7 érdekesség az afrikai vadkutyáról: bánatukban képes megszakadni a szívük

Az afrikai vadkutya a kontinens legnagyobb vadkutyaféléje, és a Lycaon nem egyetlen ma is élő képviselője. A Canis nem képviselőitől (idetartozik például a farkas, az aranysakál és a kutya is) az különbözteti meg leginkább, hogy fogazata a hiperhúsevő étrendre specializálódott, és nincs farkaskarma.

Lássuk azonnal, mit érdemes tudni az afrikai vadkutya külső jellemzőiről, viselkedéséről és szokásairól.

1.) A specialista

Az afrikai vadkutya rendelkezik a legegyedibb alkalmazkodási képességekkel a kutyafélék között mind a szőrszín, mind az étrend tekintetében, valamint a zsákmány üldözésénél alkalmazott futóképessége értelmében is. Csontváza kecses külsőt kölcsönöz neki, mellső lábáról hiányzó farkaskarma pedig növeli a lépéseinek hosszát és a sebességét is. Ez az adaptáció lehetővé teszi, hogy nyílt terepen nagy távolságokon üldözze a zsákmányt.

Az afrikai vadkutya az egyik legváltozatosabb szőrszín birtokosa az emlősök között. Az egyes példányok mintázatukat és színüket tekintve különböznek egymástól, ami a mögöttes gének sokféleségét jelzi. A kutatók szerint a különböző mintáknak köze lehet a kommunikációhoz, a rejtőzéshez és a testhőmérséklet szabályozásához is. Érdekesség továbbá, hogy egyáltalán nincs aljszőrzetük, és az évek előrehaladtával az egyedek fokozatosan elvesztik a hosszabb fedőszőrüket, így az idősebbek gyakran szinte teljesen kopaszok.

Kutyafélékhez képest magasabbak és karcsúbbak is

2.) Így kapcsolódik az ázsiai vadkutyához

Az afrikai vadkutyának 78 kromoszómája van, vagyis ugyanannyi, mint a Canis nem fajainak. 2018-ban teljes genomszekvenálást hajtottak végre a dólok (ázsiai vadkutya) és az afrikai vadkutyák összehasonlítására. A tesztek alapján szilárd bizonyítékok vannak a két faj ősi genetikai keveredésére. Ma már ugyan távol élnek egymástól, a pleisztocén korban azonban a dól Európa nyugati területeiig honos volt. A tanulmány azt sugallja, hogy az ázsiai vadkutya valaha a Közel-Keleten is elterjedt lehetett, ahol keveredhetett az afrikai vadkutyával. Arra azonban egyelőre nincs bizonyíték, hogy a dól a Közel-Keleten vagy Észak-Afrikában létezett volna.

3.) Az oroszlánoknál is szociálisabbak

Olyannyira ragaszkodnak egymáshoz, hogy ha egy példány elszakad a falkától, depressziós lesz, és a megtörtszív-szindróma miatt el is pusztulhat. A betegséget az orvostudomány takotsubo cardiomyopathia néven jegyzi, és egyfajta szívizombántalmat takar. A megemelkedett stresszhelyzetre adott válaszként olyan hormonok termelődnek, amelyek szívinfarktushoz hasonló tüneteket produkálnak. A betegség miatt a szívizom egy része megnagyobbodik.

Elképesztő ritkaságszámba megy, hogy egy afrikai vadkutya egyedül vadásszon vagy éljen. Egy falka 2-27 egyedből is állhat, plusz a kölykök. A hímeknek és a nőstényeknek külön hierarchiájuk van, mindkettőt általában a legidősebb vezeti, de az előbbinél előfordulhat, hogy a fiatalabbak kiszorítják az idősebbeket, akik ennek ellenére továbbra is maradnak a falkában. A faj abban különbözik leginkább a legtöbb társas ragadozótól, hogy a hímek abban a falkában maradnak, ahol születtek, míg a nőstények más falkában keresnek maguknak helyet. Ez a viselkedés az olyan főemlősöknél is megfigyelhető, mint a csimpánzok és a gorillák.

