A 10 spániel típusú vizsla: a kiváló vadászösztön mellett a változatosság az erényük
Közzétéve: 2023. 12. 21 - Fotók: Getty Images Hungary • 8 perc olvasás
Közzétéve: 2023. 12. 21 - Fotók: Getty Images Hungary • 8 perc olvasás
A 8 spániel típusú vizsla az FCI VII. fajtacsoportjának, a Vizsláknak az 1.2-es alcsoportja, vagyis tulajdonképpen a kontinentális vizslákhoz tartoznak.
Lássuk máris, hogy mit érdemes tudni a spániel típusú vizslák történelméről és tulajdonságairól.
Bretagne Franciaország legnyugatibb régiója, amelyet északról a La Manche csatorna, délről pedig a Vizcayai-öböl vesz körül. Több száz évvel ezelőtt itt tenyésztették ki francia vadászok a világ egyik legsokoldalúbb madárra szakosodott vadászkutyáját, amely bevethető kacsára, erdei szalonkára, fácánra, fogolyra; szinte mindenre, aminek tolla van. A 17. század körül már feltűnik különböző festményeken és ábrázolásokon. A breton spániel eredeti hívei parasztok és orvvadászok voltak, akik számára a takarékosság életforma volt. Nem volt lehetőségük egy teljes kennelt fenntartani, ezért nagyon fontos volt számukra, hogy olyan kutyájuk legyen, amelyik minden helyzetben bevethető.
Egy fiktív szótárban a kiapadhatatlan energia kifejezés mellett valószínűleg egyszerűen csak egy breton spániel képe állna – ha használhatjuk ezt a kissé esetlen hasonlatot. Elképesztő, hogy mennyi idő és feladat szükséges ahhoz, hogy lemozgassák ezt a kutyát! Ha a gazda erre nem figyel, a társa neurotikussá és hiperaktívvá válik, ami megkeserítheti az egész család és az eb életét is. Egy vidám, éber, okos és kíváncsi fajta, aki szeret a gazdi kedvében járni. Különösen feladatorientált, így a séták mellett kutyás sportokkal és különböző játékokkal is stimulálni kell.
A fajta spanyol, vizslaszerű kutyákból fejlődött ki a 16. században, majd Franciaországon keresztül érkezett Hollandiába. Sokáig ősi tájfajta volt, a Holland Kennel Club 1943-ban ismerte el hivatalosan. Olyan szerény körülmények között élő emberek hozták létre, akik csak egy kutyát engedhettek meg maguknak, így a drenti vizslának mindenre képesnek kellett lennie. Össze kellett gyűjtenie minden vadat, ezenfelül pedig még áruszállításra is bevethetőnek kellett lennie.
Bár terepen rendkívül erős vadászösztönt mutat, otthon, a család körében általában nyugodtabb, mint más vadászkutyák. Ragaszkodó fajta, aki nagyon szeret a családja körében időzni. Érzékeny, így a képzésnél ezt figyelembe kell venni. Idegenekkel szemben távolságtartó lehet, de sosem agresszív vagy félős. A drenti vizsla okos kutya, akinek szüksége van a munkára. Ha ezt szem előtt tartjuk, egy nagyon kedves társunk lehet a személyében.
A francia spániel ősei már a 14. századi Franciaországban is jelen voltak. A középkorban az uralkodók és nemesek körében igen népszerű volt, még Versailles-ban is ezt a fajtát favorizálták, ám a 20. század fordulójára mégis majdnem kihalt. Egy francia pap, de Fournier atya erőfeszítései mentették meg.
A legnagyobb spánielt tisztelhetjük a francia spániel személyében. A szelekció révén elegáns és sportos, nagyon jó kiállású fajta fejlődött ki, amely kiválóan teljesít a terepen.
Mint minden munkakutyának, úgy a francia spánielnek is magas szintű az állóképessége, így nagyon fontos, hogy sokat mozogjunk az ebbel, és adjunk neki feladatokat is, amelyekkel az eszét is tornáztathatja. Egy nagyon kedves, kiegyensúlyozott eb, akit igen könnyű képezni, mivel nagyon erős benne a gazda iránti megfelelési vágy. Barátságos, nyitott, agressziónak nyoma sincs benne; nagyon szeret a gazda mellett lenni, és vele időt eltölteni.
