Szerelem első látásra: Dolly és Írisz története

Sáfrányné Kobli Írisz célja az volt, hogy Dolly történetén keresztül meséljen az olvasóknak a látássérültek életéről. A kutyája nevét viselő könyv az író második kötete, Írisszel beszélgettünk a könyv apropójáról.

Így indult a történetük

Dolly 2019-ben került Íriszhez, akinek már a hatodik vakvezető kutyája lett a fekete labrador. „Mondjam azt, hogy szerelem volt első látásra? Tudtam, hogy szép fekete kutya, mindent elmesélt róla a kiképzője. Azt mondta, hogy elhozza nekem megmutatni, de ne éljem bele magam, mert nem biztos, hogy az enyém lesz” – emlékszik vissza a kezdetekre Írisz. Az első találkozáskor Dolly már Írisz lábához ült, és a közös séta után a kiképzőben sem maradt semmi kétség afelől, hogy jó párost fognak alkotni.

Sáfrányné Kobli Írisz célja az volt, hogy Dolly történetén keresztül meséljen az olvasóknak a látássérültek életéről / Fotó: Gombai Gellért

A vizsga

Dolly és Írisz összeszoktak, levizsgáztak, és szépen élnek, immár 6 éve. „Hivatalosan közlekedésbiztonsági vizsgának nevezik, ahol a vizsgabiztosok azt mérik fel, hogy a kutya-gazda páros megfelel-e annak a követelménynek, hogy ketten önállóan közlekedjenek a forgalomban” – meséli Írisz az alapokat, ami ilyen esetben szükséges, hogy vele maradhasson Dolly.

Három útvonalat kell betanulni, amelyből az egyiket végig is kell járni a párosnak. A vizsgán minden feladat tartalmaz engedelmességet, különböző „akadályokat”, mint például zebra, lépcső, minden olyan dolgot, amivel az életben is nap mint nap találkozunk, ha az utcán közlekedünk.

Ezeknek a próbáknak a teljesítése dönti el, hogy alkalmasak-e egymáshoz, vagy sem.

Együtt járunk dolgozni, vásárolni, tulajdonképpen mindent együtt csinálunk a nap 24 órájában

– összegzi a gazdi a hétköznapokat.

Tarts velünk az év legnagyobb kutyás fesztiválján!

Látványos kutyás bemutatók, gyerekprogramok, szakértői előadások, falkaséták várnak május 1-én a Városligetben.

Regisztrálj, és olvasd el a részletes programot!

Én csak a szívemmel látok

Írisz első könyve egy önéletrajzi írás, amelynek címe Én csak a szívemmel látok. Ebben a könyvben is helyet kap Dolly, hiszen a könyv megírásakor már Írisszel élt.

Én azért írtam ezt a könyvet, hogy az embereket közelebb hozzam a látássérültekhez. Ne az legyen bennük, hogy minket sajnálni kell, vagy csodabogarakként ránk tekinteni. Nem kell ahhoz látni, hogy szeressünk, hogy dolgozzunk, hogy családunk legyen, hogy háztartást tudjunk vezetni

– idézi fel Írisz a könyv apropóját. A másik ok, hogy megírta történetét, olyan megkeresések voltak, akik biztatták, hogy történetével példaként szolgálhat más emberek életében is.

Írisz első könyvében őszintén mesél az életéről / Fotó: Gombai Gellért

Dolly

Dollyval közös pillanatairól a közösségi oldalán mesélt, amit nagyon megszerettek az emberek. Biztatták, hogy gyűjtse össze a történeteket egy könyv formájában. „Azért lett olyan vékonyka, mert olyan anyagot tettem csak bele, ami az első könyvben nem volt” – meséli az Írisz.

A könyvben az írónő mesél a vakvezető kutyák hétköznapjairól, hogy az olvasók meg tudjanak valamit például arról, hogy a kutya tényleg tudja-e, hányas buszra kell felszállni, és hol kell leszállni. „Az emberek fejében lévő hiedelmeket szerettem volna helyre tenni, hogy tisztábban lássanak a vakvezető kutyákkal kapcsolatban” – osztja meg Írisz a további érveket.

Dollyt a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola Alapítványnál képezték ki segítőkutyának / Fotó: Gombai Gellért

Együtt

Dolly most 8 éves, már túl van egy gerincműtéten, ezért nem lehet tudni, hogy egészségi állapota meddig engedi, hogy dolgozzon. „Megbeszéltük a férjemmel, hogy szeretnénk, ha velünk maradna akkor is, amikor már nem engem kísér. Hálás vagyok minden egyes napért, amit együtt töltünk” – mesél tovább Írisz a fekete labradorról.

Sok pozitív történet van Dollyról, például az, amikor mentek volna át egy útkereszteződésen, de Írisz nem hallotta az autót. Dolly nem indult el az utasításra sem. Egy elektromos autó közeledett, ami szinte zajtalan, Dolly látta, és nem engedte, hogy gazdája lelépjen az útról.

Annyira okos, mindig figyel. Számtalanszor volt olyan helyzet, hogy a járdán mentünk, és a kapualjból jött ki egy autó, amit én a nagy forgalom miatt nem hallottam. Dolly azonnal megáll, és jelzi, hogy meg kell nekem is állni

– folytatja Írisz a történeket. Dollyról szóló könyvben is számos kedves történet van, és így az olvasó jobban megismerheti a vakvezető kutyák életét.