Amikor egy szeretett személy meghal, természetes, hogy fájdalmat érzünk, gyászolunk, és vigaszt várunk a környezetünktől. Ugyanígy érezhetünk egy szeretett kisállat elvesztése esetén is, hiszen sokunk családtagként tekint négylábú barátjára.

hirdetés

Akik nem tartanak kisállatot, azoknak nehéz lehet megérteni, mit jelent egy kedvenc elvesztése. Emiatt talán nem is mindig kapunk olyan mély együttérzést, melyre az adott pillanatban éppen szükségünk lenne. Sőt, akár az is előfordulhat, hogy egyesek támadólag lépnek fel velünk szemben, vagy derogálni próbálják az érzéseinket. Fontos, hogy ezekben a helyzetekben hogyan figyelünk oda magunkra; elmondjuk, miként birkózhatsz meg kutyád elvesztésével.

A gyász nem egyenes vonalban halad; gyakran visszatérhetnek korábbi érzések

A gyász folyamata

Ha valaha elveszítettél már valakit, tudhatod, hogy a gyász nem egyenes vonalban halad. Gyakran visszatérhetnek korábbi érzések; akár akkor is, amikor már jobban érezzük magunkat. A folyamat jellemzően tagadással kezdődik, ami időleges védelmet nyújt. Ezt követheti az alku, akár egy felsőbb hatalommal, önmagunkkal. Sokszor haragot is érezhetünk, akár az állatorvos, akár a családtagok, vagy önmaguk iránt. A bűntudat és a szégyenérzet is gyakori, főleg ha úgy érezzük, cselekedhettünk volna másként, tehettünk volna többet.

Idővel – habár az mindenkinél egyedi, hogy pontosan mennyi idővel –, mégiscsak elmondhatjuk, hogy ezek a heves érzelmek csillapodnak, és elérkezik az igazi szomorúság, akár depresszió is. Az elfogadás akkor érkezik el mindezek után, amikor már fájdalom nélkül tudunk visszagondolni négylábú társunkra. Az gyászfolyamat lezárulása nem azt jelenti, hogy elfelejtjük őt, csak azt, hogy elfogadjuk az elvesztését, és már tudunk mosolyogni is, ha emlékezünk. Kedvencünk már nem szenved, most csak nekünk van szükségünk gondoskodásra.

Értsd a kutyád! – Modern gazdik kézikönyve

Megjelent a We love Dogz első könyve, Udvarhelyi-Tóth Kata és Csörgő Balázs tollából. Most online kedvezménnyel vásárolhatod meg a linkre kattintva!

Megveszem!

A kedvenc elvesztésének feldolgozásában ezek is a segítségedre lehetnek

A gyász személyes élmény, azonban sosem kell egyedül megküzdenünk vele.

Íme néhány tipp, ami segíthet:

• Mindig ismerjük el az érzéseinket, és engedjük meg magunknak, hogy átérezzük, kifejezzük őket.
• A sírás természetes, ne szégyelljük.
• A szomorúság elfojtása csak elnyújthatja a gyászt.
• Ne a búcsú pillanataira koncentráljunk, hanem próbáljunk meg a boldog, közös pillanatokra fókuszálni.
• Kérjünk segítséget szakembertől.

Egy személyes vallomás

Személyes tapasztalatot, hogy említsek, megosztom veletek kedves olvasók, hogy nemrégiben én is elvesztettem négylábú barátomat. Még most is kifejezhetetlen az az érzés, ami azokban a pillanatokban fogott el. Tökéletes volt, számomra ő volt a legjobb társ; egy őszinte lény, akinek a nélkülözése olykor elbírhatatlan, kimondhatatlan súlyt helyez rám. Ki kell azonban fejeznünk az érzéseinket, ha kell sírjunk, tomboljunk. Semmit ne nyomjunk el magunkban. Ami nekem még segített, hogy láthattam és eltemethettem; méltó módon búcsúzhattam el tőle.

hirdetés

Ne a búcsú pillanataira koncentráljunk, fókuszáljunk a boldog, közös pillanatokra

Emlékezzünk méltó módon négylábú barátunkra

Egy búcsúzási rituálé segíthet a fájdalom, a veszteség és az elmúlás feldolgozásban. Természetesen javaslataink csak támpontok, érzéseink egyediek, ahogy elmúlt kapcsolatunk is, így mi magunk érezzük, hogy mi a legjobb számunkra.

Segítségképpen, íme néhány lehetőség a búcsúra:

• Szórjuk szét a hamvait egy különleges helyen, vagy alakítsunk ki emlékhelyet.
• Ültessünk emlékére egy fát, virágos bokrot vagy virágokat.
• Készítsünk egy emlékdobozt a nyakörvével, kedvenc játékával.
• Írjuk ki, beszéljük ki magunkból az érzéseinket például egy napló formájában.

A gyász folyamata rendkívül komplex és néha zavarosnak tűnhet, azonban nem kell magányosnak lennie. Mindenképpen adjunk időt magunknak, beszélgessünk olyanokkal, akikben megbízunk, és a legfontosabb, hogy emlékezzünk szeretettel a boldog pillanatokra.