Az 5 északi szánhúzó kutya: van, aki családi kedvenccé lett, van, aki nem ereszti ősi múltját

A szánhúzó kutyák valószínűleg körülbelül 35 000 évvel ezelőtt alakultak ki Mongóliában. A tudósok úgy vélik, hogy az emberek körülbelül 25 000 évvel ezelőtt vándoroltak kutyáikkal az Északi-sarkkörtől északra, és nagyjából 3000 évvel ezelőtt kezdték el ezeket a kutyákat szánhúzásra használni. Ezek az ebek nemcsak szépségükkel, de hihetetlen teherbírásukkal is felhívják magukra a figyelmet.

Ugyan ezek a munkakutyák még a legzordabb körülmények között is képesek maximális teljesítményt nyújtani, egyre gyakrabban jelennek meg házi kedvencként is. Bemutatkozik az 5 északi szánhúzó kutya, amelyek az FCI V. fajtacsoportjában, a Spiccek és ősi típusú kutyák között kapnak helyet az 1. alcsoportban.

Szamojéd / Fotó: azenkutyam.hu

Az északi szánhúzó kutyák

1.) Alaszkai malamut

Az alaszkai malamut az egyik legősibb szánhúzó kutyafajta az Északi-sarkvidéken. A fajta neve a mahlemiut törzstől származik, amely egy inuit népcsoport volt, és nagyon régen telepedett le Alaszka északnyugati részén, a Kotzebue-öböl környékén. A mahlemiut nép által kitenyésztett eb egy szánhúzó kutya volt, amelyet arra hoztak létre, hogy falkában dolgozva nehéz terheket húzzon alacsony sebességgel, hosszú távolságokon keresztül. Érdekesség, hogy például a szibériai huskyk könnyebb terheket húztak nagyobb sebességgel. Ebből kifolyólag a huskyk versenyzők, míg a malamutok teherszállítók.

A malamut semmiképpen sem a kezdő gazdik első kutyája. Domináns fajta, aki igényli a határozott, következetes, de gyengéd nevelést. Gazdájához határtalan hűséggel viszonyul, mindenképpen egygazdás kedvenc, ami miatt nem feltétlenül a legideálisabb családi kutya, de persze ez sok mindentől függhet. Ha megfelelően szocializáltuk, akár gyerekekkel is remekül kijön, kifejezetten kedves velük. Természetesen a lemozgatására kiemelt figyelmet kell szentelni, valamint azt is számításba kell venni, hogy a meleg időjárás nem lesz a kedvence.

Alaszkai malamut

2.) Grönlandi kutya

A grönlandi kutya a világon talán a legtisztább vérvonalú fajta, ami elszigeteltségének köszönhető, amelynek ezen rendkívüli, ma is érvényes mértéke már mesterségesen van fenntartva. Nyugat-Grönland északi részén és Kelet-Grönlandon nem lehet tartani más fajtájú kutyát. Sőt, más eb még csak átutazóban sem keresztezheti ezt a területet. Tartásuk is csak ezekben a régiókban engedélyezett, máshol az országban nincs elég hó egész évben ahhoz, hogy munkát tudjanak biztosítani ezen négylábúak számára. Grönlandi kutyák húzták Roald Amundsen szánját is a hírhedt sarkköri expedíción; ezek a félelmet nem ismerő, kitartó és robusztus kutyák még a konkurencia motoros szánjait is lepipálták.

Mivel az importjuk is komoly szabályokhoz van kötve, nem valószínű, hogy grönlandi kutyával összefutsz Grönlandon kívül. Alapvetően elmondható róluk, hogy az átlagosnál jóval magasabb az aktivitási szintjük. Mivel ősi típusú kutyák, társállatnak nem alkalmasak; a munka az, ami élteti őket. Domináns jellemű, független jószágok, akik falkában érzik igazán jól magukat.

Grönlandi kutyák

3.) Kanadai eszkimó kutya

A kanadai eszkimó kutya története 1100–2000 éves múltra tekint vissza, és szorosan összefonódott a Thule néppel, akiket a mai inuitok őseinek tekintünk, és akik Alaszka partjaitól (i. e. 1000) egészen Grönlandig (13. század) terjeszkedtek. Bár a fajta a spicc típusú kutyák családjába tartozik, eredete ezen időszak előtt az inuit történelem homályába vész, amely magában foglalja a mongol népcsoport ázsiai kontinensről Észak-Amerikába történő vándorlását is. A ma létező kanadai eszkimókutya-vonal elsősorban az Eszkimó Kutya Kutatási Alapítvány (Eskimo Dog Research Foundation) által tenyésztett egyedekből származik az északnyugati területeken.

