Az angol masztiff igazi jelenség; hatalmas méretével és magabiztos kiállásával bárkit lenyűgöz. Tudj meg róla többet az alábbi érdekességek segítségével!

hirdetés

Egy masszív, óriási kutya, hatalmas erővel és ugyanakkora szívvel. Bár az utóbbi hetekbentöbbször is leírtuk, hogy egy-egy nagy testű kutyafajta igazi szelíd, érzékeny óriás, így kissé redundáns lehet ez a leírás, ám nincs jobb kifejezés az angol masztiffra. Családjával szemben ugyanis kifejezetten óvatos, barátságos, kedves, hűséges és ragaszkodó. A kemény, rettenthetetlen kinézet ellenére viszont egy érzékeny kutya, így nevelésénél kiemelkedő fontosságú, hogy korán elkezdjük, illetve, hogy mérete ellenére ne erővel próbáljunk rá hatni. A továbbiakban 5 érdekességet hoztunk, amelyek kiegészíthetik az angol masztiffról alkotott képed!

Komoly tekintetük hatalmas szívet rejt

1.) Területvédelemre és szórakoztatásra is használták a fajtát

A hatalmas kutyák elsődleges feladata a birtokok őrzése és a járőrözés volt, hogy elijesszék, vagy megállítsák az illetéktelen behatolókat. Emellett egyes források szerint még nagyvadakra is vadásztak velük. Ám sajnos tekintélyes méretük és erejük miatt másra is bevetették ezeket az állatokat. Állítólag már az angol masztiff őseit is viadaloztatták az ókori Rómában. Egy kicsit előre tekerve az időt, egészen a 16. századig, I. Erzsébet angol királynő is szórakoztatónak találta a masszív kutyák küzdelmét különböző vadállatokkal. Sajnos a szelíd óriás történettét ilyen kevésbé vidám fejezetek is kiegészítik, ám szerencsére ma már nagyobb tisztelet és szeretet övezi.

2.) Egy masztiff is utazott Amerikába a Mayfloweren

Közel két hónappal ezelőtt írtunk egy másik fajtáról, amelynek egy őse feltehetően a Mayflower hajón utazott. Ez a fajta az amerikai cocker spániel volt. A vele kapcsolatos cikkünkben röviden bemutattuk a Mayflowert, ám, ha valaki nem olvasta, akkor most egy bekezdésben összefoglalnánk, hogy miért volt jelentős ez a hajó.

A Mayflower egy 17. századi hajó volt, ami 1620-ban Angliából Amerikába szállított telepeseket, egyes források szerint egészen pontosan 102 személyt. A hajón utazók angol keresztény puritánok voltak, a zarándokatyák, akik a vallásgyakorlás szabadságáért vállalták az Újvilágba vezető, veszélyes utat. Az amerikai kontinensre érve megalapították a második sikeres angol települést, az Új-Plymouth kolóniát.

Hogy miért különleges, hogy egy masztiff is volt a fedélzeten? Csupán két kutya érkezett Amerikába ezzel a hajóval, az egyik egy spániel volt, a másik pedig egy masztiff, feltehetően egy angol masztiff. Mindkét kutya John Goodman tulajdonában volt, és mikor a kontinensre értek, nagyon hasznosnak bizonyultak a telepesek számára. A spániel segítségükre volt a vadászatban, a masztiff pedig megvédte őket a környékbeli vadállatoktól. Ezzel kapcsolatban további érdekesség, hogy a két kutya tovább élt, mint gazdájuk – szerencsére a közösség tovább gondoskodott a kutyákról, akik cserébe támogatták az ott élőket.

Az angol masztiff gyakran gazdájánál is nagyobb

3.) Majdnem kihalt az angol masztiff, de szerencsére máshol már gyökeret eresztett

Sajnos nem volt mindig zökkenőmentes az angol masztiff története; a 20. század háborús évei, illetve főként gazdasági hullámvölgyei nehéz döntések meghozatalára kényszerítették az embereket. Sajnos ebben az időszakban egy közel 100 kg-os nem haszonállat fenntartása már-már luxusnak számított, hiszen pénzügyi szempontból is megterhelő volt (és a mai napig az lehet). Tekintve, hogy sokszor az emberek számára sem volt elegendő étel, ha aközött kellett választaniuk, hogy magukat, vagy az angol masztiffokat etetik, a létfenntartás legtöbbször prioritást élvezett. Emiatt kritikusan lecsökkent az Angliában megtalálható angol masztiffok létszáma, olyannyira, hogy a kihalás szélére sodródott a fajta. Szerencsére ekkorra már máshová is betette óriási mancsát a fajta, így az Észak-Amerikából, főleg Kanadából importált kutyák segítettek visszaépíteni az angliai masztiffpopulációt.

4.) „Óriás babák”

Az angol masztiffoknak időbe telik, hogy elérjék végleges méretüket és fejlettségi szintüket. Egyes források szerint legalább 18 hónap, mások szerint pedig még ennél is több lehet, akár 3 évbe is telhet, mire egy angol masztiff fizikailag és mentálisan is érett lesz.

Ha egy negatívumot ki kellene emelni az angol masztiffal kapcsolatban, sokan valószínűleg a nyáladzását mondanák

hirdetés

5.) Fel kell készülni a nyáltengerre

A fajta rajongói gyakran ódákat zengenek erről a hatalmas, meleg szívű állatról, ám egy negatívumot majdnem mindig kiemelnek: az angol masztiffok rengeteg nyálat termelnek, és nem ritka, hogy összekenik vele a környezetüket. Ezt el kell fogadni, ha valaki elköteleződik emellett a csodálatos, de kifejezetten nyáladzó fajta mellett.

Értsd a kutyád! – Modern gazdik kézikönyve

Megjelent a We love Dogz első könyve, Udvarhelyi-Tóth Kata és Csörgő Balázs tollából. Most online kedvezménnyel vásárolhatod meg a linkre kattintva!

Megveszem!