Román kutyafajták: hogyan lett nagy termetű a bukovinai pásztorkutya?

Hogyan zajlott a bukovinai pásztorkutya kialakításának állami programja? Miért ilyen nagy termetű ez a román fajta? Czéher Györggyel beszélgettünk bukovinai tapasztalatairól.

A mioritic mellett a másik impresszív román fajta a bukovinai pásztorkutya. Ti gyakran jártatok bukovinai tereptúrákra, mi volt a benyomásotok velük kapcsolatban?

C. Gy.: Igen, régebben sokat jártunk Bukovinába, és alaposan szétnéztünk a környéken. Utoljára 2011-ben, a fajtásítási folyamat derekán látogattunk el arra, de a bukovinai kutyáknak már évtizedekkel korábban nagyon jó hírük volt. Amit a helyiek ekkoriban meséltek nekünk, az az volt, hogy a székely és csángó pásztorok a Gyimesekből gyakran átmentek a beltenyésztettség csökkentése érdekében például Gyergyóba, ahol nagyobb termetű fedezőkanokat kerestek. Néha pedig a román pásztorokkal csereberélték a kutyákat. Volt egy állandó állományjavító szándék, egy állandó csere a helyi kutyatípusok között. Ebből a hírből, amit nagyon sok pásztor elmesélt nekünk, én arra következtettem, hogy a bukovinai állomány hatalmas kutyákból áll. Nos, ez az elképzelés maximálisan téves volt akkoriban, a bukovinai helyszíneken azt tapasztaltuk, hogy az állomány körülbelül 10%-a nagy, az összes többi körülbelül akkora, mint az átlag kalibakutyák, vagy kisebbek náluk.

Egy felnőtt egyed

A mostani fajtajelleg kialakulásában fontos szerepet betöltő, hatalmas termetű kutyák bukaresti körvetítéssel kerültek oda. A pásztoroknak »állami ukázba adták« a fedeztetést ezekkel a nagy testű kutyákkal. Egyfajta, főtereken felállított látványkennelekben állítottak ki, helyezték el a régióba importált nagy testű kanokat, amik nem dolgozó kutyák voltak, de küllemben felmutatták az államilag deklarált célt, hogy így kell majd kinéznie a bukovinai pásztorkutyának. Nagyon furcsa volt látni, hogy körülbelül 3 × 3 méteres ketrecekben ott vannak ezek a kutyák, amelyek nagyok, jó hangjuk és felépítésük van.

Ezek a kutyák többségében állatorvosok, civilek kezében voltak, és az elmondások szerint befedeztettek orosz agarakat és újfundlandikat is a méret növelése érdekében. Ezt természetesen ma már nehéz lenne dokumentálni, ez a helyiek verziója volt.

Amiben egyébként a románok Európa-szerte az élen járnak, és sokat tanulhatnánk tőlük, az az, hogy a bukovinai pásztorkutyás napokon és az összes kiállításon népviseletbe beöltözve pásztorkutyaként, kvázi népi kutyaként jelenítik meg ezt a keresztezett állományt is, egyfajta látványos show részeként. A keverés miatt az állományon belül elég nagy a szórás, nyilván nem minden egyed tökéletes, de még a rosszul sikerült párosítások is sokszor jobbak annál, mint amit a gazdák kepések kihasználni. A bukovinai tulajdonképpen egy felhype-olt (túlértékelt – a szerk.), »modern« tenyésztési módokkal kreált kompozit fajtává lett az ősi állományhoz képest, amibe más hasznosítású kutyák is bekerültek. A bukovinai kutya, az nem a bukovinai pásztorok kezén létező állomány jellegét mutatja, hanem annak egy látványban feljavított változatát, ami felhasználási lehetőségeit tekintve nem közelíti meg az eredeti dolgozó állományt, szerintem.

Tarts velünk az év legnagyobb kutyás fesztiválján!

Látványos kutyás bemutatók, gyerekprogramok, szakértői előadások, falkaséták várnak május 1-én a Városligetben.

Regisztrálj, és olvasd el a részletes programot!

Kiindulva számos európai pásztorkutyafajta beltenyészeti problémáiból, nem előnyt jelent-e inkább ez a sokszínű háttér?

C. Gy.: Az az igazság, hogy az FCI által felügyelt körülbelül 400 fajta közül minimum 270 ugyanilyen kompozit fajta, csak a fajtásítás már régen történt meg, és a »selejt« az már eltűnt az állományokból. A bukovinainál, de itt megemlíthetjük a többi román pásztorkutyafajtát is, ez a fajtásítás nem sokkal ezelőtt történt meg, és emiatt még nem lehet hibátlannak tekinteni, de az erényeit el kell ismerni. Nyilván az, hogy színre választottak ki egy állományt – hasonlóan például a belgákhoz –, az nem a pásztorok gondolkodását tükrözi a pásztorkutyáknál, hanem a nemzeti fajásítás próbál minél több bőrt lehúzni ugyanarról az állományról.

Kölyök bukovinai pásztorkutya

A balkáni és közép-ázsiai régióban szinte ugyanaz, egymással rokon kutyaállomány van az ottaniak kezén, mert ezek a transzhumáló pásztornépek az évszázadok során óriási területeket jártak be, ahol a kutyáik szaporodtak egymással. Természetesen minden nép az idő során az ott létező kutyákat valamilyen módon a saját karakteréhez formálta. A románok, mint említettem, nagyon megadják a módját e fajta szemléltetésének, ami rendkívül látványos és impozáns, ami náluk nem feltétlenül egy családi program, mint más európai fajtáknál. Sokkal inkább egyfajta nemzeti mozgalomnak minősül a részükről, hogy bukovinai pásztorokat vonultatnak fel. Ez mindig óriási látványosság, hatalmas a vonzereje mindenhol, és azt kell mondanom, hogy a fiatalsága ellenére, vagy éppen azért, nagyon jó kutyák is vannak a bukovinaiak között. A fajtásítási folyamat kezdeti szakaszában vagyunk még.