Hollandiában őshonos, hazájában Stabyhounnak hívják. Nevét valószínűleg sokoldalúságának köszönheti, a Stabyhoun szó első része a „sta mij bij” vagyis „állj mellém" szavakból származik. Már a 17. századi ábrázoltak hozzájuk hasonló kutyákat festményeken. A fríz vizsla arról a területről származik, ahonnan a fríz vízikutya is. Rendszeresen keresztezték a 20. században ezeket az ebeket, ami a fajták összeolvadásával fenyegetett. Ekkor kezdték el a két fajta megtisztítását; 1942-ben mindkettőt hivatalosan elismerték.
Mivel a fríz vizslát is mindenes kutyának tenyészették, így remekel vadászatban és a házőrzésben is. Emiatt persze szüksége van feladatokra és sok mozgásra. Intelligens kutya, akinek azonban megvan a saját akarata, ezért mindenképpen következetes nevelésre van szüksége – nem mintha a kutyáknak alapvetően egyébként nem lenne. Ennek ellenére könnyen tanítható, motivált eb, de arra oda kell figyelni, hogy gyengéden, pozitív megerősítéssel tréningezzük. Nyugodt és kiegyensúlyozott négylábú, akiből remek családtag válhat.
A hosszúszőrű német vizsla esete trükkös. A német vizsla egyik változata a 4 közül, másik három testvére, a rövidszőrű, a drótszőrű és a szálkásszőrű azonban az FCI beosztásában a kontinentális típusú vizslákhoz tartozik, vagyis a VII. csoport 1.1-es alcsoportjához. Ő az egyik legrégebbi szárazföldi vizsla. Őseit bevetették madarakon – solymászathoz és vízimadarak vadászatában is –, valamint a vérvonalában kopók is szerephez jutnak. Így nem is meglepő, hogy egy rendkívül sokoldalú kutyáról van szó. 1897-ben von Schorlemer báró megírta az első szabványt a német hosszúszőrű vizslákra, és ezzel megalapozta a mai modern tenyésztést.
A hosszúszőrű német vizsla külseje meglehetősen szetteres, kevésbé vizslás. A víz iránt rajongó kutya remekül úszik, de profi módon keresi meg a vadat, jelzőpózba merevedve jelzi a vadásznak, majd be is gyűjti azt. Egyedülálló jellemzője, hogy egy szempillantás alatt válik otthoni kedvencből tüzes, mindenre elszánt vadászkutyává. Kedves, barátságos és intelligens fajta, aki nagyon ragaszkodik a gazdájához. Társaságkedvelő eb, aki imád a családja közelében lenni. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy elsősorban munkakutya, így a feladatok és a sok mozgás nélkülözhetetlenek számára.
A münsterlandi vizsla kis és nagy méretben létezik, mindkettő önálló standarddal rendelkezik az FCI-nél. A 19. században, amikor a német vadászati törvények megváltoztak, megszületett az igény egy új német vizslafajta kitenyésztésére, ennek eredményeképpen, hosszas kísérletezgetés után jött létre a kis münsterlandi vizsla. A nagy münsterlandi vizsla története egészen a középkorig nyúlik vissza, ősei fehér színű madarász és solymász ebek. A tervezett tenyésztés mind a két változat esetében a 19. század végén kezdődött el. Biztosan nem meglepetés már egy ilyen illusztris lista után, de szintén igen sokoldalú fajták, a vad észlelésére, felkutatására és begyűjtésére is kiválóan alkalmasak, természetesen vízben is.
Megjelent a We love Dogz első könyve, Udvarhelyi-Tóth Kata és Csörgő Balázs tollából. Most 10% kedvezménnyel vásárolhatod meg a linkre kattintva!
A kis és a nagy változatra is jellemző az intelligencia és a könnyű képezhetőség. Szeretnek a gazda kedvében járni. Ha az gondoskodunk a megfelelő mennyiségű és minőségű stimulációról, családi kedvencként is remekül beválnak. Nyugodt, kiegyensúlyozott négylábúak, akik barátságosak, így szociális keretek között sem ütköznek nehézségekbe.
