11 kutyafajta Japánból: ők voltak a sógunok kedvencei

Japánban, ellentétben néhány másik ázsiai országgal, a kutyákat mindig megbecsülés és tisztelet övezte; talán részben a buddhista vallás elterjedtsége miatt. Erre mi sem jobb bizonyíték, mint az ország középkorból fennmaradt állatvédelmi rendelkezései, amelyek sok mai ország gyakorlatát megszégyeníthetnék.

A Tokugava-éra 5. sóguna, Tokugava Cubajosi például már a 17. század végén olyan szigorú, a kutyákat védő törvényeket hozott, hogy kortársai – nem kis iróniával – nemes egyszerűséggel Inu sógunnak, azaz Kutya sógunnak nevezték el. Melyik az a 11 japán kutyafajta, amelyek széles körben ismertek, de nem biztos, hogy származásukról tudomása van a kutyakedvelőknek? Most megmutatjuk!

Íme, a 11 japán kutyafajta

11.) Ryukyu kutya

Ezt az Okinava szigetéről származó, kifejezetten ritka kutyafajtát napjainkban a Japán Kennel Klub sem ismeri el önálló fajtaként, de a japánok többsége így tekint rá. Amit a leírásokból tudunk velük kapcsolatban, az az, hogy kifejezetten vaddisznó vadászatára tenyésztették ki egykoron. Egyedülálló különlegessége a mancsa hátsó részén található extra karom, aminek segítségével állítólag képes fára is mászni.

10.) Japán terrier

E kis termetű terrier kialakulására minden valószínűség szerint a 17. századi Japánban került sor, amikor a nyugati kereskedőkkel érkező simaszőrű foxterrierek keveredtek helyi, kis termetű fajtákkal. Nippon terriernek is nevezik; elsősorban társasági kutyaként funkcionál gazdái mellett, de állítólag vadászatra is alkalmas. Hiába, a terriervér nem válik vízzé!

Japán terrier

9.) Kai ken

A kai ken egy őshonos japán fajta, amelyik a Japán-szigetek magasabban fekvő, hegyvidéki területeiről származik. Torának, vagy tora inunak is nevezik őket, amiből a tora szó japánul tigrist jelent. Ez egyrészt a kai kenek rettenthetetlen jellemére, másrészt pedig többségében tigriscsíkos színére utal (brindle mintázat). Elsősorban vadászkutyaként és házőrzőként tartották őket.

Kai ken

8.) Hokkaido

Ez a középtermetű kutya a japánok szerint a spicc típusú kutyák szupermenje, aki kiemelkedik a többi, ilyen típusú kutya közül. Bármilyen időjárással kibékül, kiváló vadász, és a szaglása állítólag az angol vérebéhez hasonlóan fejlett. Nem kevés japán történet szól azokról a hokkaidókról, akik több száz kilométer távolságról találtak haza szagnyom alapján.

Hokkaido

7.) Kishu inu

Ez a szintén spiccjegyeket mutató, az akitához és a shiba inuhoz nagyon hasonló kutya – mily meglepő – Japán Kishu régiójában alakult ki, és szintén vadászatra használták évszázadokon keresztül. Fekete, sárgás és vörös színváltozata is ismert, de igazán nagyra a japánok a fehér színű egyedeket becsülik, amik rendkívül magas összegekért találnak gazdára mindenhol a világon.

Kishu inu

6.) Shikoku

Ez a különleges fajta az egyetlen japán kutya, amelyik küllemében a farkasokra hasonlít. A Shikoku szigetén élők vaddisznó vadászatára tenyésztették ki őket. Mivel a vadászszezonon kívül szabadon kóborolhattak az erdőkben, és az ellátásukról is maguknak kellett gondoskodniuk, igencsak szabadságszeretők, függetlenek, és nyugati szemmel szinte a nevelhetetlen kategóriába tartoznak.

Shikoku

5.) Japán spicc

Az 1920-as években Japánba kerülő német spiccek leszármazottai, akik napjainkban elsősorban társasági és családi kutyaként találták meg a helyüket hazájukban és a világ más részein. Különlegességük a hófehér színük, ami miatt Japánban különösen népszerűek. Kis termetük miatt Európában és a világ más részein is egyre keresettebbé válnak.

Japán spicc

4.) Japán akita inu

Nos, ha valaki hallotta Hacsikó nevét, aki a kutyahűség szimbólumává vált szerte a világon, akkor tudja, melyik fajtáról van szó. Az akita a legnagyobb termetű a japán spicc típusú kutyák között. Vadászat mellett kutyaviadalokon is használták őket hosszú évszázadokon át. A II. világháború során kis híján kipusztultak a hadiipar kutyaszőr gallérok utáni igénye miatt; csak néhány elkötelezett tenyésztő összefogásával sikerült megmenteni a fajtát.

Akita inu

3.) Japán csin

Nyomott arcú, kidülledő szemű, pehelypuha szőrrel és hosszú történelemmel. Habár eredetével kapcsolatban óriási viták dúlnak a kinológusok között, egy biztos: évszázadokon át a japán császári udvar élénk és aktív tartozékai voltak. Egyedülálló különlegességük, hogy az egyik legmacskaszerűbb kutyafajtának tartják, hiszen a macskákhoz hasonlóan tisztogatják magukat, szeretnek magas helyeken ücsörögni és zárt helyeken elbújni. Ilyen értelemben ideális választás lehet egy olyan tulajdonosnak, aki nem tud a kutyák és macskák között dönteni.

Japán csin

2.) Shiba inu

Kis termet és óriási személyiség; a shiba inu talán az egyik legismertebb japán kutyafajta. Ez a rókához nagyon hasonló küllemű kutya a legősibb a 6 japán spicc típusú fajta közül, és habár a II. világháború idején kis híján kihalt, mára népszerűvé vált mindenhol a világon. Rendkívül intelligens, ugyanakkor őrületesen makacs fajta, tartása igencsak feladhatja a leckét egy kezdő kutyásnak.

Shiba inu

1.) Tosa inu

A talán legimpresszívebb és legtiszteletreméltóbb japán kutyafajta a tosa inu. Ez a fajta az egyetlen a világon, amit csak és kizárólag egyetlen célra, a más kutyákkal történő küzdelmekre tenyésztettek ki, aminek Japánban a szamurájkorszak óta óriási hagyománya volt. Kialakításában szerepet kaptak az ősi japán fajták, mint például az akita éppúgy, mint a nyugatiak által behozott nagy testű masztiffok. Félelmetes harci tulajdonságai mellett – hiszen a tosának nemigen van legyőzője a kutyák között – kifejezetten családszerető fajta, aki őrző-védőként is tökéletesen megállja a helyét.

Tosa inu