A lagotto romagnolót manapság mindenki csalhatatlan, szarvasgombához idomult orráról ismeri, ám eredetileg nem erre tenyésztették. Erről, és ehhez hasonló érdekességekről olvashatsz a továbbiakban.

hirdetés

Hazánkban is egyre népszerűbb fajta a lagotto romagnolo, avagy az olasz vízikutya. Közkedveltségét pedig számos dolognak köszönheti. Példaként említhetnénk kiváló temperamentumát vagy megnyerő, plüssmackóhoz hasonló küllemét, de valószínűleg amiről legtöbben ismerik, az a kincset érő szaglása. A lagotto ugyanis kiválóan el tudja látni egy értékes, gasztronómiai szempontból igazán sokszínű gomba, a szarvasgomba felkutatásának feladatát. Ezenkívül viszont még számos érdekességgel büszkélkedhet a fajta, ezekre pedig ki is térnénk az alábbiakban.

Lagotto romagnolo

1.) A lagotto romagnolo gyökerei évszázadokkal korábbra nyúlnak vissza

Bongyor bundája és látszólag hirtelen jött népszerűsége miatt azt hihetnénk, hogy a fajta egyike a manapság kifejezetten keresett „dizájnerfajtáknak”, ám ez nem így van. Írásos emlékek alapján elmondható, hogy a lagotto romagnolo már az 1600-as években is hű társa volt a vadászoknak, ám sokan még hosszabb történelmet tulajdonítanak a fajtának. Egyesek úgy tartják, hogy már az etruszkok (akik Kr. e. körülbelül a 8. századtól egészen Kr. e. 2. századig éltek Közép-Itáliában) is lagotto jellegű kutyákkal vadásztak. Ezt az elgondolást tükrözi, hogy sokan ezt a fajtát tekintik a vízikutyák ősének, nem pedig a barbet-t.

2.) Több évszázados múltjához képest viszonylag későn ismerték el mint különálló fajtát

Bár a fajta hosszú és gazdag múltra tekint vissza, a hivatalos elismertség nem egyik pillanatról a másikra történt. Hazájában 1993-ban fogadta el a lagottót az ENCI (Olasz Kennel Club), ehhez képest az FCI 2005-ben, az AKC pedig 2015-ben hitelesítette az olasz vízikutyát.

3.) Nevét eredeti feladatáról kapta

A lagotto romagnolo neve láthatóan két részből áll, utóbbi pedig a fajta származását hivatott indikálni. A lagotto viszont az olasz „lago” szóból ered, ami tavat jelent. Romagna helyi nyelvjárásában a „Càn Lagòt” közvetlenül „vízi kutyára” vagy „mocsári vadászkutyára göndör, hullámos szőrrel” tudnánk fordítani. Az olasz vízikutya eredeti feladata ugyanis a kilőtt vadak apportírozása volt, jellemzően ingoványos, lápos, tehát vizes területeken.

4.) A lagotto romagnolo új feladatköre sokszínűségét is mutatja

Az 1800-as években Olaszországban a lápok jó részét lecsapolták a mezőgazdaság fejlesztése érdekében, amivel tulajdonképpen megszűnt az olasz vízikutyák munkahelye. A többé-kevésbé munkanélkülivé vált ebeknek viszont szerencséje volt, ugyanis a hivatásos szarvasgombászok meglátták bennük a potenciált, és új feladatot adtak nekik. Így megmentették az olasz vízikutyát a kihalástól, ám ezzel együtt permanens változásokat is okoztak benne. Számukra ugyanis nem az volt a fontos, hogy megőrizzék az lagotto romagnolo fajtát, hanem az, hogy kiváló szimatú, tehetséges szarvasgomba-kereső kutyákat tenyésszenek. Így más fajtákat is bevontak az ideális triflász kutyák létrehozásának folyamatába, ezzel pedig „felhígítva” a lagottovért – hogy a fajta javára vagy hátrányára-e, az nem tisztázott.

hirdetés

Munka közben

5.) Sokan hipoallergénnek tartják

A lagotto romagnolo gazdái szerencsésnek mondhatják magukat, ugyanis szeretett kutyájuk alig hullajtja a szőrét. Emiatt sokan hipoallergénnek tekintik, ám fontos leszögezni, hogy nincs olyan kutya, aki valóban, teljes mértékben allergiabarát lenne. Hiszen nem maga a kutyaszőr váltja ki a reakciót, hanem a kutya bőrén és nyálában található Can f 1 nevű fehérje.