A finn fotós, Lassi Rautiainen megörökítette egy vadon élő medve és farkas szokatlan kapcsolatát. Hogy miért szokatlan? A két faj ritkán jön ki egymással, sőt, némely területeken komoly veszélyt, életveszélyt is jelenthetnek a másikra. A nőstény szürke farkas és a hím barna medve azonban láthatóan remekül megvoltak együtt, amit a róluk készült fotók is bizonyítanak.

hirdetés

A párt tíz napon keresztül figyelte meg a fotós, amely időszakban az állatok rendszeresen élvezték egymás társaságát, gyakran este 8 és hajnali 4 között. Hogy egy medve és egy farkas miért lehetnek „barátok”, arról a következőkben beszélünk, és persze megmutatjuk a zseniális fotókat is.

Ezért tarthatott össze a medve és a farkas

Ezt a különös párost először 2013-ban pillantotta meg Lassi Rautiainen, és 10 napon keresztül figyelte őket tisztes távolból Finnországi Kuhmo vadonjában. A vadon élő állatok túlélésük érdekében általában a saját fajtájukhoz ragaszkodnak – bár ennek ellentétére is vannak példák; a cikk végén lévő keretes részből tájékozódhatsz is a másik fura párról. Míg a medvék magányos életmódot élnek, addig a farkasok falkában tudnak igazán kiteljesedni. Eme két faj kötődése első látásra úgy tűnik, hogy felborítja a papírformát.

Bár barátságuk oka ismeretlen maradt, a különböző fajok közötti kapcsolatok kialakulhatnak azért, mert valamilyen oknál fogva azok egyedül maradtak, és ez traumát, stresszt okozott számukra. A fotós így fogalmazott:

hirdetés

Senki sem tudhatja pontosan, hogyan vagy miért lettek barátok. Azt gondolom, talán mindketten egyedül voltak, fiatalok, és kissé bizonytalanok; hogyan boldoguljanak egyedül?! Jó érzés olyan ritka eseményeket megosztani a vadonból, amiket az ember sosem várna.

A két fiatal állat nemcsak együtt vadászott, de játszottak, táplálkoztak és pihentek is, ez pedig két dolgot biztosan jelez, méghozzá a biztonságot és a megnyugvást, amelyet a másik társasága eredményezett. Finnországban a barna medvék populációja stabil, míg a szürke farkasok veszélyeztetettek. Mindkét faj szigorú védelem alatt áll, ami lehetővé teszi számukra, hogy természetes módon alakítsanak ki kötődést a vadonban. Bár nem azonos fajhoz tartoznak, mégis kölcsönös függőségben élnek.

A Yellowstone Nemzeti Parkban volt már példa hasonló esetre

2024-ben számolt be a National Geographic egy különös esetről, amikor is a Yellowstone Nemzeti Parkban több alkalommal is megfigyeltek egy farkasfalkát, amelynek tagjai egy grizzlyvel együtt mozogtak. A nemzeti park szakemberei szerint elképesztően ritka, hogy egy medve többször is, hosszú időn keresztül egy falka mellett maradjon, a farkasok ugyanis általában elűzik a hívatlan grizzlyket, ha azok túl közel merészkednek, vagy a medve ijeszti el a farkasokat a saját területéről. A szakértők szerint bár szívet melengető lehet azt hinni, hogy a medve tiszteletbeli falkatag lett, a valóságban az étel lehet a legvalószínűbb motiváció. A medvék időnként ugyanis elveszik a farkasfalkák zsákmányát, ha eléggé éhesek.

Ősszel gyakrabban látni a grizzlyket, mivel ekkor próbálnak minél több táplálékot magukhoz venni a téli hibernáció előtt. Ezt az időszakot hiperfágiának nevezik, amikor is a medvék nagyobb kockázatot vállalnak a több kalória érdekében; például ellopják a farkasok zsákmányát – magyarázta Aimee Tallian, a Norvég Természetkutató Intézet tudósa, aki a farkas–medve interakciókat vizsgálja.

A farkasok is valószínűleg hasonló mérlegelést végeznek, amikor eldöntik, hogy érdemes-e elűzni a medvét – kockáztatva, hogy megsérülnek, ha az visszatámad. Az éhes medvék nemritkán más állatoktól – például hollóktól vagy pumáktól – is elcsenik az ételt; néha egyszerűen ráfekszenek a tetemre, hogy azt sajátjuknak nyilvánítsák.

Medvék és farkasok: együtt, egymás ellen?

A farkasok és a medvék együtt éltek és élnek a legtöbb elterjedési területükön az északi féltekén. A farkasok elsősorban húsevők, csúcsragadozóknak tekintik őket, ami azt jelenti, hogy a tápláléklánc csúcsán helyezkednek el, és életmódjuk hatással van az egész ökoszisztémára. Ezzel szemben a barna medvék mindenevők, akik szezonálisan elérhető ételek után kutatnak. Mint időszakos húsevők, elsősorban újszülött növényevőkre vadásznak, és ők is szintén fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában. Például ürülékük révén segítik a magok terjedését, és „részmunkaidős” csúcsragadozóként jelentős hatással vannak a növényevő populációkra is.

A medvék és a farkasok helyzete elég kiegyenlített. Ugyan a medvék sokkal nagyobbak, a farkasok azonban falkában vadásznak és mozognak. Emiatt a versengés sokkal tovább tart az esetükben; nehéz megmondani, hogy a mérleg nyelve ki felé billen. Ám az tagadhatatlan, hogy a csúcsragadozók közötti interakciók fontos szervezőerőt jelentenek a világban. A ragadozók közötti versengés stabilizálhatja az ökoszisztéma dinamikáját, és a nagyragadozó- és dögevőközösségek teljes együttese összefüggésbe hozható az ökológiai ellenálló képességgel.

Tarts velünk az év legnagyobb kutyás fesztiválján!

Látványos kutyás bemutatók, gyerekprogramok, szakértői előadások, falkaséták várnak május 1-jén a Városligetben.

Regisztrálj, és olvasd el a részletes programot!

Egyes források szerint főleg Amerika északi területein a farkasok száma egyre növekszik, ennek következtében a szarvasok száma pedig csökken. Ezt pedig a fekete medvék igencsak megszenvedik. Állítólag ezeken a területeken nem nehéz olyan farkasürülékre bukkanni, ami tele van medveszőrrel. Ám a valóság az, hogy a farkasok ezen szokását egyetlen biológus sem erősítette még meg.

Hogy ezek csak elszeparált esetek lennének, vagy valóban egy nagyobb probléma van kialakulóban, az egyelőre nem világos. Ahogy a fentiekből is kitűnik, a medvék és a farkasok kapcsolata réteges és összetett. Az egyensúly megborulását tőlük teljesen kívül álló okok is generálhatják, mint például az ember terjeszkedése, ezáltal pedig a kiapadó erőforrások. Bízunk benne, hogy a jövőben még több kutatást végeznek majd a témában, hogy a begyűjtött információk segítségével megóvhassuk mindkét fajt.