Beagle és amerikai rókakopó: két világ vadászai

Első ránézésre ikrek is lehetnének, pedig különbözőbbek, mint hinnéd.

Fajtákat összehasonlító cikksorozatunk újabb részében két, az óceán más-más oldalán tenyésztett vérbeli vadászt vizsgálunk meg közelebbről. Lássuk, mit kell tudni ahhoz, hogy soha ne tévesszen meg egy beagle és egy amerikai rókakopó.

Beagle

Eredetük

Az amerikai rókakopó története az 1600-as évek Nagy-Britanniájába repít vissza. A fajta őseit, mint ahogy nevéből is kiderül, eredetileg rókák vadászatára használták. Miután az Egyesült Államokba került, a fajtát más európai kutyákkal keresztezték annak érdekében, hogy hosszabb lábú ebeket hozzanak létre. Ez a tulajdonság ugyanis alkalmasabbá tette az állatokat arra, hogy nagyobb területen legyenek képesek vadászni. Az amerikai rókakopó korai tenyésztői között még George Washington neve is felbukkan.

A beagle szintén a szigetországból származik, a modern fajta kitenyésztése az 1800-as évekre tehető. Szintén vadászkutyaként tartották őket, falkában hajtották a vadakat. Mára az amerikai fajtársához hasonlóan főként házi kedvencként funkcionál, de még mindig erős vadászösztönnel rendelkezik.

Megjelenésük

Összhatásban a két kutya rendkívül hasonló, de lássuk, milyen különbségeket fedezhetünk fel. Az első és legszembetűnőbb a beagle és az amerikai rókakopó mérete. A beagle kisebb, átlagosan 40 centiméter magas és 8–15 kilogrammos. Az amerikai rókakopó azonban akár 70 centiméteres is lehet, súlya pedig 27–34 kilogramm között mozog.

Amerikai rókakopó

Méretbeli különbségeikből fakadóan testfelépítésük is eltérő. Míg a beagle egy zömökebb kutya rövidebb lábakkal és vaskosabb testtel, addig az amerikai rókakopó egy magas, hosszú lábú, nyúlánk, de izmos eb.

Színeik tekintetében sem azonosak. A beagle a fajtastandard szerint 11 variációban elfogadott, az amerikai rókakopónak viszont standard szerint csupán 2 változata van.

Jellemük

A belső tulajdonságok vizsgálatakor a legnagyobb különbséget a két fajta gazdához fűződő viszonyában és taníthatóságában figyelhetjük meg. A beagle-ök szeretetteljesek és igénylik a gazdi figyelmét és szeretetét, legye szó pocaksimogatásról vagy közös játékról. Az amerikai rókakopó függetlenebb, kevésbé bújós. Emellett önállósága miatt valamivel nehezebben képezhető. Bár egy beagle is hajlamos lehet arra, hogy megmakacsolja magát, még mindig könnyűnek mondható a tréningezése.

Fontos eltérés még, hogy megfelelő fizikai és mentális stimuláció mellett egy beagle remekül alkalmazkodik a lakásban való tartáshoz. Egy amerikai rókakopót azonban egyáltalán nem ajánlott lakásban tartani.