Nem is olyan régen a kutyákat még elsősorban az elvégzett munkájuk és szolgálataik miatt tartották és értékelték. Egyetlen emberöltő alatt azonban szinte teljesen átfordultak a dolgok, új szabályokat állítottunk fel négylábú társaink számára. Az urbanizáció hatására a mi igényeink változtak, így kutyáink életvitelében és hétköznapi életében is hatalmas átalakulás következett be. Talán sokunkban nem is tudatosult még, hogy csupa olyan dolgot várunk el tőlük, ami az ösztönkészletük fényében egyáltalán nem természetes. Ne ugasson, szépen sétáljon mellettünk a pórázon, ne reagáljon a külső ingerekre, jól megférjen macskákkal együtt is, jelentős időt töltsön egyedül, négy fal között – és még sorolhatnánk.

hirdetés

Erre a hatalmas és rendkívül gyorsan bekövetkezett változásra a több ezer éves együttélés sem készítette fel őket. A Duke Egyetem kölyökkutya-óvodájában (Duke Puppy Kindergarten) 101 segítőkutyának készülő kölyök megfigyelése után a szakemberek rájöttek, hogy ezek a kutyák egyedülállóan jól alkalmazkodnak a 21. századi életvitelhez. Ezek az ebek olyan feladatokban segítenek gazdájuknak, amelyeket az önállóan nem tudna elvégezni, emellett pedig harmonikusan illeszkednek a gazda mindennapjaiba. Pont úgy, ahogy sok egészséges gazda is szeretné a saját négylábújával kapcsolatban. A szakértők úgy gondolják, hogy kutyák és gazdáik boldogsága érdekében az embereknek több olyan kutyát kellene tenyészteniük és képezniük, mint a segítőkutyák, ezzel elindítva egy új háziasítási hullámot. Ezek az ebek ugyanis a tapasztalatok szerint könnyebben be tudnak illeszkedni az általunk teremtett új világba. Tényleg a kutya „újraháziasítása” lenne a jövő? A következőkben ezt a témakört járjuk körbe.

Kutyáink nem készülhettek fel megfelelően a gyorsan érkezett változásokra / Fotó: welovedogz.hu

A kutya háziasítása és a folyamat következményei

Az első kutyák valamikor 40 000 és 14 000 évvel ezelőtt kezdtek kifejlődni, amikor az emberek még vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak. Azért a nagy rés a két időpont között, mert feltehetőleg a háziasítási folyamat többször is lezajlott a világ különböző pontjain más időszakokban. Őseink szemetet és ételmaradékot hagytak a táboron kívül, a farkasok pedig kihasználták ezt a biztos forrást, ami által előnybe kerültek. Generációk alatt így az emberekhez való vonzódás fokozatosan váltotta fel a félelmet és az agressziót. Később pedig, amikor elkezdtek állandó társakká válni ezek az állatok, a barátságosságra irányuló természetes szelekció is sok véletlen változást hozott magával. Mind a külső, mind a belső tekintetében. Például ide sorolhatjuk a lógó füleket, a göndör farkat, a foltos bundát, valamint a képességet arra, hogy szemkontaktust tartsanak, és értelmezni tudják az emberi gesztusokat.

A második háziasítási hullám nagyrészt az ipari forradalom után történt, amikor a felemelkedő középosztály olyan kutyákat akart, amelyek a gazdájuk jó ízlését és anyagi helyzetét is reprezentálták. Ezen időszak előtt még nem igazán beszélhettünk kutyafajtákról. A fajtásítás legjelentősebb színtere a viktoriánus Anglia volt, ahol a genetikai öröklődés korai felismerésével és a pedigrék iránti megszállottsággal a nyugati emberek elkezdték szigorúan irányítani a kutyák szaporodását. Míg korábban a vadászati vagy terelési képesség volt a fő szempont, ebben az új hullámban inkább a küllem került előtérbe – és néhány kivételtől eltekintve ez a hangsúly azóta is megmaradt.

Egy könyv, ami valóban segít, hogy Értsd a kutyád!

Hihetetlen gyorsan elfogyott a boltok polcairól a We love Dogz első könyve, de most ismét elérhető. Ne maradj le róla!

Megveszem!

Az 1990-es évekig ezeknek a kutyáknak megvoltak a lehetőségeik arra, hogy viszonylag lassan, saját ösztöneiket és szabadságukat megtartva alkalmazkodjanak az emberek világához. A kutyatartás azonban napjainkban amellett, hogy trend, egyúttal szociális „kapaszkodó” is egyre elidegenedő társadalmunkban, amelyben a kutyák érzelmi és társas támogatást nyújtanak. Ezen túl pedig ahogy a természettől, eredeti közegünktől egyre távolabb kerülünk, rajtuk keresztül élhetjük meg a kapcsolódást ősi, organikus környezetünkhöz.

