Valóban léteznek alfa-hímek? A válasz bonyolultabb, mint hinnéd

Az „alfa-hím” kifejezést 1970-ben alkották meg a farkasok leírására, a kifejezést immáron évtizedek óta használjuk a domináns, vezető szerep jellemzésére. De mit gondol ma a tudomány erről a fogalomról?

hirdetés

Filmekben, könyvekben és a hétköznapi beszédben is gyakran használjuk olyan személyekre az „alfa" kifejezést, akik magabiztosak, határozottak és irányító alkatúak. Ám a tudomány időközben sokat fejlődött, és ma már árnyaltabb képet fest arról, hogy valóban létezik-e az „alfa-szerep" – akár állatoknál, akár embereknél. A kifejezést megalkotó vadbiológus, David Mech sosem úgy értette, hogy az „alfa-hím” a falka egyedüli vezetője. Inkább úgy írta le, hogy az „alfa-hím” és „alfa-nőstény” páros együtt irányítja a csoportot, valamint hozza meg a döntéseket és gondoskodik az utódokról.

Merch több mint 20 évvel az eredeti elmélet közzététele után, az alábbiakat nyilatkozta: „A kifejezés azt sugallja, hogy a farkasok kemény harcokat vívnak, hogy a csúcsra jussanak. A valóságban azonban mindössze arról van szó, hogy párosodnak az ellenkező neművel, létrehoznak egy csomó utódot – vagyis a falkát – és így természetes vezetőkké válnak.”

Az „alfa” fogalma más állatfajoknál

Az utóbbi kutatások más állatfajoknál is megkérdőjelezték az alfa-egyedekről alkotott elképzelést. Sok állatcsoportban kizárólag a nőstények dominálnak, például a hiénáknál, a kardszárnyú delfineknél és a szurikátáknál. A főemlősöknél pedig bármelyik nem vezetheti a csoportot. Vannak olyan fajok is, például az afrikai oroszlánok, amelyek koalíciókat alkotnak, ahol minden egyed azonos státuszt élvez.

Foltos hiéna (Crocuta crocuta)

De akkor vajon releváns vagy egyáltalán valós az „alfa” fogalma? A viselkedésökológia szerint igen, bár talán nem pontosan úgy, ahogy eddig gondoltuk. A társas (csoportban élő) állatok többsége valamilyen formában kialakít társadalmi hierarchiát. Ez a belső struktúra határozza meg, hogy az egyes egyedek hogyan férnek hozzá különböző erőforrásokhoz – például élelemhez, párzási lehetőségekhez és területhez –, segítve ezzel a csoportot a viták rendezésében, és néha a konfliktusok teljes elkerülésében is.

Az alfa egyszerűen azt jelenti, hogy egy adott pillanatban vagy időszakban az az állat áll a rangsor csúcsán.

– magyarázza Paulo Mota, a Portói Egyetem viselkedésökológusa a Live Science-nek.

Ezeknek a rangsoroknak a természete és összetettsége drámaian eltérhet a fajok között. A tyúkok például rendkívül lineáris hierarchiával rendelkeznek – egyetlen alfa tojó uralkodik, de minden más tyúknak is egyértelműen meghatározott helye van a rangsorban. Más fajoknál, például a csupasz turkálónál (Heterocephalus glaber), egy domináns pár van – egy alfa-hím és egy alfa-nőstény, akik párosodnak és irányítják a kolóniát, miközben a csoport többi tagja nagyjából egyenrangú.

A társas, bonyolult agyú fajoknál azonban a társas kapcsolatok mintázata sokkal összetettebbé, diffúzabbá és közvetettebbé válik – mondta Mota. A főemlősök gyakran lazább struktúrával rendelkeznek, több párhuzamos hierarchiával, amelyek a csoportélet különböző területeit szabályozzák.

Farkasfalka vadászik a Yellowstone Nemzeti Parkban

„A legtöbb esetben ezek a dominancia-hierarchiák küzdelmekre épülnek, és a hatalomhoz kapcsolódnak, elsősorban az erőforrásokhoz való elsőbbségi hozzáférés körül” – magyarázta Dieter Lukas, az evolúciós biológus a németországi Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetből. „De a hatalomnak vannak más aspektusai is: például a vezetés kérdése – ki dönti el, merre megy ma a csoport, vagy hogy harcoljanak-e a szomszédos csoporttal –, és ezek nem feltétlenül esnek egybe a hierarchiával.”

A képet tovább árnyalja, hogy ezek a rangok nem is állandó társadalmi pozíciók. Az alfa-státusz inkább egy ideiglenes „munka”, mintsem a vezető egyed veleszületett tulajdonsága. „A legtöbb fajban a rangok gyakran és gyorsan változhatnak, különösen olyan helyzetekben, amikor a magas rangú egyedek nagyobb előnyökhöz jutnak. Ha egy egyed teljes életét vizsgáljuk, könnyen lehet, hogy élete egy pontján ő maga is alfa volt” – mondta Lukas.

Fotó: welovedogz.hu

Alfák az emberek között

Hasonlóképpen, az emberek között alfa-hímnek tekintett személy lehet, hogy uralja a társas helyzeteket, de nem biztos, hogy ő nyerne egy verekedésben, vagy őt választanák meg vezetőnek. „Az állatoknál legtöbbször a hatalomról beszélünk, de tudjuk, hogy létezik presztízs is. Ez a státusz olyan, ahol különböző szerepek vannak a társadalomban, és szerintem az embereket ez a hatalmas rugalmasság jellemzi igazán. De ha közelebbről megnézzük, ezt a fajta rugalmasságot az állatpopulációkban is láthatjuk” – tette hozzá Lukas.

Mota kifejtette, hogy bizonyos állatcsoportokat egyértelműen egyetlen hím dominál, és egyes fajoknál fiziológiai változások is kimutathatók, amelyek a státusz emelkedésével járnak. „Egereknél például megnőnek a herék, az állat több tesztoszteront termel, és elkezd mindenhová vizelni, nem csak egy helyre, hogy megjelölje a területét. Ezek a változások a dominancia pozíciójának megváltozása után jelentkeznek.” Lukas szerint azonban az „alfa-hím” kifejezés túlságosan leegyszerűsítő, és figyelmen kívül hagyja a társas viselkedés és a struktúra finom árnyalatait a fejlettebb fajoknál. „Az az elképzelés, hogy az alfa az, akinek abszolút hatalma van a csoportban, valójában nem hasznos, mert elfedi annak a tényét, hogy még ha egy hím meg is nyeri az összes harcot, lehet, hogy nem ő hozza meg a döntéseket. A hatalom eloszlása nem ilyen egyszerű.

Új képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Több száz képből álló válogatást állítottunk össze a helyszínen készült felvételekből!

Nézd meg és éld át újra a hangulatot!

A te kutyád is köztük van?

hirdetés