A titokzatos magyar kutya, aki kihalt az I. világháború után: ma is kutatnak utána

Melyik kutyát szerető ember ne hallott volna a szelindek kutyákról, ha máshonnan nem, Arany János Toldijából: „…volt pedig a hídnál hat erős szelindek, utána uszíták a bikának mindet…”. Ez a legendás kutyatípus sokáig jelen volt a magyar történelemben, napjainkban pedig több kísérlet folyik múltja és szerepe feltérképezésére, esetleges rekonstrukciójára is.

Mostani ismereteink szerint a szelindek egy olyan munkakutyatípus (modern kutyafajtákról a 20. századig nem beszélhetünk) összefoglaló nevét jelentette, amelyet több célra használtak. A lefogó típusú nagyvadvadászattól kezdve a mészárszékeken történő munkán át az egykori történelmi Magyarország területének őrzéséig sokféle szerepet szántak neki. Habár a szelindekek az I. világháborút követően eltűntek, tulajdonképpen kihaltak, egykori jelentőségüket egyértelműen jelzi, hogy a hétköznapi szóhasználatban a „szelindek” kifejezés mind a mai napig megjelenik. Általában nagy testű, nagy erejű, őrzésre és védelemre használt, domináns kutyákat értünk alatta.

Fotó: Bartha László

A szelindekkel kapcsolatos történelmi kutatások és rekonstrukciós kísérletek

A szelindekek múltjának mibenlétével és megismerésével több, főként önszerveződő kutatói csoport is foglalkozik. Közülük talán legismertebb Balog Péter és társainak munkája, akik egy évtizede kutatják a szelindekekkel kapcsolatos forrásokat és ábrázolásokat. Egy zárt Facebook-csoportban pedig megosztják egymással ezeket az ismereteket. Balog Péter múzeumokban, levéltárakban és korabeli művészeti alkotásokban keresi a titokzatos szelindekek nyomait; küllemük, munkaképességük és karakterük jellemzőit. Mint a kutató egy közelmúltban megjelent interjúban elárulta, terveikben szerepel egy, a szelindekekkel foglalkozó monográfia megjelentetése, de gondolkodnak az egykori szelindek és hozzá hasonló kutyák rekonstrukcióján is.

Egy másik izgalmas irányzat Czéher György nevéhez kötődik, aki szintén a történelmi források figyelembevételével próbálja megérteni az egykori szelindekek sokszínű feladatkörét. Czéher György és segítői a szelindekek altípusait is azonosítani tudták. Részletes ismeretekkel rendelkeznek az úgynevezett agárszelindekek, a janicsárszelindekek és a pásztorszelindekek közötti eltérésekről. Az ő célkitűzéseik között fontos szerepe van a kutyákkal kapcsolatos magyar történelmi események feltárásának. Ugyanakkor e kutyatípus részleges rekonstrukciójának is, amire már hét évvel ezelőtt tettek egy kísérletet. Az esetleges rekonstrukció „eredményeit” munkakutyaként és hagyományőrző bemutatók szereplőiként szeretnék használni.

Kísérlet egy magyar őrző-védő fajta megteremtésére

A harmadik, közelmúltban szintén egy interjúban bejelentett izgalmas kísérlet Bartha László nevéhez fűződik, aki egy közismert személyiség a magyar és székelyföldi pásztorkutyás világban.

Bartha Lászlóról köztudott, hogy hosszú ideje még munkaképes pásztorkutyák kialakításával és tenyésztésével foglalkozik. Munkája során sok kutyát kereső ügyféllel, érdeklődővel találkozott, évek óta gyűjti és rendezi a napjainkban az ügyfelek oldaláról jelentkező elvárásokat és igényeket egy ideális őrző-védő kutyával kapcsolatban.

A négy leggyakrabban megfogalmazódó elvárás mintázatát Bartha László az interjúban a következő módon határozta meg:

• Egészségesség, azaz mentesség a modern fajtákat gyakran sújtó betegségektől.
• Ösztönös terület őrző-védő képesség (territoriális agresszió).
• Családbarátság.
• Tolerancia más háziállatokkal szemben – alacsony szintű zsákmányösztön.

Meggyőződése szerint amire napjainkban szükség lehet, az nem egy történelmi munkakutyatípus, a szelindek rekonstrukciója. Hanem inkább a létező igények alapján egy magyar kialakítású, napjaink elvárásaihoz igazított kutyatípus létrehozása, esetleg fajtásítása. Az általa és ügyfelei által ideálisnak tartott, nagybetűs KUTYA kialakítása során a keleti típusú pásztorkutyák és a még munkaképes molosszerek, masztiffok jó tulajdonságait szeretné ötvözni. Az első, kísérleti alom több hónappal ezelőtt megszületett, a 10 világra jött kiskutya egy Bartha László által kialakított pásztorkutya szuka és egy tosa inu kan nászából származik.

És hogy miért éppen a szelindek elnevezésre esett a választás? Mivel ebben az esetben nem elsősorban egy rekonstrukciós kísérletről van szó, hanem inkább egy új, a mai kor igényeinek megfelelő típus kialakításáról, Bartha egy olyan gyűjtőnevet keresett, amit a magyar köznyelv már használ, és nem kell hosszú évek alatt bevezetni a kutyás berkekben.