Mindkét fajta a munkakutyák kategóriájába tartozó nagy testű eb, érző szívvel. Rendkívül barátságos és szelíd kutyák, akik méltóságteljes viselkedésükkel méltán viselhetik az úriember vagy úri hölgy jelzőt. Rendkívül gyors futók, szeretik a gazdival való kocogást és a nagy sétákat.

hirdetés

Összehasonlító cikkünkben két olyan fajtát veszünk górcső alá, amelyek több tekintetben is rendkívül hasonlóak. Barátságos és ragaszkodó, családszerető ebek, akik kedvességükkel és nyugodt természetükkel bárkit levesznek a lábáról. Habár általában csak egyiküket illetik a „bárányok otthon, oroszlánok a vadászatban”-jellemzővel, ez talán mindkettőjükről elmondható. Lássuk, hogyan tehetünk különbséget a skót szarvasagár és az ír farkaskutya között!

Skót szarvasagár

Eredetük

A skót szarvasagár, ahogy nevéből is következik, Skóciából származik, kialakulása pedig a 16. századra tehető. Elég titokzatos a fajta eredeted, azonban jó okunk van feltételezni, hogy a föníciai kereskedők vitték be az országba. Sokféle néven emlegették a fajtát, például a hasonlóság miatt ír farkaskutyának, de skót agárnak, durva szőrű agárnak, valamint felvidéki szarvasagárnak is. Eredetileg szarvasvadászatra használták, így végül a vadászatban nyújtott kiemelkedő teljesítményéről kapta a nevét. A fajtával ezer éve vadásznak a vörös szarvasra, és bár ma már inkább a kiállításokon szokott részt venni, a munkával töltött évszázadok nyomot hagytak a karakterén.

Képeken az év legnagyobb kutyás fesztiválja, a DOGZ Fesztivál

Számtalan csodálatos kutyusról készült fénykép az idei fesztiválon. Galériába gyűjtöttük, kattints ide és lapozz bele!

Már 2000 évvel ezelőtt, a mai Írország területén élő kelták tenyésztették, ezt a durva szőrű, hatalmas vadászkutyát, akit ír farkaskutyának neveztek el. Az első írásos említés róluk 391-ből származik egy római konzul tollából, de már az i.sz. első századában is jelen voltak. Ami még igazán érdekes, hogy az ír agarak kétségtelenül a skót szarvasagár alapjául is szolgáltak – íme, egy kis összefüggés a két fajta között. Az ír agarak párjait értékes ajándékként adták a királyi házaknak Európában, Skandináviában és máshol a középkortól a 17. századig.

A 15. században alapvetően nyáj őrzésre használták a fajtát, így minden ír megyének 24 farkaskutyát kellett tartania, hogy megvédje a gazdák nyájait a farkasok támadásaitól. A Cromwell-i tilalom (1652) a farkaskutyák exportjára egy időre megsegítette számuk megőrzését, azonban a farkasok fokozatos eltűnése és a folyamatos kereslet a világ más részein a számukat szinte a kihalás szélére csökkentette. Az érdeklődés újjáéledése a fajta iránt az ír nacionalizmus növekedésével párhuzamosan történt a 19. század végén. Az ír farkaskutya ismét élő szimbólummá vált az ír kultúra és a kelta múlt számára, manapság is nagy hírnévnek örvendve Írországon kívül is.

Ír farkaskutya

Megjelenésük

Az ír farkaskutya nehéz, masszív testfelépítésű, nagyobb mint a skót szarvasagár, azonban általánosságban véve kifejezetten hasonlónak mondhatjuk őket. Nagy méretű és impozáns megjelenés jellemzi őket, nagyon izmos, erőteljes, de ugyanakkor kecsesen felépített test, mozgásuk azonban könnyed és gyors. Természetes nemességgel és karakterrel rendelkeznek, melyhez kiegyensúlyozott, könnyed, valamint energikus járás párosul. Az skót szarvasagár marmagassága nemtől függően 71–76 cm, míg az ír farkaskutya esetében 71–79 cm. Testsúlyukat tekintve sincsenek nagy különbségek; skót barátunk testsúlya 30–48 kg körül mozog, míg ír társának súlya 56–67 kg lehet.

Skót szarvasagár

Szőrzetük bozontos, durva, melyeknek színe is hasonló. Míg a skót szarvasagár bundájának színezete számos árnyalatot ölthet magára, mint a sötét kékesszürke, sötétebb és világosabb szürke, foltos vagy sárgás, homokos-vörös vagy vörös szarvasbarna, fekete pontokkal, addig az ír farkaskutya szürke, foltos, vörös, fekete, tiszta fehér lehet, de a skót szarvasagárra jellemző színek is megjelenhetnek nála. Füleik eltérőek: az skót szarvasagár esetében magasan tűzöttek, nyugalmi állapotban hátrafelé hajlanak. Ezzel szemben a farkaskutyának kicsi, rózsa fülei vannak, melyek az angol agáréval hasonlatosak. Szemeik sötétek, általában sötétbarnák vagy mogyorószínűek. Mindkét fajta tekintete okos, barátságos és intelligens. Várható élettartamuk ugyanaz, mindkettejük 7–9 évig teheti boldoggá gazdáját.

Értsd a kutyád! – Modern gazdik kézikönyve

Megjelent a We love Dogz első könyve, Udvarhelyi-Tóth Kata és Csörgő Balázs tollából. Most online kedvezménnyel vásárolhatod meg a linkre kattintva!

Megveszem!

Jellemük

Jellemüket tekintve elmondhatjuk, hogy szelíd, méltóságteljes és ragaszkodó fajták. Megjelenésük miatt elsőre sokak számára ijesztőnek tűnhetnek, azonban túl kedvesek és barátságosak ahhoz, hogy fenyegetést jelentsenek bárki számára. Végtelenül türelmesek, nyugodt, kiegyensúlyozott, családbarát fajták, szeretik a gyerekeket. Természetüknél fogva még az idegenekkel szemben is szeretetteljesek, és sohasem agresszívak. Mindkét fajta rendkívül gyors futó, az agárversenyeken kiválóan teljesítenek. Ebből kifolyólag szeretnek gazdáikkal futni és hatalmas sétákat tenni a jó levegőn. Emellett nem vetik meg a pihenést sem, a kanapén való szunyókálás is a kedvenc időtöltéseik közé tartozik. Évek teltek el kialakulásuk óta, azonban az ő esetükben is elmondhatjuk, hogy „a vér nem válik vízzé”, hiszen amennyire családi kutyákká váltak az évszázadok során, éppen annyira őrzik szívükben a vadászat szellemét.

Ír farkaskutya a kölykével

hirdetés

Ápolásuk

A skót szarvasagár és ír barátja durva, időjárásálló szőrzete csak alapvető ápolást igényel. Heti egyszeri átfésülés egy sima kefével vagy fésűvel elegendő ahhoz, hogy a szőrzetük a lehető legjobban nézzen ki. Érdemes évente kétszer, háromszor szakszerűen trimmelni a szőrüket és átnézni, minden rendben van-e vele. Meglehetősen alacsony arányban vedlenek, ha rendszeres karban tartjuk a bundájukat, akkor még kevésbé. A szarvasagárnak csak időnként kell fürdenie, ha a szaga, vagy a piszkos szőrzete miatt szükséges.

Grafika: welovedogz.hu