„Hogyan tovább komondor?” – Zsákutca-e a mai komondortenyésztés?

Állítsd be, hogy a We love Dogz az elsők között legyen a Google-találatokban!

Nagy András néhány nappal ezelőtt megjelent kötete rendhagyó és újszerű módon járja körül a legendás magyar kutyafajta múltját, jelenét és lehetséges jövőjét.

hirdetés

Milyen helyzetben van a komondortenyésztés Magyarországon, megmenthető-e még ez az ikonikus fajta? A szerzőt, Nagy Andrást kérdeztük.

Komondor

A közelmúltban jelent meg egy rendhagyó könyv a komondorokról, „Hogyan tovább komondor?” címmel. A kötetnek van egy meglepő alcíme is, ami nem más, mint „Kiút a modern ebtenyésztés zsákutcájából”. A sok, egymáshoz nagyon hasonló hazai komondoros szakirodalom mellett miben más ez a munka, miben kap újat egy leendő olvasó?

N. A.: A különbségek onnan indulnak, hogy teljesen újratárgyalom a komondor fajta múltját, ugyanis az elmúlt egy évszázadban megjelenő könyvek tartalma szinte kivétel nélkül Raitsits Emil munkásságára vezethető vissza. Az 1924 óta publikált irodalmak többsége az ő álláspontját viszi tovább, szinte kivétel nélkül. Az ő idején nem volt annyira egyértelmű, hogy mely álláspont válik elfogadottá komondoros körökben; volt egy hosszan elhúzódó vita a kuvasz és a komondor kapcsán az elnevezésekről és e kutyák eredetéről. Végül Raitsits álláspontja vált elfogadottá, és azóta az utódok mind rá hivatkoztak, hivatkoznak. Ebben a kötetben én szakítok ezzel a gondolkodásmóddal, megvizsgálom az akkori ellenérveket, a következtetésem pedig az, hogy a múltat illetően nem Raitsitséknak volt igazuk, bár a törekvésük jogos volt a fajták szétválasztására.

Ezek szerint a könyv elsősorban a komondor múltjával és eredetével foglalkozik?

N. A.: A történeti rész tulajdonképpen csak a könyv első egyharmada, az egész gondolatmenet íve: először vizsgálom a fajtáink múltját, majd felvázolok egy olyan jövőképet a fajtának, ami véleményem szerint egyfajta utolsó szalmaszálként megragadandó a tenyésztési rendszer átformálását illetően. Ezzel szerintem meg lehetne menteni ezt a fajtát attól a tragikus sorstól, ami a jelenlegi tenyésztési rendszerben kinéz.

Hogyan tovább komondor? / Fotó: Nagy András

Ekkora veszélyben van ez a fajta? Hol tart most a komondortenyésztés?

N. A.: A kötetben konkrét számok és statisztikák szerepelnek az elmúlt évtizedek tendenciáiról, az egyedszámok és születésszámok alakulásáról, valamint a tenyésztésbe vont szukák számáról. A dolog gyakorlatilag úgy néz ki, hogy ha azokra a grafikonokra, amiket ezekre a számokra illeszthetünk, rajzolunk egy görbét, és ezt meghosszabbítjuk a jövőre vonatkozóan, akkor azt látjuk, hogy körülbelül 5–10 éven belül metszi majd a tengelyt. Ha metszi a tengelyt, az a nullához való közelséget jelzi, ez pedig konkrétan az egyedszám elfogyását jelenti, tehát a fajta a kihalás felé sodródik. A kötetben természetesen azt is részletezem, milyen munkaképességbeli, egészségügyi és egyéb problémák vannak a fajtával, ami a beltenyésztettségi leromlás kritikus fázisa. Kijelenthetjük, hogy amennyiben így megy tovább, ha nem történik gyökeres változás a tenyésztési rendszerben, akkor nagyon közel van a tragikus vég.

A könyv utolsó, nagy fejezetében felvázolok egy olyan programot, amivel meggyőződésem szerint megfordítható a folyamat, ehhez azonban el kellene engedni azokat a dogmákat, amelyek éppen Raitsitsék munkájából fakadóan egyfajta megkérdőjelezhetetlen hittételként élnek a komondoros közegben, illetve a magyar fajtás társadalmon belül.

Az éves regisztrált komondorszaporulat alakulása az elmúlt évtizedekben / Grafikon: Nagy András

Mondana néhányat ezen megváltoztathatatlan dogmák közül?

N. A.: Az első ilyen tétel, amit sokan megkérdőjelezhetetlennek vélnek, hogy a kuvasz és a komondor egymás mellett fajtatisztán tenyésztve létezik több száz, illetve több mint ezer éve. Ha megismerjük a korabeli forrásokat, azok szerint ez a két fajta nemhogy egymástól, de még a környező népek pásztorkutyáitól sem különült el olyan módon, ahogy ma és az elmúlt 100 évben a zárt törzskönyves fajtatenyésztés során elkülönítődött mesterségesen. Különböző régiók kutyái keveredtek egymással, genetikailag frissítették egymást. Jelenleg a fajtát úgy tekintik, hogy akkor komondor egy kutya, ha két törzskönyves komondor utóda – akkor is, ha egyébként tapsra maga alá vizel félelmében. Régen ez nem így volt természetesen.

A másik ilyen fontos tétel, miszerint ezek a kutyák megőrizték a küllemüket évszázadokon át. Számtalan tényszerű dokumentum bizonyítja ennek az ellenkezőjét: a komondorok szőrminősége is sokat változott; a nyájak mellett nem voltak teljes szőrben dolgozó komondorok, mint számos mai fajtaismertető sugallja, illetve nem csak fehér színben léteztek.

A regisztrált tenyésztésbe vont komondor szukák száma az elmúlt tizenkét évben / Grafikon: Nagy András

A harmadik hittétel, miszerint a komondor megőrizte ősei tulajdonságait és a munkaképességét is. Ez tényszerűen cáfolható az elmúlt évtizedek francia bundás tesztjeinek és az esztenákra való kihelyezések eredményeinek tükrében. A kötetben részletesen írok e tesztek eredményeiről, sőt, a fejezetekben található QR-kódok segítségével és egy mobiltelefonnal azonnal nézhetőek a teszteket rögzítő videófelvételek is.

Nem tart támadásoktól a hivatalos irányzat hívei részéről a kötet megjelenését követően?

N.A.: Dehogynem. Én arra számítok, hogy felháborodást fog kelteni számos emberben ez az újszerű gondolkodás és a problémák kíméletlen körbejárása. A cél azonban nem az volt, hogy felháborítsam az embereket, hanem egy szemléleti keret felvázolása, aminek a tükrében az lenne a kritika, ha nem lenne kritika.

Glamour - We love Dogz Mancsparty

Mancsbárral, fotósarokkal és hasznos előadásokkal várunk július 18-án az ETELE Plazaban. Vegyél részt kedvenceddel a szépség- és ügyességi versenyen és vidd haza az ajándékokat!

Ott Leszek!

hirdetés