Aki még nem merült el a kutyafajták színes világában, az lehet, hogy nem is tudja, hogy a cocker spániel megnevezés két külön fajtára is vonatkozhat. Tudd meg, hogy mi a különbség az angol és az amerikai cocker spániel között!

hirdetés

Angol, vagy amerikai standardokat olvasva könnyű összezavarodni, hiszen mindkét nemzet egyszerűen csak cocker spánielként hivatkozik saját fajtájára. Szerencsére hazánkban hivatalos keretek között teljes nevükön szólítjuk őket, így ez a probléma nem áll fenn. Ennek ellenére van, aki nem feltétlenül olyan jártas a kutyafajták világában, és nem tudja, hogy kétféle cocker spániellel is találkozhat az utcán, vagy éppen az okoz számára nehézséget, hogy melyik milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Az alábbiakban felvázoljuk a legfontosabb és legszembetűnőbb különbségeket az amerikai cocker spániel és az angol cocker spániel között, hogy legközelebb könnyen fel tudja ismerni kedves Olvasónk, hogy éppen melyikükkel áll szemben.

A kezdőképen egy angol cocker spániel látható, ezen a képen pedig két amerikai cocker spániel szerepel

Eredetük

A két fajta egészen a 19. század végéig, 20. századig egy történeten osztozik. A spánielek (nem csak a cocker spánielek) feltehetően Spanyolországból származnak, sokan azt feltételezik, hogy már a puskák megjelenése előtt is segítették a vadászok munkáját. A cocker spánielek közvetlen elődjei az ugró spánielek lehettek. Ez a név egy korábbi csoportosításból fennmaradt fogalom, amely egy 16. századi természettudós, John Caius nevéhez fűződik. A férfi belefogott az angol fajták osztályozásába és két fő kategóriába sorolta őket: vízi, illetve szárazföldi. Az ugró spániel az utóbbi csoportot erősítette, feladatát pedig már neve is sugallja: kiűzte a zsákmányt az aljnövényzetből, majd miután a vadász kilőtte a vadat, odavitte neki.

A közepes termetű spániel a cocker spániel nevet minden bizonnyal a 19. században kapta – amikor fellendült a népszerűsége a vadászok köreiben – arról a madárfajról, amelynek vadászatára specializálódott. Ez az erdei szalonka, amelynek angol neve „eurasian woodcock” (latinul Scolopax rusticola), vagy a köznyelvben csak „woodcock”. Hivatalosan 1892-ben különítették el a cocker spánielt a többi spániel fajtától, ugyanis ebben az időszakban megnőtt az igény a fajták pontosabb különválasztására a kutyakiállítások növekvő népszerűségéből adódóan (ám már korábban is ezzel a névvel hivatkoztak ezekre az ebekre).

Angol cocker spániel

Egy fajtából kettő

Ugyan ebben az időszakban elkezdődött a két fajta különválása is, hiszen az 1870-es évektől kezdve egyre több cocker spánielt exportáltak Angliából Amerikába. Itt hamar ketté szakadt a tenyésztők tábora: voltak, akik a kiállításokra alkalmas kvalitásokat tartották szem előtt (az ő törekvéseikből alakult ki a mai amerikai cocker spániel) és voltak, akik meg akarták őrizni a fajta vadászképességeit. Így szépen, lassan egyre távolodtak egymástól a különböző célra tenyésztett cocker spánielek, mind küllemben, mind pedig jellemben. Ezt követően először az angol és a kanadai kennel clubok, majd 1946-tól kezdve az AKC is külön regisztrálta az amerikai és az angol verziót. Az FCI az 1960-as években ismerte el őket, először az angol cocker spánielt 1963-ban, majd az amerikai cocker spánielt 1965-ben.

Megjelenésük

Méretükben és súlyukban nincs sok különbség, bár az angol cocker spániel 13-14,5 kilogrammos testsúlyával és 38-39 (az FCI standardja szerint, de az AKC standardja szerint akár 43) centiméteres marmagasságával átlagosan valamennyivel nagyobb, mint amerikai társa, aki standardja szerint ideálisan 35,56-38,10 centiméteres marmagassággal és 9-14 kilogrammos testsúllyal rendelkezik.

