Ismered a vikingek kutyáit? Íme a 8 norvég kutyafajta

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a WeloveDogz!

Az országok kutyáinak gyűjtése során természetesen az FCI, az AKC és az adott ország kennel klubjának listáját is figyelembe vesszük. Utóbbi azért fontos, mert lehetséges, hogy a nagyobb szervezetek nem fogadják el ugyan az adott fajtát vagy típust, de az ország számon tartja. Hasonlóan a mi sinkánkhoz és májzlinkhoz.

hirdetés

Következzen a 8 norvég kutyafajta rövid történelme és leírása.

Szürke norvég elkhund

Íme, a 8 norvég kutyafajta

1.) Dunker

A dunkert norvég kopóként is szokták emlegetni. Wilhelm Conrad Dunker norvég kapitányról kapta a nevét, aki több kopó keresztezésével alakította ki a fajtát. A világháborúk alatt számuk drasztikusan lecsökkent, ám az azt követő időszakban a dunker újra szárnyalni kezdett. Az 1980-as években a beltenyésztésből adódó problémák miatt kérelmet nyújtottak be a keresztezésre, amit végül engedélyeztek is, így a fajta képes volt megtartani pozitív jellemzőit, és megmaradt egészségesnek is. Számuk jelenleg is alacsony.

Temperamentuma kiváló, kopóhoz képest is szociális, erős idegzetű és megbízható vadászkutya. Pozitív tulajdonságai összességeként remek társnak és falkavadásznak bizonyulnak. Kifejezetten könnyen képezhetőként írják le őket.

2.) Greyster

A greyster egy kifejezetten szánhúzóversenyekre – és olyan kutyás sportokra, mint a canicross vagy a bikejöring – kitenyésztett kutyatípus, amelyet jelenleg egyetlen kutyafajtákat nyilvántartó szervezet sem ismer el. Az angol agár és a rövidszőrű német vizsla keresztezésével hozták létre.

A II. világháború után a skijöring és a szánhúzás gyorsan népszerűvé vált Norvégiában és a szomszédos skandináv országokban. Ezekben a versenyekben általában 1–4 kutyából álló, kis és gyors fogatok indultak, amelyek 15–30 kilométeres, dombos pályákon versenyeztek. Mivel a Norvég Szánhúzókutya-versenyzők Szövetsége csak fajtatiszta kutyák indulását engedélyezte, a német rövidszőrű vizsla hamar a sportág kedvenc fajtájává vált.

Az 1970-es évek elejére kialakult az úgynevezett „szánvizsla” (sled pointer), amelyet már kizárólag szánhúzásra, nem pedig vadászatra tenyésztettek. Az 1970-es években Skandináviában egyre nagyobb érdeklődés övezte az úgynevezett Nome-stílusú versenyeket is, amelyek az észak-amerikai hosszútávú szánhúzóversenyeket utánozták. Ehhez a versenyformához a norvég musherek (szánhajtók) elkezdtek alaszkai huskykat importálni. Mivel azonban az alaszkai husky nem fajtatiszta, hanem teljesítményre tenyésztett szánhúzó típus, Norvégiában 1985-ig nem indulhatott hivatalos versenyeken, ám abban az évben a szövetség eltörölte a fajtatisztasági követelményt. Ez a szabályváltozás pedig lehetővé tette, hogy a musherek a legjobb teljesítményt nyújtó kutyáikat szabadon keresztezhessék – aminek eredményeképpen létrejött a greyster.

A legmodernebb kutyás lexikon

Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.

Megrendelem!

A greysterek általában 5–8 kilométeres távokat futnak, átlagosan körülbelül 30 km/órás sebességgel, maximális sebességük pedig elérheti az 50 km/órát. Barátságos természetük miatt kisebb kennelekben és családi környezetben is kedveltek. Bár rendkívül nagy mozgásigényűek és rendszeres, intenzív terhelést igényelnek, otthon gyakran meglepően nyugodtak és kiegyensúlyozottak, ha mindezt megkapják.

