Az Arizonai Egyetem kutatói azt is megállapították, hogy a genetika segíthet megmagyarázni, hogy egyes kutyák miért teljesítenek jobban, mint más fajtársaik a társadalmi feladatokban, például a mutató gesztusok követésében.

hirdetés

„Korábban már volt bizonyíték arra, hogy az ilyen típusú szociális készségek felnőttkorban jelen voltak. De most bizonyítékokat találtunk arra is, hogy a kölyökkutyák – az emberekhez hasonlóan – biológiailag fel vannak készítve arra, hogy ilyen szociális módon kölcsönhatásba lépjenek velünk" – mondta Emily Bray, a tanulmány egyik szerzője.

Bray az elmúlt évtizedben kutyákkal végzett kutatásokat folytatott a kaliforniai Canine Companions-szal, egy segítőkutyákat kiképző szervezettel együttműködve. Kollégái remélik, hogy jobban megértik, hogyan gondolkodnak a kutyák és hogyan oldják meg a problémákat, amelyek kihatással lehetnek az olyan ebek azonosítására, amelyek jó szolgálatot tehetnek.

Leendő segítőkutyákat teszteltek

Hogy jobban megértsék a biológia szerepét a kutyák emberekkel való kommunikációjának képességében, Bray és munkatársai a szervezet  nyolchetes leendő szolgálati kutyáit tesztelték egy feladatsor segítségével, összesen 375 példányt.

Mivel a kutatók ismerték az egyes kutyusok felmenőit, azt is meg tudták vizsgálni, hogy az öröklött gének magyarázzák-e képességeik különbségeit. A genetika a kölykök emberi mutatók követésére való képességének több mint 40%-át magyarázta, valamint azt is, hogy mennyi ideig folytattak szemkontaktust az emberrel egy olyan feladat során, amelynek célja az emberek iránti érdeklődésük mérése volt.

„Az embereket már régóta érdekli a kutyák ezen képessége. De mindig is viták folytak arról, hogy ez mennyire van valójában a kutyák biológiájában, és nem inkább csak később tanulják-e meg, sajátítják el – mondta tanulmány társszerzője, Evan MacLean. „Megállapítottuk, hogy mindenképpen van egy erős genetikai összetevő, és ezt a kezdetektől fogva csinálják."

Korlátozott emberi interakciók mellett is működött

A vizsgálat idején a kölykök még az alomtársaikkal éltek, és még nem küldték őket önkéntes nevelőjükhöz. Ezért az emberekkel folytatott interakcióik korlátozottak voltak, és valószínűtlenné tették a vizsgált viselkedés megtanulását – mondta Bray.

A kölyköket négy különböző feladatban vizsgálták. Az egyikben a kutató egy jutalomfalatot rejtett el a két, felfordított csésze egyikébe, és rámutatott. Arra volt kíváncsi, hogy a kölyök követi-e a gesztust. Hogy az ebek ne csak az orrukat kövessék, mindkét csésze belsejébe jutalomfalatot ragasztottak. A feladat másik változatában a kutatók a helyes csésze mellé egy sárga tárgyat helyeztek, ahelyett, hogy mutattak volna, hogy a kutyának hol kell keresnie az ételt.

Mennyire figyelnek minket?

A másik két feladatot arra tervezték, hogy megfigyeljék a kölyökkutyák hajlandóságát az emberi arcok figyelésére. Az egyik feladatban a kutatók egy szöveget mondtak fel a kölyköknek olyan magas hangon, amelyet az emberek általában akkor használnak, amikor csecsemővel beszélgetnek. Ezután megmérték, hogy a kiskutya meddig nézte az embert. Az utolsó feladatban – egy úgynevezett „megoldhatatlan feladatban" – a kutatók egy jutalomfalatot tettek egy zárt tartályba, és bemutatták a kölyöknek. Ezután megmérték, hogy a kutyus milyen gyakran keresi az embert, hogy segítsen a tartály kinyitásában.

A kommunikáció önálló kezdeményezése csak később alakul ki, mint a gyerekeknél

Míg sok kiskutya reagált az emberek fizikai és verbális jelzéseire, nagyon kevesen keresték az ember segítségét a megoldhatatlan feladat elvégzéséhez. Ez arra utal, hogy bár a kölyökkutyák születhetnek úgy, hogy tudják, hogyan reagáljanak az ember által kezdeményezett kommunikációra, annak önálló kezdeményezésének képessége később jelentkezhet.

hirdetés

Ez sok szempontból tükrözi azt, amit az emberi gyermekek fejlődésében látunk – mondta Bray.

„A nyelvtanulás során a gyerekek megérthetik, mit mondunk nekik, mielőtt fizikailag előállíthatnák a szavakat" – mondta. „Ez hasonló történet a kölyökkutyákkal. Megértik, amit társadalmilag közvetítenek számukra, de az előállítás valószínűleg egy kicsit tovább fog tartani, mivel fejlődésre van szükségük."

MacLean szerint a következő lépés annak vizsgálata lesz, hogy a kutatók képesek-e azonosítani azokat a specifikus géneket, amelyek hozzájárulhatnak a kutyák emberekkel való kommunikációs képességéhez.

„Korábbi tanulmányaink azt mutatták, hogy azok az ebek, akik általában sikeresek szolgálati kutyaként, más módon reagálnak az emberekre, mint a sikertelen fajtársaik" – mondta MacLean. „Ha azonosíthatnánk ezeknek a tulajdonságoknak a potenciális genetikai alapját, akkor még a kiskutya születése előtt meg tudnánk jósolni, hogy olyan alom részei-e, amely jó szolgálati kutya jelölt lenne. Hosszú út vezet még idáig, de van lehetőség ennek alkalmazására.”

(Képek: Getty Images Hungary)