Egy örökbefogadás szívbe markoló története: Emese retteg, mióta visszavitték a menhelyre

Emese, a 4 és fél éves Alpha Segítő Kéz Alapítvány (ASKA) menhelyi kutyusa gazdára talált. Azonban az öröm nem tartott sokáig, mert az új gazdija két nap után visszavitte.

A következőkből megismerheted az ASKA, vagyis A Segítő Kéz Alapítvány misszióját, valamint elmeséljük Emese történetét is. Valamint elmondjuk annak az okát, miért vitték vissza a menhelyi kutyust.

2024-ben 481 kutya talált gazdára az alapítványon keresztül / Fotó: ASKA

Az alapítvány, amely az ebrendészeti telepről vesz át kutyákat

Az ASKA 21 éve, 2004 óta működik Székesfehérváron. A menhely célirányosan csak és kizárólag azért jött létre, hogy az ebrendészeti telepről átvegyék a kutyákat, ezzel esélyt adva nekik arra, hogy gazdához kerüljenek. Minden olyan kutya, aki bekerült az ebrendészeti telepre, és a karanténidő alatt nem vitte haza a gazdája, az átkerül az ASKA menhelyre. Az alapítvány önkénteseinek köszönhetően gyakoriak a sétáltatások, és havonta igyekeznek olyan eseményt szervezni, amin minél több kutyának lehetősége van egy kis szabadidőre a kennelen kívül.

2024-ben 481 kutya talált gazdira az alapítványon keresztül. „Rengeteg munka van abban, hogy ilyen sok kutyát tudunk gazdához adni, valamint hogy olyan állapotban kerüljenek ki a menhelyről, hogy már szocializáltak, otthon tarthatók legyenek. Minden kutyát ivartalanítva és a megfelelő oltásokkal adunk örökbe” – meséli Molnár Tamásné, Zsazsa, az ASKA önkéntes vezetője.

Rengeteg munka van abban, hogy ilyen sok kutyát tudnak gazdához adni / Fotó: ASKA

Ezért vitték vissza a kutyát

Emese az ebrendészeti telepről 6 hónaposan került a menhelyre. Négy és fél év után sikerült gazdihoz kerülnie, aki azonban két nap után visszavitte. Az ezzel kapcsolatos szomorú érzéseket az alapítvány Facebook-oldalán fogalmazta meg Zsazsa: „…a legnagyobb gond most az, hogy a mindig vidám, boldog, ugri-bugri Emesénk most egy magába fordult, szomorú kutya.”

Amikor Emesét kiadták a gazdinak, elmondták neki azokat a tudnivalókat, amelyek segítik a kutya beilleszkedését. Például a megismertetési folyamatot: hogyan kell a kutyát pórázra tenni, jutalomfalatot adni neki, megismertetni az új személyekkel, közben simogatni és dicsérni. „Az emberek egy része nem vállal felelősséget, egyszerűen nem hajlandók semmiért sem tenni. Amikor valaki örökbe fogad tőlünk egy kutyát, akkor  minden információt megkap ahhoz, hogy az első időszakot megkönnyítsük a változásban. Minden olyat is megosztunk az új gazdival, amit mi tapasztalunk a kutyánál” – folytatja az alapítvány vezetője a történetet. (Az  ASKA-nál is minden kutyának megvan a története, amit vagy pontosan megismernek egy-egy hatósági eljárás során, vagy az önkénteseknek fejtik meg az ebek lelkét a viselkedésüket elemezve.)

Emesét két nap után vitte vissza az örökbe fogadó gazdája / Fotó: ASKA

Mi lesz most Emesével?

Bármennyire is döbbenetesen hangzik, Emese kettő napot volt ezzel a családdal, és azóta bent ül a házában. Miután visszahozták a menhelyre, önkéntesek jöttek hozzá, hogy célirányosan őt vigyék el sétálni. Sajnos olyat tapasztaltak, amit még előtte nem: Emese megretten séta közben az emberektől. Szembejött vele egy kapucnis férfi, a kutya ledermedt, behúzott farokkal állt, félt. „Biztos, hogy érte valami rossz élmény, amitől ennyire visszahúzódó lett” – véli Zsazsa a kutya megváltozott viselkedése miatt.

Elveszett az a sok munka, ami a kutyával történt azért, hogy gazdisodni tudjon. Az, hogy elfogadjon embereket, játsszon, kommunikáljon hosszú hónapok eredménye volt, amit a két nap távollét tönkretett. „Emese lelkivilága érdekel, aki most depressziós. Hosszú hetek munkája lesz, amíg visszahozzuk a kutyát arra a szintre, mint amikor örökbe adtuk. Tudom, hogy az esemény kapcsán többen fognak érdeklődni Emese után. Azonban felmerül a kérdés, hogy Emese honnan fogja elhinni azt, hogy nem fogják megint átvágni?!” – fejezi ki aggodalmát Zsazsa. Sok munka vár még az ASKA csapatára, hogy támogassák Emesét abban, hogy újra el tudja fogadni az embereket.