A polcról levett kutyák: Márton Attila különvélemény

Pár hónap múlva mindenki a karácsonyra készülődik és a közösségi oldalak ismét tele lesznek a „kutya egy életre szól, nem csak karácsonyra” szlogennel. A kutyaválasztás tényleg felelős döntés. Viszont nem csak karácsony környékén.

A nagy fellángolások inspirálta kutyatartás káros következményeit általában karácsonykor szoktuk emlegetni. És most, az otthonmaradási láz idején is sokszor szóba került. Egyedül voltunk, kellett a társaság. Vagy már a család többi tagját kívántuk a hátunk közepére, és kellett valami, ami kicsit felforgatja a befásult hétköznapokat.
Ez a helyzet nagyon szépen rávilágított egy általános problémára.

Sose vásárolj állatot hirtelen felindulásból.

Kutyát szeretnék – most!

Állatot tartani jó dolog. Sok örömet okoz, sok érzelmet megmozgat. Az életünkbe hirtelen betoppanó kedvenc egészen biztosan pozitív változást hoz. A hirtelen jött izgalom mellett a kutyák feltétel nélküli szeretete segít megszínesíteni a hétköznapokat, kirángat a magány érzéséből, segít átvészelni egy nehéz élethelyzetet. Emellett pedig nem ritka az sem, amikor valaki úgy dönt, hogy egy közelgő születésnapra vagy más alkalomra cipő, parfüm, tablet helyett inkább meglepi a másikat egy új, négylábú társsal.
Számos élethelyzetet fel lehet sorolni, amikor valaki hirtelen felindulásból úgy dönt, hogy változásra van szükség. Egy kutya kell. Most, azonnal!

Kicsiként aranyos, aztán sokan hamar megunják.

Kutyát a webshopból?

Hirtelen fellángolásból sok mindent lehet venni, de az állatok pont nem ebbe a kategóriába tartoznak. És a kutyák főleg nem. Amíg egy madarat, halat, rágcsálót tartani sokkal egyszerűbb, egy eb esetében nincs könnyű helyzetünk. Folyamatosan jelen van az életünkben, az életterünk elválaszthatatlanul összeolvad. A tartása és nevelése összetett feladatot ró ránk.
Bútort és könyvet lehet venni az internetet böngészve. Állatot viszont nem kéne. Ezzel szemben a kutyaválasztási szokások pont az ellenkezőjét mutatják. Valaki reggel felkel és eldönti (akár közösen a családdal), hogy akkor most már tényleg kéne egy négylábú. És mielőbb. A legjobb az, ha még aznap elvihető. És lehetőleg a legolcsóbb áron. Felmegyünk hát Facebookra, aztán gyorsan megnézzük, hol is kapunk olyat, ami pont akkor, abban a pillanatban tetszik, és mielőbb elhozható.

Alaposan átgondolt döntésre van szükség.

Az impulzív döntések

Sokak számára az új kutyájuk kiválasztásakor ami számít, az a külső (és persze az ár). Olyan legyen ránézésre, amilyen nekünk tetszik. De ahogy házastársat sem egy kép alapján kialakuló első benyomás alapján választunk, egy négylábú társat sem így kéne abban az esetben, ha több év együttélésben gondolkodunk.
Egy kutyával való harmonikus együttéléshez sok minden szükséges. A megfelelő társ kiválasztásakor nem annak kéne dönteni, hogy éppen milyen hangulatunk van, az adott ebet kép alapján cukinak találjuk-e, vagy esetleg azért esik pont rá a választásunk, mert ő a legolcsóbb és a leghamarabb elhozható.
A szimplán érzelmek által vezérelt döntések lehet, hogy bizonyos esetekben működnek, de nem ez a jellemző. Túl sok mindent kéne higgadtan számításba venni ahhoz, hogy olyan kutyát válasszunk magunk mellé, akivel az együttélés működni fog és akitől nem akarunk megszabadulni pár hónap, vagy akár pár hét után. Ez a mérlegelés az impulzív döntések esetében elmarad.

Felnőtt korára sok hirtelen felindulásból vásárolt ebet hagynak magára.

Nem egy hirtelen jött érzelmi töltéstől vezérelve kell kiválasztani egy új családtagot.
Nem egy új tárgyat emelünk le egy áruház polcáról, hanem egy élőlényt engedünk be az életünkbe.
Nem csak karácsonykor, nem csak járvány idején, hanem mindig.

(Képek: Getty Images Hungary)