A greysterek állományának vizsgálata során megállapították, hogy ezek a kutyák átlagosan 75%-ban német vizslák, 25%-ban agarak

3.) Halden kopó

A halden kopót nyúlvadászatra vetették be. A feltételezések szerint a fajta helyi, valamint svéd, német és brit szagazonosító ebek keresztezésével alakult ki. Érdekesség, hogy nem falkavadász kutya; a halden kopó egyedül dolgozik. Ritka, hazáján kívül elvétve lehet csak találkozni vele. Egy 1931-es kutya-járvány (feltételezhetően szopornyica) és a II. világháború majdnem teljesen kiirtotta, de néhány elkötelezett személy a háború után újra elkezdte tenyészteni, amely olyan sikeresnek bizonyult, hogy 1952-ben a halden kopót külön fajtaként is elismerték.

Alapvetően ritkán tartják csak családi kutyaként, azonban ebben az élethelyzetben is igen jól megállja a helyét kopó lévén. Gyerekekkel is nagyon kedves, kiegyensúlyozott, de igen energikus is. Akkor érzi a legjobban magát, ha sok hely áll a rendelkezésére, ahol szabadon mozoghat; ha a gazda nem tud számára rendszeres fizikális és mentális stimulációt biztosítani, rombolóvá és depresszióssá válhat.

4.) Hygen kopó

A hygen kopót Hans Fredrik Hygen ügyészről nevezték el, aki az 1830-as évek körül kezdte el a helyi tenyésztését Kelet-Norvégiában. 1839-ben a Romerike régióba költözött, és ennek a területnek a kutyáit is bevonta tenyésztési programjába. Hygen fiai folytatták a munkáját, különösen A. B. Hygen, aki központi szerepet játszott a fajtastandard kidolgozásában is. 1902-ben született meg a határozat, mely szerint a dunker és a hygen kopó két különálló fajta. A hygen kopó kifejezetten ritka, a norvégok azonban nagy gonddal viseltetnek a fajta iránt, a tenyésztési körülményei is rendkívül szigorúak annak érdekében, hogy megőrizze az eredeti tulajdonságait.

Energikus, nagyon jól terhelhető, szabad szellemű eb, aki hosszú időn keresztül képes tolerálni a nehéz körülményeket. Emiatt elképesztően hatékony vadász hírében áll.

5.) Norvég buhund

Sok igazság van a norvég buhundokról szóló mesékben. A történetek szerint azoknak az északi megszállóknak, vagyis vikingeknek voltak a társaik, akik mintegy 1200 évvel ezelőtt hajózták be Európát. Nevük a norvég „bu” szóból ered, ami tanyát vagy farmot jelent. Ebből is következtetni lehet arra, hogy bár beutazták gazdáikkal a tengereket, valójában otthon, a ház körül érezték igazán elemükben magukat. A buhundok évszázadokon keresztül pásztorként, a nyáj és a család őrzőjeként szolgáltak, de sokoldalúságuk miatt amolyan tanyamesterként is bizonyították a rátermettségüket.

A norvég buhund egyszerűen mindenért rajong, amit a gazdával együtt csinálhat. Bátor és éber, rettenthetetlen kutya, aki azonban a szeretteivel gyengéd, kedves és szerető. Nagyon szeret a gazda kedvében járni és bizonyítani a rábízott feladatokban, ugyanakkor önállósága miatt a képzése néha kihívásokba ütközhet. Fontos, hogy feladatokat adjunk neki, és sokat mozogjunk, sétáljunk vele, akkor családi kutyaként is kiegyensúlyozott marad ez a csinos eb.

Norvég buhund

6.) Norvég elkhund (szürke)

A feltételezések szerint a fajta 6000 éve létezik, ami igen tekintélyes olyan körülmények között, ahol bizonyítania kellett. A vikingek mellett volt a hajóikon is a hódításaik alatt, de őrizte a tanyákat, terelte és védte a nyájat a medvéktől és farkasoktól, ráadásul a vadászatokon is jelen volt. Arról nem is beszélve, hogy ennek a nyughatatlan népnek társául szolgált a legviszontagságosabb körülmények között is. Erre csak úgy lehetett képes, hogy szinte a tökéletesség határát súrolta mind a jellemét, mind a testi adottságait tekintve, és megtanult alkalmazkodni minden adódó körülményhez.

