A törpe pincser mindössze 25-30 centiméteres marmagassága és csupán 4-5 kilogrammos testsúlya megtévesztő lehet, ám a fajta elsősorban nem ölebnek lett tenyésztve, ez pedig megmutatkozik örökmozgó természetében is.

hirdetés

A törpe pincser egy német fajta, amely közel 300 éves múltra tekinthet vissza. Nevét feltehetően valamelyik angol kifejezésről, a „pinch”-ről vagy „pincher”-ről, esetleg a francia „pincer” kifejezésről kapta. Bárhogy is legyen, a szó mindenképpen a munkamódját hivatott leírni. Ez az apró eb ugyanis csipkedve végzi feladatát, méghozzá kifejezetten jól, ha éppen van rá lehetősége. Tudj meg többet erről a büszke, csupa önbizalom fajtáról az alábbi érdekességek segítségével.

Első ránézésre valóban hasonlít a dobermannra

1.) Eredetileg patkányvadásznak szánták, ám kiváló házőrzőnek bizonyult

Bár az energikus törpe pincsert manapság inkább kanapékon látni, eredetileg patkányvadászatra használták ezeket az élénk, fürge és bátor ebeket. Probléma nélkül elkapták a kártevőket, ami közkedveltté tette a fajtát a német parasztudvaroknál.

A törpe pincser manapság már többnyire másmilyen munkák elvégzésébe fekteti azt a sok energiáját, hiszen a modern világban nem sokan veszik igénybe a patkányfogó kutyák tehetségét. Ám nem kell aggódni, hiszen a törpe pincser kiválóan helytáll házőrzőként és jelzőkutyaként is. Vakmerő természete miatt jellemzően nem hátrál meg, ha szokatlan vagy furcsa dologra lesz figyelmes; ez az intelligens kiskutya inkább jelzi a gazdájának, hogy valami nincs rendben.

Bátor ebek

2.) Az a bizonyos hackney-járás

A törpe pincsernek számos jellegzetes tulajdonsága van, ám amit kifejezetten gyakran kiemelnek, az a járása, amit „hackney-járásnak” szoktak nevezni. Teljesen normális, ha a furcsa kifejezés jelentése első olvasásra nem egyértelmű. Hiszen ahhoz, hogy rögtön megértsük, hogy miről van szó, valamennyire a lovak világában is jártasnak kellene lennünk. A hackney egy elegáns, jó kiállású lófajta, amelyet Norfolkon (ahonnan a norfolk terrier is származik) fejlesztettek ki. Kiváló hintóló, és népszerű választás a hámversenyekre is. Jellegzetes, magasan lépkedő járásáról is ismert, ehhez a kecses lépkedéshez pedig nagyon hasonlít a törpe pincser járása is.

Az elülső és a hátsó végtagok párhuzamosan mozognak, a mancsok sem befelé, sem kifelé nem fordulnak. A hackney-szerű mozgás magas térdemeléssel járó, lendületes, szabad és könnyed járás, amely során az elülső végtag egyenes vonalban, a test előtt előrelendül, miközben a lábfej a csuklónál hajlik. A kutya hátulról egyenletesen és erőteljesen hajtja előre magát.

– jellemzi a járását a Miniature Pinscher Club of America.

Tagadhatatlan, hogy elegáns a járása

3.) A törpe pincser, avagy az ölebek királya

Itthon gyakori, hogy az öleb és a társasági kutya kifejezések jelentése összemosódik. Így ha az ölebek királyára gondolunk, akkor egy nagyon kedves, barátságos és könnyen kezelhető kutya képe jelenhet meg a szemünk előtt. A törpe pincserben bár többé-kevésbé megvannak ezek a tulajdonságok, kissé megtévesztő a becenév. Ezt ugyanis elsősorban büszke jelleme és erős személyisége miatt kapta. Igazi vezéregyéniség!

4.) Szőre nem igényel sok ápolást – ám a hideg ellen nem védi túl jól

A törpe pincser ápolása igazi álom, hiszen rövid szőrét elég hetente egyszer gyorsan átfésülni, és állítólag keveset vedlik. A rövid szőrnek viszont megvan a hátránya is: ezek a kutyák jellemzően nagyon fázósak, és gazdájuknak fel kell készülnie arra, hogy a zimankósabb hónapokban megfelelő védelmet biztosítson a kutyájának.

Ilyen volt az év legnagyobb kutyás fesztiválja: képeken a DOGZ Fesztivál

Látványos kutyás bemutatók, gyerekprogramok, szakértői előadások, falkaséták várták az érdeklődőket május 1-jén a Városligetben megrendezett DOGZ Fesztiválon.

Itt olvashatod el képes beszámolónkat az első képgalériával.

hirdetés

5.) A törpe pincser idősebb fajta, mint a dobermann

Már régóta vitáznak azon, hogy vajon milyen fajtából vagy fajtákból jött létre a törpe pincser. Mindenkinek megvan a maga elmélete erről, és sokan úgy gondolják, hogy a dobermann „kicsinyített változata”. Ez az elgondolás viszont hamar megdől, ha megnézzük, hogy a törpe pincser milyen régóta (közel 300 éve) van jelen a Rajna vidékén, és mikor kezdte el a dobermann tenyésztését megálmodója, Friedrich Louis Dobermann. A férfi 1834-ben született, így talán nem túlzás azt állítani, hogy a fajta tenyésztése biztosan a 19. század második felében, vagy akár az utolsó negyedében kezdődött.

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban 1935-ben hivatalosan is nyilatkozott a Német Kennel Club egy bizonyos Helen Costernek, aki továbbította kijelentésüket, miszerint „a zwerg- vagy törpe pinscher egy régi időkből származó, tisztán német fajta, és nincs semmiféle kapcsolata sem a dobermannal, sem a manchester terrierrel.”

Jelenleg a fajta történetével foglalkozók között az a megegyezés, hogy a törpe pincser kialakulásában minden bizonnyal szerepe volt a kis olasz agárnak és a tacskónak, illetve nem kizárt, hogy a német pincser is belekerült a mixbe.