Első ránézésre tehát akár már a méretük alapján is meg lehet őket különböztetni, ám ez még nem feltétlenül elegendő. Számos kisebb különbség van a két fajta megjelenése között, ám a legfontosabb eltérések a test arányaiban, az arc-és fej tulajdonságaiban, illetve a bunda színezetében észrevehetőek.

Szerezd meg Te is a menő DOGZ repoharat!

Május 1-jén izgalmas kutyás programokkal, szakértői előadásokkal és családi élménnyel vár a DOGZ Fesztivál a Városligetben. Ne hagyd ki!

Regisztráció és program ITT

Kezdve az angol cocker spániellel, egy erőteljes, mégis kecses kutyáról beszélünk, akinek marmagassága enyhén nagyobb, mint a mar és a faroktő közötti távolság. Koponyája ívelt, szemből és oldalról nézve is enyhén lapított. Fentről nézve a koponya oldalai és a pofa oldalai közel párhuzamosak egymással. A pofa hossza az orr végétől a stopig közel megegyezik a koponya hosszával. A bunda színezetét tekintve a következő változatok megengedettek az FCI standardja szerint:

• Egységes színek: fekete, vörös, arany, májbarna (csokoládé), fekete-cser, májbarna-cser
• Parti-color:
  • Bi-color: fekete-fehér, narancs-fehér, májbarna-fehér, citrom-fehér
  • Tri-color: fekete, fehér és cser, májbarna, fehér és cser
  • Deres: kék-deres, narancs-deres, citrom-deres, májbarna-deres, kék-deres cser, májbarna-deres cser

Az amerikai cocker spániel szintén kompakt, testének arányai pedig pont fordítottak az angol cocker spánielhez képest; tehát a mar és a faroktő távolsága enyhén nagyobb, mint a kutya marmagassága, mindezt úgy, hogy a kutya nem tűnik túl alacsonynak és hosszúnak. A koponyája kerek (de nem túlzottan) és sehonnan nem tűnik laposnak. A pofa az orr végétől a stopig fele olyan hosszú, mint a koponya, így ráerősít az arc kerek vonásaira. A bunda színezetét tekintve a következőket engedélyezi az FCI fajtastandard:

• Fekete
• ASCOB (Any Solid Colour Other Than Black): bármilyen egységes színezet a feketén kívül, krémszínűtől kezdve egészen a sötétvörösig, beleértve a barnát, illetve barnát cser pontokkal. A mellkason egy kevés fehér engedélyezett, de nemkívánatos.
• Parti-color (kettő vagy több szín van jelen, jól elválasztva egymástól): fekete-fehér, vörös-fehér (krémszínűtől sötétvörösig), barna-fehér, bármelyik egységes színezet deres változata
• Cser mintázat: fekete, ASCOB és parti-color színezetek cser mintázattal, jól meghatározott elhelyezkedéssel

Jellemük

Természetükben kimondottan hasonlítanak, mindkét fajta képviselőit a barátságos, kedves, jámbor, elbűvölő, szeretetteljes, családbarát és ragaszkodó szavakkal szokták leírni. Az angol cocker spánielekkel a mai napig gyakran vadásznak, így bennük egyrészt erősebb lehet a vadászösztön, másrészt pedig több mozgásra lehet szükségük. Ennek ellenére nem túl hiperaktív kutyák, ám az amerikai cocker spánielek közepes energiaszintjét általában enyhén felülmúlják. Ami jellemükben talán a legnagyobb különbség, az a makacsság. Mindkét fajta jól tanítható és általában könnyen motiválható, ám az angol cocker spániel temperamentumosabb és gyakoribb, hogy megmakacsolja magát. Ez elég ritka a mai amerikai cocker spánieleknél.

hirdetés