A norvég elkhund egy merész, energikus és intelligens fajta, aki kifejezetten vokális, így őrzőfeladatok teljesítésében verhetetlen. Különlegessége, hogy képes a különböző történéseket más-más ugatásokkal jelezni. Családjával ragaszkodó és szeretetteljes, fantasztikus családi kutya, ha biztosítják számára a megfelelő mozgást és figyelmet.

Szürke norvég elkhund

7.) Norvég elkhund (fekete)

A 19. század végén és a 20. század elején a fekete norvég elkhund, vagyis jávorszarvaskutya meglehetősen gyakori volt, különösen Norvégia keleti, belső völgyeiben. A fajtát elsősorban jávorszarvas- és medvevadászatra használták. 1900 után azonban a figyelem főként a szürke norvég elkhundra összpontosult, miközben a fekete változat egyre inkább háttérbe szorult. Az 1950-es évek közepére a fekete jávorszarvaskutyák állománya jelentősen megfogyatkozott, és a fajta a kihalás szélére került, néhány elkötelezett tenyésztő azonban elkezdte tenyésztésbe vonni a megmaradt egyedek legjobbjait. Ennek köszönhetően a fajta létszáma fokozatosan növekedni kezdett, és napjainkban a Norvég Kennel Klub évente 90–150 fekete kölyköt regisztrál. Így hosszú időn át tartó mellőzöttség után ma már Norvégiában egy életképes állománya létezik a fekete változatnak, még ha a fajta továbbra is a szürke „kistestvérének” számít.

A fajta megjelenése bátor és magabiztos, idegrendszere erős és kiegyensúlyozott. Ezek a tulajdonságok korábban különösen nagy értéket képviseltek a vadakkal való közeli találkozások és a medvevadászat során. A fekete jávorszarvaskutya különösen alkalmasnak bizonyult pórázon vezetett nyomkövető kutyának, így a tudatos tenyésztői szelekció kifejezetten erre a vadászati formára specializálta. Általánosságban nagyon jó természetű eb, ugyanakkor meglehetősen önfejűvé is válhat, ha ezt megengedik neki. Hajlamosak az ugatásra, és gyakran mondják róluk, hogy makacsabb természetűek, mint a szürkék, de ez nagyrészt attól függ, hogyan nevelik és kezelik őket. Nagyon szeretnek mozogni, és viszonylag könnyen taníthatók.

8.) Norvég lundehund

Az egyik legritkább és legkülönlegesebb fajta a norvég lundehund, és nem csupán a norvég fajták között. Évszázadokon keresztül tenyésztették egy távoli sziklás szigeten, Værøy-ön, Norvégiában. Ennek a szigetnek a sziklafalaiban lundák fészkelnek, amelyek húsának eladásából éltek a helyiek. Ez tartotta el őket szinte teljes mértékben, és a lundehund volt az egyetlen, amivel levadászhatták ezeket a madarakat. Ez a kompakt, rendkívül ügyes kutya a meredek sziklafalakon egyensúlyozva jutott el a madarak fészkeinek szűk járatáig, ahová bebújt, és elfogta azokat. 

Ennek a speciális feladatnak a végrehajtásához különös temperamentum, és még különösebb testi jellegek is szükségesek. A lundehundok nagyon hajlékonyak, nyakukat akár teljesen hátra tudják hajtani, és mindegyik mancsukon van egy hatodik lábujjuk is, ami az emberi hüvelykujjhoz hasonlóan mozgatható és a kapaszkodást segíti. De elzárható a hallójáratuk, és a vállízületük is rugalmasabb az átlagosnál. A sarki lunda szigorúan védett állat Norvégiában, ezért vadászatra ma már nem használják.

Norvég lundehund

Intelligens, atletikus és energikus kutya, akinek fontos, hogy legyen feladata. A korai és alapos szocializáció nagyon fontos az esetében. Ha erre odafigyelünk, gyerekekkel is megtalálja a hangot. Az idegenekkel szemben tartózkodó lehet, de nem jellemző rá az agresszivitás vagy a félénkség.

Új képek a DOGZ Fesztiválról

Csodás napot tölthettünk együtt a Városligetben. Több száz képből álló válogatást állítottunk össze a helyszínen készült felvételekből!

Nézd meg és éld át újra a hangulatot!

A te kutyád is köztük van?

hirdetés