Spanyol kutyafajták II. rész: a katalán ebtől a masztiffokig
Közzétéve: 2026. 07. 03. 14:15 -
- Fotók: Getty Images Hungary, Wikimedia Commons, welovedogz.hu • 8 perc olvasás
Állítsd be, hogy a We love Dogz az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az országok kutyáinak gyűjtése során természetesen az FCI, az AKC és az adott ország kennel klubjának listáját is figyelembe vesszük. Utóbbi azért fontos, mert lehetséges, hogy a nagyobb szervezetek nem fogadják el ugyan az adott fajtát vagy típust, ám az ország számon tartja. Hasonlóan a mi sinkánkhoz és májzlinkhoz.
hirdetés
Következzen a 24 spanyol kutyafajta rövid történelme és leírása, ám mielőtt belevágnánk, fontosnak tartjuk kiemelni, hogy Spanyolországban számos különböző kutyatípust használnak régiónként, sok esetben egy már ismert és elfogadott fajta változatait. Ezeket gyakorta a spanyol kennel klub sem ismeri el, ám néha a spanyol mezőgazdasági minisztérium igen, és standard is készült az esetükben. Ezek a fajták nem szerepelnek a következő gyűjtésben, így a lista nem teljes, ám ha van rá igény, szívesen készítünk ezekből a munkakutyákból is egy gyűjtést. Az első részt ide kattintva érheted el.
Íme, a 24 spanyol kutyafajta
9.) Katalán pásztorkutya
A katalán pásztorkutyát a Pireneusokban tenyésztették ki, és juhok terelésére használták elsődlegesen. Ebben a feladatkörben mutatkozik meg az igazi lényege, mert nemcsak hogy engedelmeskedik a pásztornak, hanem számos esetben kezdeményezést is mutat. Játszi könnyedséggel irányítja a nyájat, megakadályozva, hogy bármelyik állat elkülönüljön a többiektől. Nagy bátorságának és merészségének köszönhetően őrzési feladatokra is alkalmas. Hazájában igen nagyra becsülik, de elterjedt Finnországban, Németországban és Svédországban is. A Vissza a jövőbe című filmekben Doki kutyája, Einstein is egy katalán pásztorkutya.
Magas intelligenciája miatt a katalán pásztorkutyát rendkívül könnyű képezni. Figyelmes, kedves és vidám, ami alkalmassá teszi családi kutyának is. Az azonban fontos, hogy nagy hangsúlyt fektessünk ilyenkor is a mentális és fizikális lefárasztására, különben a kutya unatkozni fog. Alkalmas jelző- és őrkutyának is, a családját minden körülmények között kész megvédeni. Határozott jellem, így előfordulhat az esetében is, hogy ha valaminek nem látja értelmét, nem teljesíti a parancsot. Csak tapasztalt gazda kezébe való.
10.) Mallorcai pásztorkutya
A fajta minden bizonnyal I. (Hódító) Jakab aragóniai királlyal együtt érkezett a szigetre, amikor hatalma alá vonta azt. Évszázadok során a mallorcai pásztorok tökéletesítették a kutyát; a tenyésztésbe bevonták a szigeten, és a Földközi-tenger környékén élő szomszédok ebeit is. Szarvasmarhák pásztorkutyájaként, madaras vadászatokhoz, valamint az otthon védelmére és őrzésére is használták. A szelekció és az ellenőrzött tenyésztés az 1970-es években kezdődött; a mallorcai pásztorkutya fajtaszabványát 1980-ban dolgozták ki.
Egy kifejezetten intelligens, hűséges kutyáról van szó, aki önállóan is képes dolgozni. Múltjából adódóan aktív, mozgékony eb, akinek naponta minimum 1 órás intenzív mozgásra van szüksége feladatokkal megspékelve, amibe nem tartozik bele az udvaron való futkorászás. Őrző-védő hajlama igen prominens, ezért a szocializációjára és következetes, határozott nevelésére nagy hangsúlyt kell fektetni. Inkább egykutyás háztartásba való.
11.) Maneto
A maneto egy andalúz kutyafajta, amely közepes méretű andalúz kopókból alakult ki, és nyulak, foglyok, fürjek vadászatára, valamint vízből történő kacsavadászatra és apportírozásra használják. Kifejezetten jól alkalmazkodott a mediterrán bozótosokhoz, szederindás területekhez, patakpartokhoz és szűk sziklás részekhez. Vadászat közben egyik jellegzetessége, hogy visszafogottan üldözi zsákmányát, mégis hatékonyan. Rövid végtagjai lehetővé teszik számára, hogy sűrű növényzetben és nehezen megközelíthető terepen is kiválóan mozogjon. Veszélyeztetett státuszban van, a spanyol kennel klub elismeri, az FCI egyelőre nem.
