A kutyák harcolnak vagy játszanak? Szakértő mondja el, honnan ismerheted fel a különbségeket

A kutyák és saját biztonságunk érdekében érdemes megtanulnunk felismerni, hogy mikor vagyunk ártatlan játék, és mikor összetűzés szemtanúi.

A kutyák valódi összetűzései és a játékos megmérkőzései nagyon hasonlónak tűnhetnek sokszor még a gyakorlottabb kutyások számára is. Kedvenceink ugyanis társas lények, akik a kötődés kiépítése és az energia levezetése érdekében játékos interakciókat folytatnak, ami esetleg durvának tűnhet az emberi szem számára. Nagyon fontos azonban, hogy megértsük a két viselkedés közötti különbséget. Ebben segít Csörgő Balázs, a Dog Solution kutyakiképzője, és a hamarosan megjelenő, Értsd a kutyád! című könyv társszerzője.

Néha a kutyák játéka hasonlíthat a harchoz

Játék vagy harc, amit éppen látunk?

Néha a kutyák játéka hasonlíthat valódi összetűzésre, mivel a játék során alkalmazott viselkedésmódok közül számos harc során is használatos. Kedvenceink játék közben úgy módosítják ezeket a viselkedésformákat, hogy ne okozzanak sérülést. Például a kutyák mind a harc, mind a játék során egymásnak ugranak és néha megpróbálják a másikat „elcsípni” vagy földre kényszeríteni. De harapdálhatnak is, kergetőzhetnek, vicsoroghatnak, megmutathatják a fogaikat, valamint a csaholás is megfigyelhető. Ezek a hasonlóságok azok, melyek miatt a kutyák közötti durvább játékot néha játékharcnak nevezzük. Bár első látásra a játékharc és a valódi harc hasonlónak tűnhet, van néhány alapvető különbség a kettő között.

Tarts velünk az év legnagyobb kutyás fesztiválján!

Látványos kutyás bemutatók, gyerekprogramok, szakértői előadások, falkaséták várnak május 1-én a Városligetben.

Regisztrálj és olvasd el a részletes programot!

A kutyák játék közben visszafogják magukat

Játék közben a kutyák gyakran mutatnak úgynevezett önszabotáló viselkedést. Ez akkor fordul elő, amikor az egyik eb önként hozza magát kiszolgáltatott vagy hátrányos helyzetbe, hogy versenyelőnyhöz juttassa partnerét. Ennek egyik példája, amikor az egyik játékos önmagától a földre esik, a hátára fordul, és felfedi a hasát. Ez a fajta viselkedés soha nem történne meg egy valódi harc során.

A kutyák jeleket adnak, mellyel nyilvánvalóvá teszik, hogy játékidő van. Játék közben az egyik leggyakrabban látható jel a hajlongás. A meghajlást végző kutya szembefordul a másikkal, a fenekét az égbe tolja, a mellső végtagjait kinyújtja előre. Gyakran a farkát is csóválja. A kutatások azt mutatják, hogy a meghajlás és a hátra fordulás általában együtt fordulnak elő.

Érdekesség, hogy a játékharcot vadon élő kutyaféléknél és főemlősöknél is megfigyelhetünk.

A kutyák játék közben gyakran fordulnak a hátukra, ezzel mintegy játékosan előnybe hozva a partnert

De mit mond a szakértő? Hogyan tehetünk különbséget játék és harc között?

Csörgő Balázs: Azt tudni kell, hogy a játék voltaképpen egy evolúciós funkció; az életben maradás modellezése. Ezen keresztül készülnek fel az állatok a való világra. A játék során minden esetben láthatunk majd birkózást, lesz benne, harc vagy az ellenfél űzése, kergetése, és néha még a szaporodás jegyeit is fel lehet ismerni. Ilyenkor egymás hátára ugranak, hágó mozgást végezve. Ez nyilván még nem összetévesztendő azzal, amikor egy domináns viselkedésből folyamatosan fedezi az egyik kutya a másikat.

Egy biztos, hogy valódi harc esetén sokkal vehemensebb lesz a szituáció, ami általában egy pillanat műve; nagyon gyorsan verekedésbe torkollhat, ami percekkel azelőtt csak egy kis játékos kalandnak indult. Megváltozik az egész esemény dinamikája. Ismernünk kell kutyánkat, hogy már a legapróbb jelet is észrevegyük, ha komolyabbra fordul a dolog.

A játék gyakran tűnhet intenzívnek a kutyák között / Fotó: welovedogz.hu

Mi a jele annak, hogy már nem csak játékról van szó? Hogy ismerhetjük fel, ha baj van?

Cs. B.: Ilyenkor az egyik kutya mindig vehemensebb, a másik kutya érzékenyebb. Gyakran előfordul, hogy az egyik kutya félelmet kelt a másikban, így az menekülni próbál a helyzetből. A támadó fél rámenősen folytatja ezt a tevékenységet. Látható lesz, hogy ez most már nem játék; rendszerint az egyik fenyegeti a másikat vagy mindketten fenyegető testtartást vesznek fel. A támadó fél általában ilyenkor a másik marjára teszi a fejét, egymással szemben állnak, mindenük megfeszül, vicsorognak. Szinte pattanásig feszült a helyzet. Sok-sok apró jele van egy harc kialakulásának, melyet mindig megelőz valamiféle viselkedésbeli változás. Nem szoktak a semmiből támadni a kutyák. A gazdinak kell látni, hogy mikor kell visszahívni a kutyáját. Persze sokszor előfordul olyan is, hogy túlreagáljuk a helyzetet.

Tehát ha harcolnak, közbeléphetünk?

Cs. B.: Érdemes odafigyelni a kutyaverekedésre, mert nagyon gyorsan vezethet sérüléshez, vagy legrosszabb esetben halálhoz. Ha több kutya is van a két másikon kívül a helyszínen, a rossz hír az, hogy ők is be fognak szállni valószínűleg, és az kapja majd a legtöbbet, aki legalul van. Le kell tudnunk állítani, már a legelső percben, amikor feszültséget látunk! Nem szabad megvárni, hogy egymásnak essenek, mert onnantól kezdve nagyon nehéz dolgunk lesz. Nagyon fontos, hogy olyan viszonyban legyünk a kutyával, hogy bármilyen szituációban rá tudjunk szólni, és engedelmeskedjen a visszahívásnak. Másképp közbeavatkozni nem érdemes, mert mi magunk is sérüléseket szerezhetünk. Közéjük nyúlnunk nem szabad!

Minden esetben nekünk kell kontrollálnunk, valamint megakadályoznunk bármilyen veszélyes tevékenységet. Az a tanács, hogy majd lejátsszák egymás közt, nagy katasztrófába torkollhat.