egyéb fontos tényezőktől.

A médiában megjelent cikkek hatására azonban mára a közvélekedés részévé vált, hogy a sugárzás néhány generáció alatt gyors evolúciós változásokat idéz elő. Ezt az értelmezést a rendelkezésre álló bizonyítékok azonban nem támasztják alá. Bár a zónában valóban vannak sugárzási „forró pontok”, a kutyák többnyire az erőmű területén dolgozó emberek vagy a város lakói közelében maradnak. A zóna többi része mára gyakorlatilag természetvédelmi területté vált, ahol farkasok és más nagyragadozók szabadon kóborolnak.

Smith professzor szerint ezek a fals hírek és információk elhomályosítják a nukleáris kockázatról, a környezeti ellenálló képességről, sőt a jövő energiapolitikájáról szóló vitákat is. Pedig fontos lenne tudnunk, hogy a kitelepített zóna ökoszisztémái összetettek, meglepően ellenállóak, és sokkal inkább az emberek hiánya formálja őket, mint a hosszú távú sugárterhelés.

A Csernobilban kialakul helyzetből fontos levonnunk a következtetéseket a jövőre nézve

Új kutatás segít megérteni, hogyan hathat egy nukleáris katasztrófa hosszú távon az élő populációkra

Smith professzor mellett természetesen sok más tudós is azon dolgozik, hogy a csernobili katasztrófát se a tudomány, se a média ne használhassa szenzációként, hanem képesek legyünk tanulni belőle. Egy 2024 decemberében megjelent kutatásban két kutyapopulációval dolgoztak, amelyek bár mindössze 16 kilométerre élnek egymástól, genetikailag mégis jelentősen elkülönültek. „Azt próbáljuk meghatározni, hogy az olyan környezeti mérgeknek való hosszú távú, alacsony szintű kitettség, mint a sugárzás, az ólom és hasonlók, magyarázhatják-e ezeket a különbségeket” – magyarázta Matthew Breen társszerző, és az NC State Egyetem Összehasonlító Onkológiai Genetika tanszékének professzora, Oscar J. Fletcher egy sajtóközleményben.

Egy 2024-es átfogó kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a csernobili kutyák nem mutatják genetikai mutáció jeleit

Norman Kleiman, a tanulmány vezető társszerzője kiemelte, hogy egy csernobilihez hasonló sugárzási katasztrófalehetséges egészségügyi következményei rendkívül széleskörűek. Ami a három évtizeden át tartó takarítás és helyreállítás eredménye, melynek során számos más méreganyag – köztük nehézfémek, ólompor, növényvédő szerek és azbeszt – is a környezetbe került.

A sugárzás hatása a kutyákra

A kutatócsoport megállapította a területen élő kutyák genomvizsgálata során, hogy a nagy dózisú sugárzás instabilitást okozhat egészen a kromoszómák szintjétől lefelé.

Bár ez a kutyapopuláció már 30 vagy több generációval távolabb van az 1986-os katasztrófa idején élő populációtól, a mutációk valószínűleg még mindig kimutathatók lennének, ha túlélési előnyt biztosítottak volna azoknak az eredeti kutyáknak. De nem találtunk erre utaló bizonyítékot

– mondta Matthew Breen.

Az elemzés befejezése után a kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a csernobili kutyák nem mutatják genetikai mutáció jeleit. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a szelekciós nyomás – vagyis azok a környezeti tényezők, amelyek befolyásolják a szaporodást – szerepet játszott a két kutyacsoport genetikai eltéréseiben.

„Emberi léptékkel nézve ez olyan lenne, mintha egy olyan populációt tanulmányoznánk, amely évszázadokkal távolabb él attól, amely a katasztrófa idején jelen volt. Lehetséges, hogy azok a kutyák, amelyek elég sokáig túléltek ahhoz, hogy szaporodni tudjanak, már eleve rendelkeztek olyan genetikai tulajdonságokkal, amelyek növelték túlélési esélyeiket. Így elképzelhető, hogy kezdetben rendkívül erős szelekciós nyomás működött, majd az erőmű területén élő kutyák egyszerűen elkülönültek a városi populációtól. Ennek a kérdésnek a vizsgálata fontos következő lépés, amelyen most dolgozunk” – emelte ki Megan Dillon, a tanulmány vezető szerzője egy sajtóközleményben.

Új képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Több száz képből álló válogatást állítottunk össze a helyszínen készült felvételekből!

Nézd meg és éld át újra a hangulatot!

A te kutyád is köztük van?

hirdetés