A kanadai eszkimó kutya jelleme abszolút reflektál arra környezetre, ahol kitenyésztették, és ahol él: elszánt, terhelhető, bátor és hűséges kutya. Régen gyakran előfordult, hogy a kutyáknak önmaguknak kellett megszerezniük vadászattal a táplálékukat, így jellemző rájuk még ma is, hogy az átlagosnál erősebben működik bennük a vadászösztön. Intelligens és könnyen tanítható fajta, akinek szüksége van a munkára és magas intenzitású mozgásra ahhoz, hogy kiegyensúlyozott maradhasson.

4.) Szamojéd

A fajta neve az Észak-Oroszországban és Szibériában élő szamojéd törzsektől származik. A terület déli részén fehér, valamint fekete és barna foltos kutyákat használtak rénszarvasterelésre, míg az északi részeken a kutyák tiszta fehérek voltak, szelíd természetűek, és vadászatra, valamint szánhúzásra alkalmazták őket. A szamojédek szoros kapcsolatban éltek gazdáikkal. Gyakran a menedékeken belül velük aludtak, így kihasználva a zord éghajlaton a testhőjük által adott meleget. A brit zoológus, Ernest Kilburn Scott 1889-ben három hónapot töltött a szamojéd törzsek között. Amikor visszatért Angliába, magával hozott egy barna kan kölyköt, akit Sabarka névre keresztelt. Később importált egy krémszínű szukát, Whitey Petchorát az Urál nyugati oldaláról, valamint egy hófehér kant, Mustit Szibériából. E néhány kutya, valamint a felfedezők által behozott egyedek alkotják a nyugati szamojéd fajta alapját.

Ez a fehér szőrgombolyag ősi örökségének köszönhetően még ma is hibátlanul működik mint tettre kész munkakutya, azonban leginkább már a családi kedvenc szerepében tündököl. Jelzőkutyának remekül beválhat, de házőrzőnek már kevésbé. Vidám, határozott kutya, akinek nyitott a személyisége, és szeret társaságban lenni. Tartása nagy mozgásigénye miatt inkább kertes házban javasolt, nyáron pedig oda kell figyelni arra, hogy vastag bundája miatt biztosítsunk számára a hűvös pihenőhelyet. Gyerekekkel nagyon könnyen megérti magát, családok számára is jó választás lehet.

Szamojéd

5.) Szibériai husky

A fajta ősei eredetileg Északkelet-Ázsiából származnak, ahol a csukcs nép tenyésztette őket. Ezek a kutyák egyszerre szolgáltak családi társállatként és teherszállító kutyaként. (Nagy távolságokat kellett viszonylag gyorsan megtenniük hatalmas terhekkel, minimális energiafelhasználással.) A csukcsok hosszú ideig elszigetelten éltek a külvilágtól, így generációkon át megőrizték szánhúzó kutyáik tisztavérűségét. Az 1890-es években, az alaszkai aranyláz idején a bányászok aranyat keresve érkeztek Alaszkába, és hagyományosan szánhúzókat használtak arra, hogy felszerelésüket és önmagukat a távoli táborokba vontassák. 1908-ra a bányászok és más északi lakosok már elkezdték a szánhúzó kutyák versenyeztetését sport és szórakozás céljából. Emiatt még több kutyára volt szükségük, és ezúttal úgy döntöttek, Csukcsföldre mennek a legendás csukcsi kutyákért.

Ezek a kutyák kisebb termetűek voltak, mint az Alaszkában megszokottak, ezért gúnyosan „szibériai patkányoknak” nevezték őket. Ez a gúnynév azonban mindössze a kiötlőik és használóik rossz hírét kelti, ugyanis nem telt bele sok idő, a csukcsi kutyák teljesen uralmuk alá hajtották a versenyeket. Ettől az időszaktól kezdve a versenyzés az alaszkai husky szelektív tenyésztéséhez vezetett, amely hosszú folyamat során alakult azzá, amit ma alaszkai huskyként ismerünk. (Az alaszkai husky nem fajtásított.) A fenti időszakban Csukcsföld még Szibéria része volt, így rá is szibériaiként utaltak; tehát ezek a szibériai patkányok végül a szibériai husky elnevezést kapták, amely vérvonalból származik a ma ismert szibériai husky.

A szibériai husky igazi falkakutya, társaságban érzi magát valóban elemében. Kedves, barátságos jószág, igazi energiabomba. Fontos szem előtt tartania annak, aki huskyt szeretne, hogy önfejű és makacs tud lenni, így nevelésekor a gazdinak nagyon résen kell lennie. Lényeges, hogy mindig adjunk neki feladatot, így nem kell szembenéznünk a romboló viselkedéssel, szökdöséssel vagy hangoskodással. Sokat kell vele mozogni még zord időjárásban is, nyáron pedig ügyelni kell arra, hogy legyen egy hűvös helye, ahová elhúzódhat.

Szibériai huskyk / Fotó: azenkutyam.hu

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.