A maneto a szó legpozitívabb értelmében egy igénytelen fajta, temperamentuma erőteljes, határozott. Jelentős mértékű a birtoklási ösztöne és talán meglepő módon a fajtársai fölött is dominál. Ez a territoriális hajlam már kölyökkorban megfigyelhető. Ha azonban az emberekről van szó, társaságkedvelő és rendkívül szerethető, ugyanakkor módfelett önálló. Általában egyetlen gazdát fogad el igazán, és hozzá kötődik a legerősebben.
12.) Pachón navarro
A pachón navarro az Ibériai-félsziget egyik legősibb vizslatípusú kutyájának számít; ikonográfiai bizonyítékok alapján története egészen a középkorig nyúlik vissza. A 19. században, amikor a vadászat a polgárság körében is elterjedt időtöltéssé vált, a fajta (akkor még csak típus) különböző neveken vált ismertté Spanyolország nagy részén, és már az 1890-es évektől bemutatták őket az ország kutyakiállításain. Azon fajták közé tartozott, amelyeket a Real Sociedad Canina de España (spanyol kennel klub) 1911-es alapításakor elismert, ám az 1970-es évekre úgy vélték, hogy a fajta kihalt. A helyreállítására irányuló erőfeszítések 1979-ben kezdődtek. Veszélyeztetett fajta, a spanyol kennel klub hivatalosan is elismeri, az FCI egyelőre nem.
Természete szelíd, nyugodt és intelligens. Barátságos az emberekkel és más kutyákkal egyaránt. A terepen erőteljes ügető mozgású, kitartó kutya a pachón navarro. Ösztönösen hajlamos arra, hogy a vadásszal együttműködve, csapatban dolgozzon a vadászat során.
13.) Pastor garafiano
La Palma szigete mindössze 706 km² területű, lakossága pedig nem haladja meg a 80 000 főt. Ez a földrajzi elszigeteltség volt az egyik fő oka annak, hogy a pastor garafiano fennmaradhatott. A fajta Garafía településről származik, amely a sziget északnyugati részén található, és ahol a szarvasmarha-tenyésztés hagyományosan kiemelt jelentőségű volt. A kutyák itt különösen nagy számban fordultak elő, mivel a területet hosszú ideig szinte teljesen elzárta a külvilágtól a megfelelő közlekedési kapcsolatok hiánya; gyakorlatilag csak gyalog vagy lóháton lehetett megközelíteni. Ez az elszigeteltség lehetővé tette, hogy egészen néhány évtizeddel ezelőttig sok, nagyfokú fajtatisztaságot megőrző egyed maradjon fenn, amelyekből a ma ismert fajta kialakult. Veszélyeztetett alacsony egyedszáma miatt. A spanyol kennel klub elismeri, az FCI egyelőre nem.
Legfontosabb feladata a kecskék és juhok terelése La Palma zord, hegyvidéki tájain. Külső és belső jellemzői eltéréseket mutathatnak, ugyanis teljesítményre szelektálták őket.
14.) Perro majorero
A fajta szülőhazája Fuerteventura szigete, neve is a helyi lakosok megnevezéséből (majorero) származik, akiket tágabb értelemben a Kanári-szigetek többi lakójával együtt guancsoknak is neveztek a történelemben. 1979-ben Tuineje községben rendezték meg Gran Tarajalban a fajta első monográfiai kiállítását, amely tenyésztőket, szakértőket és bírókat gyűjtött össze. Ez volt a kezdete annak a folyamatnak, amely végül a fajta elismeréséhez vezetett a spanyol kennel klub részéről. Később a fajta mégis hanyatlásnak indult, így megőrzésére és szelekciójára megalapítottak egy egyesületet. Ugyan napjainkban veszélyeztetett a perro majorero, fenn tudott maradni. Az FCI nem ismeri el hivatalosan.
A majorero nem ismer félelmet, amikor védekeznie vagy támadnia kell. Nem számít számára, hogy ellenfele ember vagy állat, ha védenie kell magát vagy a rábízottakat, habozás nélkül cselekszik. Tekintete élénk, határozott és figyelmes az emberrel szemben. Gazdái, családtagjai és ismerősei körében vidám és barátságos, az idegenekkel szemben azonban bizalmatlan és távolságtartó. Mindegy, hogy pórázon van-e vagy szabadon mozog, mindig készen áll a cselekvésre, ha a helyzet megkívánja. Kiválóan dolgozik a haszonállatokkal, anélkül hogy sérülést okozna nekik, ezért a Kanári-szigetek valamennyi szigetén nagy megbecsülésnek örvend.