Jelenlegi társadalmi berendezkedésünkben egyre több időt vagyunk kénytelenek bent tölteni, vagy ha a szó szoros értelmében nem is bent, de urbánus környezetben. Ennek eredményeképpen kutyáink ezidáig kívánatos tulajdonságai hátrányossá váltak. Ilyen például az idegenekkel szembeni őrző-védő ösztön. Ha pedig a gazda nem bír a kutyájával, annak gyakran az a vége, hogy menhelyre adja vagy kidobja az út szélén. Sokan bíznak abban, hogy ha kiválasztják a megfelelő fajtát, akkor azzal minden el is van rendezve. Ha rendszeres olvasónk vagy, mi is arra bíztatunk, hogy alaposan tájékozódj, és habitusodnak, igényeidnek, lehetőségeidnek megfelelően válassz kutyát. Ez azonban nem az út vége, csupán a kezdete, hiszen ha azt a kutyát nem képzed, nem szocializálod, semmit nem jelent, hogy mennyi időt szenteltél a tenyésztő és az ideális kiskutya kiválasztásának.

Az csak az út kezdete, ha kiválasztottuk a kutyafajtát: nagyon fontos, hogy komolyan vegyük a szocializációt és a képzést is / Fotó: welovedogz.hu

A segítőkutyákban van a jövő?

Ha akarjuk, ha nem, változik a világunk. Itt most azonban nem az a kérdés, hogy egyetértünk-e a változás irányával, hanem az, hogyan tudunk hozzá alkalmazkodni, ha nincs jelentős ráhatásunk a változás irányára – és hogyan tudnak hozzá alkalmazkodni kutyáink, akiknek még annyi beleszólása sincs az őket ugyanolyan mértékben érintő átalakulásba. Ha családtagként, szőrös gyermekként tekintünk rájuk, akkor minden bizonnyal a legjobbat akarjuk nekik, nem csupán arra vágyunk, hogy csendben kövessenek bennünket egy olyan úton, ahol magunk is bukdácsolva járunk.

A Duke Egyetem kutatói szerint a segítőkutyák a kivételt és egyben a választ jelenthetik az új körülményekre. És ebben az elgondolásban mi is látunk rációt. Mint a The Atlantic weboldalán megjelent cikkben Brian Hare evolúciós antropológia professzor és Vanessa Woods, a Puppy Kindergarten vezetője írják, a segítőkutyák több mint egy évszázada képesek nyugodtan ülni egy kávézóban, higgadtan viselni a városi élet zajait és stresszét, és gyengéden bánni a gyerekekkel. Nem azért tudják ezt, mert okosabbak lennének a házi kutyáknál, hanem mert – akárcsak az első kutyák – különlegesen barátságosak. Ez az egyik lényeges kritérium, mely alapján tovább tenyésztik őket. A fokozott barátságosság pedig úgy tűnik, biológiai változásokat is előidézett, ahogy évezredekkel ezelőtt is: egy 2017-es tanulmány szerint a segítőkutyák szervezetében magasabb az oxitocin – a társas kötődést elősegítő hormon – szintje, mint a házi kutyákéban.

Fotó: welovedogz.hu

Úgy vélik, ezek a változások a kutyák háziasításának harmadik hullámát jelzik. Ha a kutyakedvelők a szőr színéről és a farok hosszáról áthelyeznék a keresletet az idegenekkel való barátságosságra és az új helyzetekhez való alkalmazkodásra, ez a tulajdonság gyorsan elterjedne, és minden generációval erősödne. Az 1950-es évekbeli orosz rókaháziasítási kísérletek megmutatták – erről itt írtunk részletesen –, hogy a barátságos természet szelektálása már egy évtized alatt fokozott emberi vonzalmat, csóváló farkat, lógó fület és foltos bundát eredményezett. Még ha a tenyésztés nem is lenne olyan szigorú, mint az orosz kísérletnél, úgy gondolják, egy barátságos természetet előnyben részesítő program már néhány évtized alatt látványos eredményt hozhatna.

Mihez kezdhetsz ehhez az információval?

Bár azt nem tudjuk, mit hoz a jövő a tenyésztés tekintetében, az teljesen biztos, hogy a mostani kedvencekről kötelességünk a lehető legjobb tudásunk szerint gondoskodnunk, ugyanis „[…] egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

Fotó: welovedogz.hu

Ha a segítőkutyákból indulunk ki, tudjuk, hogy szigorú kiképzési protokollon mennek keresztül, amit mondhatni már az első oltások után megkezdenek. A kölyköket elkezdik szocializálni, sokféle emberrel és helyzettel ismertetik meg, kennelhez szoktatják őket, hogy megtanuljanak egyedül lenni, és pozitív megerősítéssel ösztönzik a jó viselkedést; sőt, a sok rövid sétáról sem feledkeznek meg a nap folyamán. Ezek mind alkalmazhatók otthon is, de az nem kétséges, hogy jól csinálni rengeteg munka. Ha erre nem vagy felkészülve, ne vegyél kutyát.

Amit mi ezeken túl szorgalmazunk, az a kutyaiskola, vagy adott esetben különórák trénerrel. Ezen alkalmakból nemcsak a kutya profitál, hanem gazdaként te is láthatod a kutyád szemén keresztül a világot, így pedig könnyebben tudod őt segíteni. Már néhány ezer forinttól elérhetőek ezek a képzések, a befektetett összeg pedig kamatostól megtérül, ha harmóniában, szorongás nélkül lesztek képesek egymás mellett, egymást támogatva együtt élni.

Első képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Az első képválogatásokat ITT és ITT nézheted meg.

Beszámolónkat itt olvashatod!

hirdetés