A basset hound napjainkban is a legkedveltebb kutyák közé tartozik. Ez nem csoda, hiszen természetes bája és imádnivaló jelleme évszázadok óta varázsolja el a gazdikat. Olyan híres embereket is megihletett, mint William Shakespeare, aki az egyik leghíresebb művében, a Szentivánéji álomban egy egész versszakot szentelt a fajtának.

hirdetés

A basset hound minden idők egyik legkedveltebb kutyája, mégis csak kevesen vannak tisztában azzal, hogy valójában milyen messze is nyúlik vissza a története. Utánajártunk annak, hogy egészen pontosan, honnan is eredeztethető ez a híres kutyafajta.

Honnan származik?

A fajta története egészen az 1700-1800-as évekig nyúlik vissza, amikor is a franciák komolyabban kezdtek foglalkozni a földműveléssel és a mezőgazdasági vívmányok továbbfejlesztésével. Maga a francia ,,basset" szó annyit jelent, mint ,,alacsony", ez egyértelműen a kutya magasságára utalt. Ezt megelőzően ugyan már évszázadok óta vadásztak hasonló kutyákkal, mégis a ma is ismert basset hound valószínűleg 1866-ban került Angliába. Később is az Egyesült Királyság területén vált honossá. Egyes feltételezések szerint a már általunk is ismert fajtáról ír Shakespeare az egyik legismertebb művében, a Szentivánéji álomban. Az említett sorok így szólnak:

Az én kutyám is mind spártai faj, Lefüggő száju, sárga mind; s fülökkel Lesöprik a fűről a harmatot; Leppentyüik mint a thessal bikáé Lassúk futásra, de szájuk harang: Alább-alább mind. Úgy, hogy összezengőbb Vonítást kürtre nem hallott soha”

hirdetés

A basset hound amerikai története

A legendák úgy tartják, hogy a basset hound valódi története egy vadászkutyával kezdődhetett, akit 1866-ban Lord Galwaynek ajándékozott a tenyésztője. A kutyafajta olyan népszerűségnek örvendett, hogy 1874-ben a kutyakiállításon már ilyen ebet vásároltak. A kutyát Sir Everett Millais vitte Angliába, aki 1875-ben Wolverhamptonban mutatta be először nyilvánosan. A 1880-ban az angliai Kennel Club elismerte fajtaként, ami igencsak nagy előrelépésnek bizonyult. Ennek köszönhetően nem sokkal később a basset hound elérte az amerikai partokat is. 1883-ban Lord Aylesford kettőt kéretett a texasi tanyájára nyúlvadászatra, egy másik pár pedig Lawrence Timson Maizeland kenneljébe került, New Jersey-be. Ezek egyike Nemours volt az első basset, aki megjelent egy amerikai versenyen – az 1884-es Westminster Kennel Club kiállításán.

A továbbtenyésztés dilemmája

A beltenyésztéssel kapcsolatos aggodalmak arra késztették az angolokat, hogy a 19. század végén kísérletezzenek a basset vonalak tovább szaporításával. Ekkor jöttek létre a különböző a basset-beagle keresztezések, illetve a század végén a bloodhoundok, azaz angol vérebek. Az utóbbi áll a legközelebb a napjainkra már jól ismert basset hound-hoz. A korai történelem nagy része megtévesztő, mivel az angol és francia falkákból származó kutyákat feljegyezték, míg a ma népszerű basset elődjeit nem. A híres angliai Walhampton falkáról készült fotókon például erősebb lábszárú és könnyebb csontozatú kutyák láthatók, mint a jelenlegi szabványban leírtak, amelyet 1964-ben hagyott jóvá a BHCA.

A basset második generációja

1943-ban Lynwood és Margaret Walton megalapította a Lyn Mar Acres kennelt, így a basset hound következő generációinak is utat nyitottak. Az adott kennel elsőbbségét világméretű népszerűsége bizonyítja. 1959-ben az angliai Basset Hound Club megvásárolt egy kiskutyát, Lyn Mar Acres Dauntless-t a klub pénzéből, hogy segítse a génállomány megfiatalítását. Ennek az lett az eredménye, hogy az 1960-as évek végén már alig volt olyan törzskönyv Angliában, amelyben ne szerepelt volna az adott kennel neve. A basset hound jelenlegi formájának fejlesztésére tett amerikai erőfeszítések bizonyítéka a Fédération Cynologique Internationale, amely elfogadta a fajta alapvető amerikai szabványát.

A basset hound napjainkban

Annak ellenére, hogy eredetileg vadászati célból tenyésztették ki a franciák, mára már sokkal inkább társkutyaként tekintenek rá. Pedig kitűnő képességei vannak a vad becserkészésére és intelligenciája is jóval fejlettebb, mint azt sokan gondolják. Bár a legtöbben úgy vélik, hogy legfőbb tevékenysége a pihenés és a lustálkodás, valójában egy kiváló vadászkutya, aki remek képességekkel rendelkezik.