A kutyák füle fontos kommunikációs eszköz, amelynek „értő olvasását” minden gazdinak fontos elsajátítania. Ám ha egy kicsit felületesebben nézzük a dolgot, a kutyafül számos formát és tartást felvehet, amellyel karakteresebbé teszi kedvencünk egyébként is bájos megjelenését.

hirdetés

Mi az a gombfül? És hogy néz ki a rózsafül? Az alábbiakban bevezetünk a kutyafülek színes világába, és bemutatjuk a kutyáknál természetesen előforduló, jellegzetes fülformák és fültartások hivatalos, illetve kevésbé hivatalos elnevezéseit.

Kuszkusz egy keverék kutyus, fülei pedig kimondottan mozgékonyak. Például gyakori a fent látható tartás (amit mi repülőgépfüleknek szoktunk becézni), ám van olyan is, hogy inkább a v-alakú fülhöz hasonlóan tartja. Sőt, olyan is akad, hogy az egyik fülét ilyen, a másikat pedig olyan pozícióba helyezi / Fotó: welovedogz.hu

Alacsonyan vagy magasan ülő fül

Az alacsonyan vagy magasan ülő (avagy tűzött) fül leírás még nem a kutyafül formájára vonatkozik, ám gyakran találkozhatunk vele a fajtastandardokban, hiszen ez is hozzájárul a kutya esztétikájához, jellemző megjelenéséhez. Általában arra vonatkozik, hogy a homlok síkjához képest magasabban vagy alacsonyabban helyezkedik-e el a fül. A lelógó fülű ebeknél egy kicsit máshol helyezkedik el a választóvonal, így az alacsonyan ülő fül esetében a fültő a szem vonalával egy szinten, vagy annál lejjebb van, míg a magasan ülő fülnél a fültő a szem vonalánál magasabban helyezkedik el.

Álló vagy lógó fülek

A kutyafüleket két fő csoportba lehet sorolni: beszélhetünk álló vagy lógó fülekről. Ezeket nem is kell túlmagyarázni, hiszen valószínűleg mindenki el tudja képzelni, sőt, már számos példát is látott is rájuk az utcán sétálva, vagy akár a saját otthonában. Ám a fül formája és tartása alapján tovább lehet kategorizálni a különböző kutyafüleket.

Hivatalos és kevésbé hivatalos fantázianevek

Hegyes fül

Az álló fülek egy tipikus fajtája, háromszög alakú, a kutya méreteihez képest általában kicsi vagy közepes, és ahogyan a nevéből is kiderül, hegyes, vagy enyhén lekerekített végű. Nagyon gyakori fülforma a kutyák világában, például az északi szánhúzó kutyáknál, sőt, az északi fajtáknál általában ez jellemző, de ezt a fülformát viseli többek között a cairn és a west highland white terrier is. Kifejezetten leíró megnevezés, amit egy az egyben nem feltétlenül olvashatunk a fent említett fajták standardjában, mégis gyakorta használja a publikum.

Az alaszkai malamut is a hegyes fülű fajták közé tartozik / Fotó: welovedogz.hu

„Csuklyás” fül

Ez a fülforma nem sokban különbözik a hegyestől, szintén egy álló fülről beszélhetünk, ám 1-2 részletében olyan jellegzetes, hogy külön kategóriaként tartják számon. Először is, a standard hegyes fülhöz képest a csuklyás fül arányaikban valamivel nagyobb. Másodszor (és fontosabban) pedig, a csuklyás fül fő jellemzője, hogy a fülkagyló két oldala előre, kissé befelé ívelt, így a fül formája egy kapucnira, vagy csuklyára hasonlít. A csuklyás (angolul hooded) fülek leggyakrabban emlegetett viselője a basenji, akinek még fajtastandardjában is megjelenik a kifejezés.

A basenji fülformáját csuklyás fülnek nevezik

Gyertyaláng alakú fül

A gyertyaláng elnevezés kifejezetten beszédes, ugyanis arra a fülformára vonatkozik, amikor a fül a tövénél keskenyebb, a fülkagyló kifelé ívelt, a végén pedig látványosan elkeskenyedik, már-már csúcsosodik, a fülek pedig előre néznek. Ez a fülforma például a kis angol terrierre jellemző (még a standardjában is így jellemzik), akinek fekete-cser színezete miatt a füle belseje is vöröses, csakúgy, mint egy gyertya lángja.

A kis angol terrierre jellemző fülforma a gyertyaláng alakú fül

Denevérfül

A denevérfül egyik legfontosabb jellemzői, hogy a kutya fejéhez képest viszonylag nagy, kerekebb, mint a hegyes fül (de nem kifejezetten lekerekített), illetve enyhén kifelé áll. Jó példa erre a fajtára corgik füle, bár ez egy olyan fülforma, amit a fajtastandardban csak körbe írnak, elég ritka, hogy egy-az-egyben használnák.