15.) Pireneusi masztiff
Ugyan a pireneusi masztiff eredete nem teljesen ismert, de általánosan elfogadott, hogy azoktól a molosszerektől származik, amelyeket körülbelül 3000 évvel ezelőtt a föníciaiak vittek Spanyolországba, Aragóniába is. Már a középkorból maradtak fenn róla dokumentumok. A nyári hónapokban a nyájat biztonságos körülmények között a Pireneusok magas legelőire a segítségével költöztették el, majd amikor beköszöntött a tél, visszakísérték velük az állományt, és persze közben őrizték azokat a legelőkön. Más európai nyájvédő fajtákhoz hasonlóan gyakran szöges, fém nyakörvvel látták el őket a ragadozók támadásai ellen. Az 1930-as és 40-es években a farkasok és medvék eltűnése a Pireneusokból, a juhok szállításában a vasútra való áttérés, a spanyol polgárháború, majd a II. világháború és az élelmiszerhiány majdnem a masztiffok teljes kihalásához vezetett Aragónia területén. Mivel ezek a nemes kutyák nagy méretük és fenntartási költségeik mellett nem találtak maguknak munkát, szinte teljesen eltűntek. Az 1970-es években azonban, amikor a farkasok visszatértek az aragóniai régióba, ismét szükség lett ezekre a kutyákra, amelyeket ma pireneusi masztiffként ismerünk. 1977-ben megalakult a tenyésztőegylet, aminek köszönhetően a fajta fokozatosan kezdett újra elterjedni, ám ennek ellenére ma is ritkának számít.
A legmodernebb kutyás lexikon
Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.
A pireneusi masztiff büszke és nemes, kifejezetten intelligens fajta. Tisztában van a saját méretével és erejével, így amikor más kutyákkal találkozik, remekül felméri, hogy a másik állat jelent-e fenyegetést, és ennek értelmében reagál. Őrzőkutya lévén prédahajtási ösztöne nincs vagy nagyon alacsony, a védelmezés, óvás a jellemző viselkedés az esetében. Nagyon szereti a gyerekeket, és a család barátait is szívesen fogadja. Bár a mozgásigénye nem kifejezetten nagy, méretéből és jelleméből adódóan akkor érzi jól magát, ha nagy terület áll a rendelkezésére.
16.) Presa canario
A presa canario őse a bardino majorero, amely a Kanári-szigeteken széles körben elterjedt kutyafajta volt. A gyarmati időszakban különböző molosszer típusú kutyákkal keresztezték, amelyeket gazdáik hoztak magukkal; vélhetően így alakult ki a ma ismert fajta. Úgy sejtik, hogy a presa canarióra különösen nagy hatással voltak a 19. század végén a Brit-szigetekről érkezett ebek. Az előbb leírt folyamatnak köszönhetően jött létre ez a tipikusan molosszer jellegű, de agilis, élénk és erőteljes fajta. Az 1960-as években a kihalás közelébe került, 1982-ben megalakult a Club Español del Presa Canario, amely ideiglenes fajtaszabványt dolgozott ki, 1991-ben pedig már Gran Canaria szigetének jelképeként felkerült a Kanári-szigetek nemzeti szimbólumainak hivatalos listájára is. Hagyományosan őrzőkutyaként, juh- és szarvasmarha-terelésére használták, de kutyaviadalokon is bevetették, amelyek 1936-ig legálisan működtek Spanyolországban.
A kanári-szigeteki kutya még a masztiffok között is igazi nehézfiú, és nemcsak azért, mert egy kan akár 60–65 kg is lehet. Az biztos, hogy ez a kutya semmilyen idegent nem fog a portára beengedni, őrző-védő ösztönei magasan fejlettek. A családjáért és a rá bízott javakért bármire képes. Más kutyákkal szemben mindig domináns. Kezelése nem egyszerű, így csak és kizárólag gyakorlott gazdák kezébe való, akik tudják, hogy mit csinálnak. Egy ilyen hatalmas, rettenthetetlen és magabiztos kutya veszélyes fegyver lehet hozzá nem értő gazda mellett. Intelligens és hűséges jószág, aki egyébként rendkívül szeretetre méltó, ezt az oldalát azonban egyedül gazdája ismerheti.
Glamour - We love Dogz Mancsparty
Mancsbárral, fotósarokkal és hasznos előadásokkal várunk július 18-án az ETELE Plazaban. Vegyél részt kedvenceddel a szépség- és ügyességi versenyen és vidd haza az ajándékokat!
hirdetés
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotify
Hangai Lilla
Főszerkesztő-helyettes
Kapcsolódó cikkek