A pikárdiai régió változatos élőhelyei arra késztették a helyi vadászokat, hogy egy strapabíró, sokoldalú kutyát hozzanak létre. Ősi fajtaként főként helyben került felhasználásra, ami megmagyarázza, miért nem terjedt el igazán Pikárdián kívül – pedig a leírások szerint valódi élmény vadászni vele, munkaképessége legendás. A jelek szerint újra kezdik felfedezni ezt a kiváló ebet, egyre népszerűbbé válik munka- és családi kutyaként is a pikárdiai spániel.
Franciaországban a fajtát erdős területeken fácánok, mocsarasabb részeken pedig erdei szalonkák vadászatára használják. Könnyen képezhető, nagyon kedves fajta, aki társaságban érzi magát igazán elemében. Rajongói szerint kiváló a temperamentuma, laza a természete, így gyerekekkel is jól kijön. Gazdájához nagyon ragaszkodik, fontos, hogy sok mindent vele együtt csinálhasson. Alapvetően egy munkakutya, tehát a mentális és fizikális stimuláció kiemelt fontossággal bír nála, azonban városi körülmények között is képes jól érezni magát, ha ezeket megkapja.
A pikárdiai kék spániel és a pikárdiai spániel közötti fő különbség a szőrzet színe; a pikárdiai kék spániel azonban egy fiatalabb fajta, a Somme környékéről származik, és valamikor a 20. század elején kezdték el tenyészteni. Őse a pikárdiai spániel és a kék színű angol szetter, valamint gordon szetter. Ritka fajta, kevés szervezet ismeri el hivatalosan. A lőtávolságon belüli hajtásoknál kiválóan teljesít, mindenféle kisvadvadászathoz alkalmazkodik, különösen ügyes a szalonkavadászatban.
A pikárdiai kék spániel gyerekekkel fejezetten barátságos, igen könnyed, játékos természete van. Vadászkutya lévén természetesen sok mozgásra és feladatra van igénye, ebben az esetben kiegyensúlyozott és jó kedélyű kutya. Nagyon szeret a gazda kedvére tenni, ezért könnyen képezhető. Akkor van igazán elemében, ha emberek társaságában lehet, legfőképpen természetesen a gazdájáéban. Megfelelő nevelés mellett egy nyugodt, udvarias és alkalmazkodó kutya. Mindig jelzi az idegenek megjelenését, kész arra is, hogy védelmezze a szeretteit.
A pont-audemer-i spánielt a 19. században tenyésztették ki a róla elnevezett településen angol vadászok által hozott szetterek és pointerek felhasználásával. A különleges megjelenését és vadászati stílusát azonban szintén a tökéletesítéshez használt angol és ír vízi spánielektől kapta. Egyedi képességeit remekül kamatoztathatta a Pont-Audemer környéki mocsarakban vízimadarak vadászata közben, de feljebb, a hegyvidékeken sem vallott szégyent, amikor az ott élő vadakra kellett vadásznia. Sajnos már 1880 körül elkezdett csökkenni a számuk, amit csak tetőzött a két világháború. Kifejezetten ritka fajta ma is.
Nemcsak külső megjelenésében egyedi kutya, de a belső jellemzőinek kombinációját tekintve is. A pont-audemer-i spániel kifejezetten intelligens, bátor és hűséges. Munka közben nagyon keményen dolgozik, azonban amikor a lazításra kerül a sor, rettentően gyengéd eb képében tűnik fel, aki igen ragaszkodó is. Könnyű képezni éles esze miatt. Megfelelő fizikális és mentális stimuláció mellett a családi életbe is könnyen beilleszthető.
Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.
Látványos kutyás bemutatók, gyerekprogramok, szakértői előadások, falkaséták várták az érdeklődőket május 1-jén a Városligetben megrendezett DOGZ Fesztiválon.
Itt olvashatod el képes beszámolónkat az első képgalériával.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek
Speciális igényű kutyát fogadnál örökbe? Erre mindenképp készülj fel!
Egészség • 3 percMiért marad meg egyes kutyáknak a jó illata fürdetés után, míg mások szinte azonnal szaglani kezdenek?
Ápolás • 3 percA kutyapelenka káros is lehet: nem mindegy, hogyan használod
Ápolás • 3 percHa kutyád nem szereti a körömvágást, a körömreszelés lehet a megoldás
Ápolás • 5 perc