Annyira sokszor hívják fel a gazdik figyelmét a trénerek a szocializáció jelentőségére, hogy gyakran meg is feledkezünk arról a tényről, hogy minden kutyának eltérő mennyiségű és minőségű társas életre van szüksége.

hirdetés

Az ideális eb a közvélemény szerint barátságos, imád társaival játszani, és könnyen épít kapcsolatokat. De mi a helyzet azokkal a négylábúakkal, akik ugyan jól boldogulnak társaik között, a gazdival, vagy egyedül lenni kicsit mégis jobban szeretnek?

Nem mindegy, hogy bántalmazott vagy introvertált

Az introvertált és az extrovertált személyiségtípust legtöbbször könnyű megkülönböztetni. A külvilág felé nyitott ebek úgy töltődnek fel a legjobban, ha négylábú barátaikkal tölthetik az időt. Hiányérzetükről kezdhetnek árulkodni, ha huzamosabb ideig nem járnak társaságba, ez történt velük a lezárások idején.

Egy introvertált kutyusról azonban nehezen mondja meg egy laikus, hogy a múltbéli események miatt félénk, esetleg ideges, ingerlékeny bizonyos szituációkban, vagy csak sok volt neki a többi eb tartós jelenléte.

Fontos azt is megfigyelni, hogy kinek a társaságában érzi legjobban magát a kutya. Ha inkább az emberek közelségét keresi, és társai annyira nem csigázzák fel, lehet, hogy az egész a fajtájából adódik. Számos kutyafajtát, mint például az őrző-védőket arra tenyésztettek ki, hogy szorosan együttműködjenek az emberekkel, a betolakodókat (akik lehetnek más kutyák is) pedig űzzék el.

A vadászkutyák viszont csapatmunkára lettek kondicionálva, ezért is boldogulhatnak könnyebben más ebekkel.

Figyeld a testbeszédet!

Egy introvertált, de kiegyensúlyozott kutya nem mutatja a félelem jeleit, azaz nem görnyed össze, nem csapja a farkát a lábai közé, nem nyalogatja a száját, nem nyüszít vagy vágja magát hanyatt más ebek előtt. Inkább csak hamar megunja a csoportos játékot, és elvonul vagy a gazdijához, vagy szimatolni, rágcsálni a frissen felfedezett botot, játékot. Testbeszéde nyugodtságról árulkodik, nem keresi a konfrontáció lehetőségét.

Egy klasszikus extrovertált kutya általában a legtöbb emberrel, állattal jól kijön. Izgatott és boldog lesz, ha sokan veszik körül, hatalmas önbizalommal veti bele magát a közös programokba, és nem jelent neki problémát az idegenekkel való ismerkedés. Testtartása többnyire egyenes, füleit hegyezi, nyelve lazán lóg a szájából, farkát elengedetten csóválja.

Így neveld kutyusodat típusának megfelelően!

Extrovertált kutya

Az extrovertált kutyával általában könnyebben boldogulnak a gazdik, hiszen viszonylag egyszerűen motiválható, a kutyaiskolában sem probléma számára a beilleszkedés, és az emberekkel is szívesen együttműködik. Az ilyen kutyusokkal többnyire a túlzott izgágasággal kapcsolatban merülnek fel problémák. Hajlamosak lehetnek a kéretlen felugrálásra, a behívás ignorálására. Ha rendszeresen hosszabb ideig hagyják őket magukra, a szeparációs szorongásra is.

hirdetés

Figyelj arra, hogy az eb séta és társaság iránti igénye mindig ki legyen elégítve, de ne hagyd, hogy otthon a fejedre nőjön! Fontos, hogy megtanulja elfoglalni magát, ne függjön a társaságodtól és a figyelmedtől!

Introvertált kutya

Egy introvertált kutyus kétféleképpen reagálhat a fegyelmezésre: vagy behúzza fülét-farkát egy csúnyább nézéstől, vagy abszolút flegmatikusan viszonyul az okításhoz. Meg kell találni vele a közös hangot, illetve meghatározni, hogy miből ered a visszahúzódó viselkedés. Ha korábban bántalmazták őt, akkor fokozatosan, finoman, de határozottan érdemes megértetned vele, hogy mit szeretnél. Egy természetéből fakadóan befelé forduló kutyánál ki kell jelölni azt a stimuláló tényezőt, mellyel elérheted, hogy rád figyeljen. Ilyen lehet például a kedvenc játéka, a finom falatok, vagy pusztán a dicséret.

Fontos, hogy soha ne erőltesd a barátkozást más ebekkel, mert csak frusztrálttá és görcsössé teszed kedvencedet. Hagyd, hogy ő kezdeményezzen, és amint a diszkomfortérzet jeleit mutatja (szájnyalogatás, ásítás, lábadhoz simulás, mögéd bújás, nyüszögés, a fülek hátracsapása), inkább induljatok haza!

(Képek: Getty Images Hungary)