Bár a faj vitathatatlanul a legszociálisabb a társas ragadozók között, mégis a szürke farkasnál tetten érhető mimika és testbeszéd náluk szinte egyáltalán nincs jelen, aminek az lehet az oka, hogy kevésbé hierarchikus a csapatuk szerkezete. Ráadásul míg a farkasoknál ezeknek a jelzéseknek nagy szerepe van abban, hogy helyreállítsák a köteléket, miután hosszú időre elszakadtak egymástól, az afrikai vadkutyáknál erre nincs szükség, ők ugyanis ritkán és kevesebb időt töltenek egymástól külön. A vokális repertoárjuk azonban igen széles skálán mozog.

4.) A világ leghatékonyabb vadászai csipognak

Hogy csak néhány jellegzetes dolgot említsünk, az Okavango-delta populációin tett megfigyelések alkalmával kiderült, hogy a falkatagok összegyűlnek, mielőtt vadászni indulnának, és minél többen tüsszentenek közülük, annál biztosabb, hogy el is indulnak a portyára, tehát tulajdonképpen ezzel a technikával szavaznak. Amikor a domináns pár tagjai tüsszentenek először, a csoport sokkal nagyobb valószínűséggel indul útnak.

A húzásként (hooing) nevezett hangjelzést akkor használják, amikor szeretnék összeterelni a falka tagjait, ami egészen olyan, mintha egy bagoly huhogna, vagy egy galamb turbékolna. És ez még semmi ahhoz képes, ha meghallod, hogy a világ leghatékonyabb vadászai közé tartozó afrikai vadkutyák képesek úgy csipogni, akár a kismadarak. Az alábbi videó alatt egy kommentelő meg is jegyezte, hogy: Csak képzeld el, milyen lehet ezt a vicces kuncogást hallgatni, ahogy éppen széttépnek.

5.) A prédához igazítják vadászati stílusukat

Az afrikai vadkutyák csendben közelítenek az áldozatuk felé, majd megtámadva azt üldözésbe kezdenek, amely során akár 66 km/óra sebességgel is képesek futni, akár 60 percen át. A hajsza során addig csipkedik az állat hasát, lábait és farát, míg azt megállásra nem kényszerítik. A kisebb zsákmányt egyszerűen leviszik a földre. A veszélyesebb prédát, mint mondjuk a varacskos disznót, az orránál fogva kényszerítik a talajra.

Azt az előző pontban említettük, hogy a világ leghatékonyabb vadászai közé tartoznak. Ugyan sikerarányuk függ a környezeti adottságoktól, a préda fajától és a falka nagyságától is, általában 60%-ban ők kerekednek felül, de a 90%-os sikerarány sem elrugaszkodott. Csak hogy tudj mihez viszonyítani, a szürke farkas sikeraránya mindösszesen 20% körül mozog.
Ha érdekel, hogy a macskák között mely faj a legeredményesebb a maga 60%-os sikerarányával, akkor kattints ide. Meg fogsz döbbenni, milyen külsővel lehet elérni ezt a kivételes számot.

6.) És még így is szembe kell nézniük a kihalás lehetőségével

Az afrikai vadkutya 1990 óta veszélyeztetett faj. Ezt leginkább élőhelyének feldarabolódása okozza, ami negatív interakciókhoz vezet az emberek és a vadkutyák között. Sajnos ennek következtében terjednek a halálos betegségek is, ami nagyobb halálozási arányt jelent. A becslések szerint mindössze 6600 egyed él a Földön 39 különböző populációban, amelyekből mindössze 1400 a felnőtt.

Egy alomban 10-16 kölyök is születhet

7.) Kulturális jelentősége is igen nagy

Mind Egyiptomban, Etiópiában, a dél-afrikai régióban élő szan (ismertebb nevükön busmanok, de a megszólítás pejoratív) és ndebele népek kultúrájában kiemelt szerepe van az afrikai vadkutyának.

Az etiópiai Tigré (szövetségi állam) lakói, a tigrinyák úgy hitték, hogy ha egy vadkutyát lándzsával megsebesítenek, az állat belemártja a farkát a sebeibe, a vérrel kicsap a támadójára, ami azonnali halált okoz. Emiatt a tigrinya pásztorok a vadkutyák támadásait kavicsokkal, nem pedig éles fegyverekkel verték vissza.