Kik voltak a nyársforgató kutyák, és mit csináltak pontosan?

Hallottad már azt a kifejezést, hogy nyársforgató kutya? Nem elvont jelentést kell keresned, nagyon is valós feladatkört töltöttek be ezek az ebek.

A magyarázathoz vissza kell lépnünk az időben, egészen a 16. századig. A nyársforgató kutyákat, pontosabban a szolgálataikra való igényt az adott kor berendezkedése hívta életre. Abban az időben a húsokat leginkább nyílt lángon sütötték, amely eljárás nagy odafigyelést igényelt; ha nem vigyázták állandóan, könnyen odakapott a pompás falat. A leleményes ember pedig gondolt egyet, és hogy könnyítsen a helyzetén, és ne neki kelljen hosszú ideig a nyárs mellett állnia, befogta a feladatra a háztartás négylábúját.

Ehhez kis testű ebekre volt szükség, akiknek a kandalló melletti falra szerelt kerékben keltett futniuk, amit lánccal erősítettek a nyárshoz. Ahogy forgott a kerék, úgy forgott a nyársra tűzött hús is. A fenti képen a No. 1 Royal Crescent Múzeum illusztrációját láthatod, amin egy plüsskutyával szemléltetik ezt a konyhatechnikát.

Konyhakutyának (kitchen dog), főzőkutyának (cooking dog) vagy vernepator curnek is nevezték ezeket a négylábúakat. Legelőször 1576-ban említik őket az első kutyákról szóló könyvben

– magyarázta Caira Farrell, a londoni Kennel Club könyvtár- és gyűjteménymenedzsere. Ezen jószágok latin neve, a vernepator cur annyit tesz, mint az „a kutya, aki forgatja a kereket”.

A falra szerelt kerékben dolgozik az eb

Önálló fajta született

A nyársforgató kutyák képzése nem volt a leghumánusabb, bevett módszer volt például a forró széndarabok használata, amit a kerékbe helyezve ösztönözték gyorsabb mozgásra az állatot. Akit leginkább gépnek, mintsem élőlénynek tekintettek, de arra vigyáztak, nehogy megégjen vagy megsérüljön munka közben. 1850-ben már az állatvédők is felszólaltak a sanyarú sorsú négylábúak érdekében.

Idővel önálló fajta alakult ki a nyársforgató kutyákból, amely a leírások alapján leginkább a corgikhoz hasonlít rövid lába és kis termete miatt. A fajta legutolsó képviselőjének preparált egyede ma is megtekinthető a walesi Abergavenny Múzeumban.

Whiskey, az utolsó nyársforgató kutya:

A Glen of Imaal terrierek történetében is említik, hogy használták őket nyársforgatásra. Végül a gépesítés következtében már nem volt szükség a nyársforgató kutyák szolgálataira, így rövidesen kihalt a fajta.