A welsh corgi pembroke füleinek leírására például gyakran használják a denevérfül kifejezést / Fotó: welovedogz.hu

Lekerekített, „tompa” fül

A lekerekített, „tompa” fül még mindig az álló fülek közé tartozik, ám ahelyett, hogy hegyes lenne a vége, értelemszerűen lekerekített vagy tompa. Jellemző rá, hogy a kutya fejéhez képest arányaiban viszonylag nagy. Ilyen füle van például a francia bulldognak is.

A francia bulldognak is álló, lekerekített fülei vannak / Fotó: welovedogz.hu

Félig álló fül

A félig áll fül, ahogyan az a nevéből is kiderül, már nem tisztán álló fül, ám még nem is lóg le igazán. Szemléletes példa ehhez a fülformához a skót juhászkutya, akinek fülei többnyire előre néznek és felfelé állnak, ám az utolsó megközelítőleg egyharmaduk előre konyul.

Amikor neutrálisan tartja a füleit, a skót juhászkutyának félig álló fülei vannak

Rózsafül

A rózsafül szintén egy olyan fülforma, amit már nem lehet kifejezetten az álló fülek közé sorolni, de közel sem egy tipikus lógó fül – már-már egy harmadik kategóriát alkot, önnön magában. A fültőtől kezdve a fül felfelé, kissé kifelé indul, majd megközelítőleg a felénél hátra konyul (ennek ellenére szemből nézve inkább oldalirányba mutat a fül csúcsa). A fülforma nevét azzal szokták magyarázni, hogy a fül külső ívén létrejövő hajlat egy rózsára hasonlít. Tipikus rózsafülű fajta például az angol agár.

Az angol agarak mellett más agárfajtákra is jellemző a rózsafül. A képen például egy galgo, vagyis spanyol agár látható

Gombfül

A gombfül, avagy az előre bicsakló fül egyfajta átmenetet képez a lógó és az álló fülek között, bár inkább az elsőhöz áll közelebb. A fültőtől a fül álló fülnek „indul”, majd körülbelül az egyharmadánál, felénél előre bicsaklik, így eltakarva a hallójáratot. A fülforma nevét állítólag a (jellemzően férfi) ingek gombbal ellátott zsebeiről kapta, hasonlósága miatt. Ez a kifejezés egyébként nemcsak aranyos, de hivatalosan is használják egyes fajtaleírásokban, például a jack russell terrier esetében. A foxterrier is jó példa ehhez a fülformához, ám az ő esetében nem jelenik meg ez a kifejezés a standardban.

A jack russell terrier fajtastandardjában kétféle fültípus engedélyezett, a lelógó, és a gombfül. A képen az utóbbi látható / Kép: welovedogz.hu

Redős fül

Ezzel át is tértünk az igazán lógó fülekre. Vannak ebek, akiknek „egyszerű” lógó füle van, ilyen például a tacskó is. Ám ezen túl a lógó fülnek is vannak különböző formái, például a redős („folded”) fül. Ennek az a különlegessége, hogy önmagában nincs igazán tartása, hanem függönyszerűen lelóg. Például ilyen az angol vérebek füle is, sőt, a legtöbb spániel (például a field spániel) is ilyen fülekkel büszkélkedhet.

Az angol véreb fülei például redős (vagy fodrozódó (curling)) fülek / Fotó: welovedogz.hu

Filbert fül

A filbert fül egy igazán különleges fülforma, vagy inkább típus, ami legjobb tudomásunk szerint csupán egy fajta jellegzetessége: a bedlington terrieré. A filbert a csöves mogyoró angol elnevezése, ami egy lombhullató, kb. 5-6 méter magas cserje, a közönséges mogyoróhoz hasonló küllemmel. Azért erről a növényről kapta a nevét, mert a háromszög alakú, puha, testhez simuló szőrrel bevont, lelógó fülek végén van egy-egy hosszú szőrből álló bojt. Így nagyon hasonlítanak a mogyoró terméséhez, amikor még a kupacsban van.

A báránybőrbe bújt kutya, avagy a bedlington terrier

V-alakú fül

A v-alakú fül kifejezés már önmagában is igazán beszédes és egészen magától értetődő, hiszen arra vonatkozik, amikor egy lekonyuló fül v, avagy háromszög alakot vesz fel. Gyakori, hogy más fülformákkal együtt jelenik meg. Ilyen füle van például a magyar vizsláknak is.

hirdetés

A magyar vizslára is jellemző a v-alakú fül / Fotó: welovedogz.hu

A fajtatiszta kutyáknál általában egészen jól megállapítható, hogy milyen típusú fülük van (hiszen a standard is behatárolja a lehetőségeket), a keverék ebeknél viszont akár több fülforma is megjelenhet egyszerre, így igazán különleges és egyedi kutyafülekkel találkozhatunk a négylábúak világában.