Az agarak feltehetően évezredek óta segítik az emberek túlélését, az angol agár pedig mára az egyik legismertebb fajtává vált. Tudj meg róla többet!

hirdetés

Az angol agár hihetetlen sebességgel fut, és legalább ilyen gyorsan képes belopni magát az ember szívébe. Történelme nagy részében kiemelkedő tisztelet övezte kiváló vadásztehetsége miatt, és volt olyan időszak is, amikor uralkodói, illetve felsőosztálybeli kiváltság volt az agarak tartása, valamint az agarászat (tehát az agárral történő vadászat). Érdekesség, hogy a középkorban egy angol agár ára vetekedett egy jobbágyéval, sőt, megölése pedig felért egy emberöléssel. Amikor már inkább versenyeztetésre, mintsem vadászatra tartották ezeket a csodálatos állatokat, sajnos ez a tisztelet alábbhagyott, és nem mindig bántak (illetve sajnos sokszor a mai napig bánnak) kegyesen a nyugdíjazott versenyagarakkal. Ezt a gondolatot félretéve viszont elmondható, hogy rengetegen rajonganak értük és örömmel vezetik be őket az életükbe. Az angol agarak pedig cserébe hűséges és odaadó társai lesznek gazdájuknak. Az alábbiakban 5 érdekességet gyűjtöttünk össze erről a különleges fajtáról.

Kedves és gyönyörű állatok

1.) Két sebessége van: teljes sprint és kanapén pihenés

Az angol agár a leggyorsabb kutyafajta, és igényli a rendszeres, kiadós mozgást. Ám ha ez megvan, nem egy kifejezetten pörgős eb, és örömmel pihen a kutyaágyon vagy a kanapén. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a legtöbb esetben egy jól lemozgatott agár nem akar egész nap rohangálni.

2.) Csak egy szárazföldi emlős gyorsabb az angol agárnál: a gepárd

Az angol agár nemcsak, hogy a leggyorsabb kutyafajta, sebessége akár még a gepárdok átlagsebességét is elérheti. A gepárdról pedig már gyerekkora óta mindenki tudja, hogy a leggyorsabb szárazföldi emlős, így ez nem kis teljesítmény. Hogy egy kicsit pontosabb adatokkal is szolgáljunk, az agarak 57 km/órával is képesek futni, sőt, gyakran ezt is jóval túlszárnyalják. Jelenleg a hivatalos rekord 67,32 km/óra, amit még 1994-ben állított fel egy Star Title nevű angol agár. Ennek ellenére vannak, akik azt állítják, hogy akár a 72 km/órás sebességet is el tudják érni a fajta képviselői. Ezt perspektívába helyezve, a gepárdok átlagsebessége 64 km/óra, ám képesek elérni akár a 100 km/órát is.

3.) Futás közben az angol agár lába alig éri a földet

Az agár testalkata tökéletes arra, hogy hamar felgyorsuljon és futás közben magas sebességeket érjen el. Ezzel kapcsolatban érdekes információ, hogy állítólag a futással töltött idő akár 75%-át is képesek a levegőben tölteni. Amikor pedig éppen földet érnek az eb mancsai, vastag talppárnái lengéscsillapítóként üzemelnek.

Még a lába sem éri a földet

hirdetés

4.) Az angol agár az első 20 kutyafajta között van, amelyeket elismert az AKC

Az AKC, avagy az Amerikai Kennel Klub az egyik legrégebbi, több fajtát is felölelő kennel klub, amit 1884-ben alapítottak, mintegy válaszként a kutyakiállítások egyre növekvő népszerűségére Amerikában. A klub mára már 201 kutyafajtát ismer el, az első 20 között pedig 17. helyen az angol agár nevét is olvashatjuk, amelyet 1885-ben ismert el a szervezet.

Ha nagyon szigorúan szeretnénk venni, akkor igazából egyike az első 10 fajtának, amelyek a kennel klub alapítási éve után lettek elfogadva, ugyanis az első 9 fajta elismerését 1878-ra datálják. Ekkoriban már voltak működő kennek klubok, például a Westminster Kennel Club, akik a kutyatartás kiállítási részével és a fajták regulációival foglalkoztak. Így tehát az első 9 fajta korai elismertsége feltehetően a jól dokumentáltságuknak és népszerűségüknek köszönhető.

5.) Az angol agárnak kiemelkedően magas vadászösztöne van…

Ez viszont a mai világban és a modern életkörülmények között inkább hátrány, pontosabban megpróbáltatás a gazdák számára, mintsem kívánatos tulajdonság. Eredetileg önállóságuk és vadászösztönük pont, hogy pozitívum volt, hiszen a vadásznak arra volt szüksége, hogy gyors kutyái kiszúrják a vadat és utána eredjenek, már-már kérdés nélkül. Valljuk be, manapság éppen ez a függetlenség az, amit „hobbikutyásként” legtöbben szeretnénk elkerülni, hiszen ez kutyánkra és a környezetre is veszélyt jelenthet. Viszont egy angol agárt megtanítani mondjuk arra, hogy ne mozduljon rá egy kisebb állatra, vagy éppen ne szaladjon el a rét másik oldalán rohanó nyúl után, nem egyszerű. A nevelés így kihívásokba ütközhet, és kellő türelem, konzisztencia és kitartás kell hozzá. Ezek a négylábúak viszont – ahogyan a kutyák általában – annyi szeretetet és örömöt hoznak az ember életébe, hogy bőven megéri az idő- és energiabeli áldozat, amit tanításukba kell fektetni.