„Kemény-e” még a kuvasz?

Miért változott meg a kuvaszok karaktere? Miért egyre nehezebb egy kuvaszt Amerikába szállítani? Vas Krisztiánt, a Kanadai Kuvasz Klub elnökét kérdeztük.

Gyakran hallani olyan panaszokat a kutyásoktól, hogy nagyon megváltozott a kuvaszok karaktere az utóbbi időben, és nem feltétlenül az előnyükre. Sokan visszasírják az egykori, „kemény” kuvaszt. Önnek mi a véleménye erről a kérdésről, hogyan változtak a kuvaszok, ha változtak egyáltalán?

V. K.: Először is, én ezt a fajtát elsősorban pásztorkutyának tartom, amire óriási szükség van a mi régiónkban, hiszen egyre nagyobb gondot jelent a ragadozók szaporodása és terjedése. Ezt egyébként hamarosan önök is meg fogják tapasztalni Magyarországon – a mai világunkban ez egy visszafordíthatatlan folyamat az állatvédelem erősödése miatt. Ezért amikor mi a kuvaszt igyekszünk népszerűsíteni Kanadában, nem úgy tesszük azt, mint önök teszik otthon, Magyarországon. Mi nem gondoljuk, hogy ennek a fajtának egy „magyar golden retriever- vagy németjuhászszerű” kutyává kellene válnia. Azt szeretnénk, ha egy jól ismert, hatékony pásztorkutyaként kezelnék őket a világ minden részén.

Célunk, hogy a munkakutyákat választó farmerek tudnának arról, hogy ez a fajta is létezik.

Ismernék az előnyeit és hátrányait – hiszen vannak hátrányok is –, és alternatívává válnának egyéb fajták mellett. Ami, sajnos, jelenleg még nincs így. Ez a feladat azért is nehéz, mert a kuvaszoknál szűkül a munkaképesség, csökken a valóban munkára fogható egyedek száma. Részben azért, mert a kuvaszok száma is jelentősen csökken. Minél kevesebb van, annál nehezebb jót találni közöttük. Szinte minden itteni tenyésztő azzal szembesül, hogy annyira beszűkülnek a lehetőségek, hogy mindenki „meg van lőve”, hogy honnan, milyen vérvonalat hozzon be, hiszen szinte már minden kutya rokona egymásnak.

A kuvaszt nem feltétlenül pásztorkutyaként ismerik / Fotó: Vas Krisztián

Magyarországon nem lehetséges új tenyésztési vonalak felfedezése, és azok exportálása?

V. K.: Ha a magyar helyzetről beszélünk, én azt tapasztalom, vagy nekem úgy tűnik, hogy a kuvasz pásztorkutyaként történő megőrzése mintha nem lenne senki érdeke. A kuvaszos világot sokkal jobban érdeklik a kiállítási címek, az adott pillanatban létező nemzetközi divattrendek követése. Az előbb említett munkaképesség mint olyan, háttérbe szorul. Sokszor próbálkoztam behozatallal, de majdnem mindig abba a problémába futok bele, hogy ha kiválasztok egy kutyát, és megnézem a törzskönyvét, majd az összehasonlítom más törzskönyvekkel, mindig találok rokonokat.

Szinte nincs olyan, hogy be tudj hozni egy idegen vérvonalat, ami valójában egészséges lenne tenyésztési szempontból.

Én próbálkoztam Magyarországon, a Vajdaságban, próbáltam beszerezni régi spermákat, amelyek magyar kutyákból származnak, de régebbiek, körbenéztem a dél-amerikai tenyésztőknél is, de ugyanoda kerültem vissza: vagy nagyon rossz a minőség, vagy rokonságban állnak egymással.

Fotó: Vas Krisztián

Egy kicsit más jellegű, de kétségkívül probléma, hogy a mai kuvaszok jelentős részénél a munkaképességet nem nézik vagy tesztelik. Sok tenyészetben ez nem fontos tulajdonság. Ha néha megnézek egy klubkiállítást, a kutyák majdnem felének maga alá van csapva a farka, és ez senkit nem izgat. Nem tehetek róla, de a mai kuvaszokat én szinte folyamatosan összehasonlítom a 80-as, 90-es években élő kutyákkal, amelyekre én még nagyon pontosan emlékszem.

Sajnos azt látom, hogy még a saját tenyészetemben legjobbnak tartott kutyának sincs meg az a rámenőssége, kitartása és keménysége, ami azokra a kuvaszokra jellemző volt.

Amit én személy szerint nagyon sajnálok, hiszen a farmereknél éppen ilyen kutyákra lenne szükség. Valójában én sem tudom megindokolni, mi az oka annak, hogy a kuvaszos közösség Európában miért nem keresi ezeket a tulajdonságokat a mai kutyákban. Nagyon tanulságos megnézni a különböző pásztorkutyák tenyésztőinek marketingjét: hogyan promotálnak egy kangal- vagy egy sárhegyi kennelt, és hogyan egy kuvaszkennelt: plüssmackó van a fialó ládában, és mellette az aranyosnak és cukinak nevezett kuvasz. Természetesen mindenkinek van saját gondolata, ízlése és elvárása mindennel kapcsolatban, de az én véleményem szerint ez nagyon félrement.

Tudomásom szerint az ön kennelében született kuvaszok egy részét amerikai farmerek vásárolták meg, ez a lehetőség azonban lezárult. Miért?

V. K.: Az elsődleges ok az, hogy az Egyesült Államokba egy új rendelkezés alapján nem lehet 6 hónapnál fiatalabb kutyát bevinni. Az ok természetesen meglehetősen álságos, a veszettség terjedésére hivatkoznak a jogszabályban. Ezzel szemben valószínű, hogy piacvédelmi szabályozásról van szó, ami a hazai tenyésztőket védi. Emellett az is igaz, hogy néhány, magát menhelynek valló szervezet csúnyán lebukott a közelmúltban: tömegével hoztak be kutyákat a világ szegény régióiból, például Ukrajnából, amelyeket eladták az USA-ban. Nagyon sok ilyen kutya jött be így, ez a folyamat volt a másik ok, ezt le akarták zárni. Mivel a kuvasz egy nagy termetű kutya, és 6 hónaposan már komoly súlya van, a Kanada–USA közötti szállítási költségek exponenciálisan nőttek. Egy farmer nem fog 1200 dollárt kifizetni csak a szállításért, inkább valami mást választ.