A szelídség nyoma: ezért lehet foltos a kutyák bundája
Közzétéve: 2026. 07. 06. 08:45 -
- Fotók: Getty Images Hungary • 4 perc olvasás
Állítsd be, hogy a We love Dogz az elsők között legyen a Google-találatokban!
A háziasítás nemcsak a kutyák természetét változtatta meg, hanem a külsejüket is.
hirdetés
Töprengtél már azon, miért fehér egy kutya mellkasa, zoknis a mancsa vagy foltos a bundája? A genetikusok szerint ezek a jegyek sokkal többet mesélnek, mint azt elsőre gondolnánk.
Ez a közös a tehénben és a kutyában
Charles Darwin angol természettudós már a 19. században felfigyelt arra, hogy a háziasított állatok – legyen szó kutyáról, lóról, sertésről, szarvasmarháról vagy nyúlról – feltűnően sok közös tulajdonságot hordoznak. Észrevette, hogy e fajok bizonyos egyedei közt visszatérően megjelennek a fehér foltok, a lelógó fülek, a rövidebb pofa vagy a göndör farok. De vajon mi köti össze a domesztikációt a tarka bundával? A válasz évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat, és ma már tudjuk: a foltos bunda és más jellemzők nem feltétlenül a tenyésztők ízlése miatt alakult ki bizonyos háziasított fajokban.
Darwin megfigyelései alapozták meg azt a jelenséget, amelyet ma háziasítási szindrómaként (domestication syndrome) ismerünk. A fogalom arra utal, hogy a különböző háziasított fajok egymástól függetlenül is hasonló testi és viselkedésbeli változásokon mentek keresztül. A kutyák esetében ezek közé tartozhat az eredeti fajhoz képest kisebb mértékű agresszió, a fokozott emberközpontúság, a játékosabb viselkedés felnőttkorban is, valamint olyan külső jegyek, mint a fehér foltok, a lelógó fülek vagy a rövidebb arckoponya.
Hasonló mintázatok figyelhetők meg más háziasított emlősöknél is, ami arra utal, hogy a háttérben közös biológiai folyamatok állhatnak.
Sokáig azonban senki sem tudta megmagyarázni, miért jelennek meg ezek a tulajdonságok együtt.
Az ezüstrókák, amelyek közelebb vitték a tudósokat a válaszhoz
A legismertebb bizonyíték arra, hogy a szelídség önmagában is képes látványos változásokat elindítani, a szovjet genetikus, Dmitrij Beljajev híres ezüstróka-kísérlete volt. Az 1950-es évektől kezdve Beljajev és munkatársai kizárólag azokat a rókákat választották tenyésztésre, amelyek a legkevésbé féltek az embertől, illetve a legbarátságosabban viselkedtek. Más tulajdonságokat – például a szőrzet színét vagy a testfelépítést – nem vettek figyelembe. Az eredmények néhány generáció után még a kutatókat is meglepték.
A rókák nemcsak egyre szelídebbé váltak, hanem olyan külső jegyeket is elkezdtek mutatni, amelyek tipikusan a háziasított állatokra jellemzőek: megjelentek a fehér foltok, egyes egyedek fülei lekonyultak, farkuk göndörödni kezdett, koponyájuk és pofájuk alakja pedig fokozatosan megváltozott.
A kísérlet azt bizonyította, hogy a viselkedésre irányuló szelekció váratlan módon a külső megjelenést is átalakíthatja. A kérdés már csak az volt: hogyan? (Bár a modern genetikai vizsgálatok árnyalták a képet – kimutatva, hogy a kiinduló állomány már hordozhatott rejtett színvariánsokat –, a kísérlet alapvető üzenete máig az evolúcióbiológia mérföldköve.)
A fehér foltok nyomában
Erre a kérdésre adott átfogó magyarázatot 2014-ben Adam Wilkins, Richard Wrangham és W. Tecumseh Fitch. A kutatók szerint a háziasítás számos jellegzetessége visszavezethető az úgynevezett neurális tarajsejtek fejlődésére. Ezek a sejtek az embrió fejlődésének korai szakaszában alakulnak ki, majd a test különböző részeibe vándorolnak. Belőlük fejlődik többek között a mellékvese velőállománya – amely fontos szerepet játszik a stressz- és menekülési reakciókban –, de ugyanígy ezekből származnak a melanociták is, vagyis azok a pigmentsejtek, amelyek a szőrzet színét adják.
A hipotézis szerint, ha a szelídebb viselkedésre történő szelekció miatt ezek a sejtek kisebb számban alakulnak ki, vagy lassabban vándorolnak az embrióban, annak egyszerre több következménye lehet. A mellékvese fejlődésének finom változásai mérsékelhetik a stresszreakciókat, miközben a pigmentsejtek nem jutnak el a test legtávolabbi részeire. Ennek eredményeként gyakran éppen a mellkason, a hason, a pofa környékén vagy a mancsokon jelennek meg fehér foltok.
A kutatók tehát azt feltételezték, hogy mivel az emberek évezredeken át tudatosan vagy ösztönösen mindig a szelídebb állatokat részesítették előnyben, ezek járulékos genetikai sajátosságok generációról generációra egyre gyakoribbá váltak.
A feltűnő fehér jegyek tehát ugyanannak a fejlődéstani folyamatnak a mellékhatásai lehettek, amely a szelídebb viselkedést is elősegítette.
A legmodernebb kutyás lexikon
Ismerd a kutyád! – A legnépszerűbb kutyafajták gyűjteménye címmel jelent meg a We love Dogz legújabb könyve, amelyből a magyar kutyafajták mellett a világ legnépszerűbb fajtáit ismerheted meg úgy, ahogy még egy határozóból sem.
Ma már árnyaltabban látják a kutatók
Bár a neurális tarajsejt-hipotézis rendkívül nagy hatású volt, a tudomány azóta sem tekinti lezárt ügynek a kérdést. Egy 2023-ban megjelent nagyszabású kutatás több háziasított emlősfaj adatait elemezte és arra jutott, hogy a háziasítás klasszikus ismertetőjegyei nem mindig jelennek meg együtt.
Vannak fajok, amelyeknél gyakoriak a fehér foltok, de nem jellemző a lelógó fül, míg máshol éppen fordított a helyzet. Ez arra utalhat, hogy a háziasítás során kialakult tulajdonságok nem minden esetben ugyanarra a fejlődéstani mechanizmusra vezethetők vissza.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a korábbi elmélet téves lenne! Sokkal inkább azt mutatja, hogy a háziasítás rendkívül összetett evolúciós folyamat, amelyben valószínűleg több genetikai és fejlődésbiológiai útvonal is szerepet játszik. A kutatók ma már inkább úgy tekintenek a neurális tarajsejt-elméletre, mint az egyik legfontosabb magyarázatra – de nem az egyetlenre.
Glamour - We love Dogz Mancsparty
Mancsbárral, fotósarokkal és hasznos előadásokkal várunk július 18-án az ETELE Plazaban. Vegyél részt kedvenceddel a szépség- és ügyességi versenyen és vidd haza az ajándékokat!
hirdetés
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotify
Brunner Babett
Kapcsolódó cikkek
